A múlt év utolsó napjaiban elhatároztam, hogy az új év első napján délben felülök a lóra és csinálok egy két órás terepet.
Eleve megcsúsztam, mert végül fél 1 előtt kezdtem el nyergelni: először Zsongit keféltem át, majd Reményt átvezettem az istállóhoz és ott ápoltam le és nyergeltem fel. Közben Zsongi meg meghempergett, így kb. felesleges volt lepucolni.
Felnyergelés után kész útitervvel a fejemben indultunk el. A kapun kívül a kinti legelő felé mentünk lépésben és mivel eleve a szokásosnál hosszabb terepet terveztem, így egészen a játékboltos tanyáig hagytam a lovat lépni. Itt a tulaj a kutyák ugatására kinézett az ablakon, mire köszöntem neki, ő pedig rocker jellel köszönt, amit egy nagy mosoly mellett viszonoztam. Miután elhagytuk a tanyát, (a korábbi alkalmakhoz hasonlóan) szépen laza száron ügetni kezdtünk, Remény nem sietett annak ellenére, hogy Zsongi előttünk vágtázott. Kutyák persze körülöttünk.
Újabb tanyás területhez értünk, előbb Walterék mellett mentünk el, majd a sarkon lévő ismerősök tanyája felé közelítettem, ahol a kau volt. Ahogy közeledtünk, jöttek is elő a kutyák, és mikor odaértünk, a kau kirobbant a kerítésen lévő lyukon. Én megdöbbentem és megijedtem. Egy pillanatra az futott át a fejemen, hogy kit fog megtámadni, de egyenesen Tarzanhoz ment és leteperte a szőkét.
Én elkezdtem sikítani, hívni a bent lévőket, mivel az autók bent álltak az udvaron. Közben a kau konkrétan a lábai közé fogta Tarzant, felette ált a kutyámon, aki a hátán fekve megjuhászkodott a nagy kutyának. Kiabálásomra végül kijött a lány (amit én óráknak éreztem), és jött a következő döbbenés. Nekem esett. Hogy miért sétáltatok szabadon lovat, mire mondtam neki, hogy nem Zsongit támadta meg a kutya, hanem Tarzant. Ekkor jött a pórázzal, hogy miért erre megyek. Mire mondtam neki, hogy hiába megyek pórázzal, ha a kutya kijön a kerítésen. Ő ragaszkodott a pórázhoz, én mondtam a magamét. Következő a múltkori eset felemlegetése volt. Elég alpári módon beszélt velem szemben a lány. Közben a srác is kijött, de meg sem szólalt, csak állt. Akkor húztam fel magam igazán (mondjuk eddig sem voltam túl nyugodt), mikor a csaj olyat szólt, hogy kussoljál már!. Igaz, hogy beleszóltam a mondandójába, mert folyton a pórázt emlegette, meg a múltkori esetet, szóval fújta az igazát, de ő is ugyanúgy közbeszólt.
Mikor már éreztem, hogy nem tudunk dűlőre jutni, ezért csak annyit mondtam, hogy nekem erre nincs időm és elfordítottam a Remit, hogy továbbmenjünk. Zsongira várni kellett kicsit, mert még haverkodott az ottani lóra. Továbblovaglás közben vissza-visszanéztem, hogy Tarzan vajon el mer, el tud-e indulni utánunk a másik kutya fogságából. A legnagyobb megkönnyebbülésemre el.
Annyira felhúzott a szituáció, hogy úgy éreztem, valakit fel kell hívni és kiönteni magamból, mert a lovon fogom levezetni a dühömet. Így hát anyu mellett döntöttem, aki nyilván megijedt, mert nem szoktam terep közben hívogatni. Ő is meg volt döbbenve. Az öt perces beszélgetés alatt végül elértünk a Natura-s területet határoló keresztútig, amin át is haladtunk.
Kiértünk a nagy rétre, ahol rögtön láttam, hogy a rét túloldalán másik ismerősünknek a birkái legelnek. Ennek ellenére vágtába ugrattam Reményt és Zsongival versenyezve átvágtáztunk a réten, direkt az innenső oldalon, hogy kevésbé zavarjuk meg a birkákat, de mégis sikerült, így azok elindultak hazafelé.
Átérve a földesútra léptünk kicsit, de a lovak annyira fel voltak pörögve, hogy rövid ügetés után kb. maguk csaptak át végtába, amikor is pittyent egyet a messenger, de nem foglalkoztam vele. A következő keresztúton balra fordultunk, immár lépésben. Itt vettem elő a telefont: a lány írt. Nem nyitottam meg az üzenetét, csak ránéztem. Annyit láttam, hogy kaptam szintén egy alpári stílusban írt üzenetet.
Mentünk tovább főleg lépésben, hogy a lovak (főleg Zsongi) lenyugodjanak, pihenjenek kicsit. A susnyáson túl érve újra ügettünk, de jött szembe egy autó, így újra léptünk. A sofőr illedelmesen lehúzódott az útról annak ellenére, hogy én is a gazban lovagoltam, hogy elengedjem őt. Sőt meg is állt, és lehúzta az ablakot. Én persze megköszöntem, hogy megállt, majd mentünk tovább, újra ügetésben.
Az újabb Natura-s területet jelző táblánál megint balra fordultunk. Innen sokat léptünk, illetve az első adandó alkalommal jobbra fordultunk, megnövelve a terep hosszát. Itt egy kicsi szakaszon ügettünk, egészen egy alig látható elágazásig, ahol inkább úgy döntöttünk, hogy elindulunk hazafelé, mert Zsongi is meglassult (főleg követett minket és nem előttünk volt).
Lépésben, néha a térképet lesve mentünk a következő földesútig, ahonnan már ismerős volt a táj, így azért elég nagy tempóban indultunk hazafelé ügetésben. Az erdős lejáróig ügettünk, innen egy kicsi szakaszt eltekintve már csak léptünk egészen hazáig.
Végül 14 km-t mentünk kb. két óra alatt, ami nagyon jól esett a lelkemnek. Tarzan kb. meghalt a végére, de hősiesen bírta, szerintem azért Zsongi is megfáradt, de úgy gondolom, jól esett neki. Remény és Bogyi meg szerintem még bírt volna menni.
Itthon már megnyitottam az üzenetet, amin először felháborodtam, majd röhögtem egyet, végül két barátnős konzultációt követően megírtam a válaszomat. Kultúráltan, értelmesen. Remélem ezek után már nem lesz a történetnek folytatása.