EquestrianBlog
Vihar után
2013. május 17., péntek
Olvasási idő: 3 perc

Fél négyre beszéltük meg Timivel a találkozót, a P.-éknél levő hídnál. Ehhez képest, félkor kezdtem el nyergelni, de már akkor is villámlott meg dörgött. Ügyet sem vetve a tomboló elemeknek, felnyergeltem és elindultam a Robiék régi helye felé, hogy majd úgy menjek el a Timiékhez. Így lett volna, ha nem látom meg pont, hogy egy kutya szalad át az úton. Akkor forduljunk vissza és induljunk el az O.-ék irányába. Közbe hívogattuk egymást, hogy én hol vagyok, illetve hol lehet gyorsan odajutni. Elmentem O.-ék tanyája mögött, B. bácsi kerítése mellett (ahol is meglátott minket egy paci és közelebb is jött). A lucernáson átvágva egy legelőszerűn találtam magam, majd egy búzatábla mellett mentünk lépésben (gyorsabban nem mertem menni, nehogy ne vegyem észre a gödröt). Pont mikor odaértem az olajkúthoz, kezdett el csöpörészni. És amikor odaértem a bokrokhoz, akkor úgy elkezdett zuhogni, meg ráadásul dörgött is, hogy két másodperc alatt bőrig áztam.

Kristálynak meg sok volt ez az egész, és elkezdett lendületből hátrálni, majd a hátsó lába körül tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, amivel igen meglepett engem, ugyanis tőle ilyet még nem tapasztaltam. Egy nyugodt pillanatában leugrottam róla, és száron vezettem kb. a hídtól. Mikor odaértem a Timiékhez, már vártak rám, és Timi is egy kicsit megázott, mert ő meg közben rám várt a hídnál. Miután megnyugodtunk, hogy a lovak nem fognak kárt tenni egymásban, kikötöttem Kristet, majd lenyergeltünk és otthagytuk a lovakat. Bementünk átöltözni meg hajat szárítani, míg csitul az eső. Kaptam egy csinos bandériumos pólót, és amíg szárítottam a hajam, Timi átöltözött, majd cseréltünk. Kicsit feltankoltuk magunkat (ittunk főként), beszélgettünk. Az eső pedig elállt közben. Gyorsan elmentünk felöltözni a lovas cuccba (cipő, chaps), az ázott ruhákat meg a telefonomat ott hagytam, mondván majd visszamegyünk érte és majd tőlünk indulok haza. Nyergeléssel oké volt, viszont mikor fel akartam szállni, kiugrott alólam. Kicsit megnyugtattam, majd sikeresen felszálltam rá. Elindultunk P.-ék melletti, a csatornán túli legelőre. Timi előrement, hogy lemozgassa Tündért, én meg megállítottam Kristet. Egyszer csak elkezdett hátrálni, és hirtelen 360-at fordult alattam. Egy kicsit meglepődtem. És ezt még megcsinálta háromszor. Egyszer mikor Timi meg akart ugratni (végül átlépés lett belőle) egy földön levő vaskosabb ágat. Akkor is elkezdett hátrálni, majd 360. Aztán kétszer mikor elmentek dombozni fárasztás céljából. De ekkor már felkészültem rá: a másik oldal felé húztam a szárat. Ekkor meg majdnem seggre ült, ettől egy picit lesokkolt. Visszaengedtem a szárat és úgy maradt, pedig az első lábait nem tartotta éppen kényelmes módban. Elindultunk a kövesút felé, végül nem sokkal a város felé vezető kanyar előtt lyukadtunk ki. Tündér halál nyugodt volt, ő hosszú száron ment, Kristet inkább rövidre vettem, nem akartam, hogy hülyéskedjen. Aztán mikor jöttek az autók, Timi velük szembe fordította Tündért, Krist meg ekkor is majd meghülyült. Végül hazakísértek minket, a cuccomért meg másnap reggel elmentem.

Most beszélgettem a Szandival, ő is ma ment volna terepre, de az ő lova is hisztis lett. Mi a Timivel arra tippeltünk, hogy Krist sárlik, Szandi lova viszont csődör. Neki meg lehet hogy a vihar miatt vadult meg a lova.

Lényeg a lényeg, Kristnél ilyet még nem tapasztaltam, pedig két év óta aktívan lovagolom és máskor nem cirkuszolt, ha Timi kicsit odébb lovagolt.