EquestrianBlog
TLK
2013. május 17., péntek
Olvasási idő: 2 perc

Nem is tudom, hol láttam már, hogy a lovasok szimpla csomózott kötőfékkel, vagy azzal sem lovagolják a lovukat. Annyira megtetszett a természetesség, az hogy nem teszik a lovat feleslegesen kényelmetlen helyzetbe azzal, hogy nyerget tesznek a hátukra és felkantározzák őket. Hogy nem az megy, hogy kimennek, felnyergelik, lovagolnak, lenyergelik a lovat és beteszik a boxba, hanem (én így mondom) lelkiznek is egy kicsit. Kapcsolatot építenek a lóval, elfogadják őket, mint társ és nem eszközként használják őket. Szerelem volt első látásra és úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom. Monty Roberts-ről már hallottam, de olvastam, hogy ez nem az a módszer. Ez a Pat Parelli-s módszer, és ennek az alapja a Hét játék. Mivel Mo.-n ilyen témában kb. egy könyv sincs, úgyhogy megkérdeztem a barátnőmet, aki szintén tlk-zik a lovával, hogy honnan tanulta, hol olvasott róla stb. Nos én is megrendeltem ezeket a füzetecskéket, pontosabban kettőt, amiben igen nagy részletességgel leírják a módszert. Csakhogy nincs hozzá eszköz. Még régebben vettünk az Aranypatkóban egy csomózott kötőféket, de az előre gyártott volt, szóval nem is az a komoly. Aztán később a KLP-ben találtam répabot-utánzatot. Ugyanis nem narancssárga a rúd. Szárként pedig futószárat használok, de írták, hogy az nem jó, mert túl könnyű.

Elkezdtem a lovakkal foglalkozni a füzetek alapján, először Remivel. A sündisznós játékkal indítottam, holott nem az az első lépés. Remi ugyanis fél a lógó szártól, mert azt hiszi, hogy ostor. A játék egyébként egész jól ment, gyorsan megértette, hogy a nyomásra engedni kell. Kristállyal is megcsináltam ezeket, ő viszont makacsul ellenállt, és nem hogy ellépett volna, inkább rám támaszkodott. Teljesen más vele foglalkozni, mint a csikóval.

Következő nap már egy zacskót raktam a bot végére és azzal idegesítettem Remit is meg Kristet is. Remi egy picit ideges volt, de hamar megszokta a csörgést, Krist pedig abszolút nyugodt volt. A következő alkalommal, egy sárga esernyővel ijesztettem a lovakat. Kinyitottam, becsuktam. Krist semmi, Remi viszont halálra volt rémülve, de gyorsan felengedett.

Most egyelőre itt tartunk, valamikor szeretnék beszerezni hozzájuk való kötőféket és vezetőszárat, szerintem a répabottal nem lesz semmi baj.