EquestrianBlog
Lovazás ezerrel
2011. március 12., szombat
Olvasási idő: 3 perc

Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.

Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon.

Gyorsan rohantam vissza a fényképezőért, hogy veletek is megoszthassam. És nem keltek fel. Egy-két fénykép. Bementem, Remi rögtön felállt, Kristet pedig meg tudtam simogatni fekve. Nagyon örültem. Miután jelezte, hogy fel akar állni, elszaladtam a dobozért, Kristet kikötöttem, nagyjából átkeféltem, majd a farkát kifésültem, majd olló elő és egy kicsit beálltam fodrásznak. Olyan 10-15 cm hosszúra hagytam meg a sörényét. Farka pedig csánk fölé ér. Pedig valamikor (két éve vágtam utoljára) még csüdig ért, csak ellés után folyton beleakasztotta valamibe, így nagyon rövid lett.

Elengedtem, Remit megfogtam. Őt is végigdörgöltem. Róla alig jött le szőr. Aztán a sörényét is kifésültem. Abból csak 1 cm-t vágtam, mert meg akarom neki hagyni. De olyan dús, hogy az valami szép. Aztán a farkát is elkezdtem, majd mennem kellett lovagolni.

Betyáron voltam, jó volt, szép volt, nem volt nagy durranás. Néhányszor megugrott, de amúgy semmi gáz. Mentem vissza a tanyára.

Remit még egyszer kikötöttem. Majd megint gyorsan átkeféltem. Majd nekiálltam a farkát fésülni. Igen ám, csakhogy vagy ellépett jobbra vagy balra, néhányszor rámfarolt. Na mondom, elég a bolondozásból. Kicsit rácsaptam a fenekére, hogy most aztán elég. Először kézzel, majd sörényfésűvel elkezdtem fésülni. Kicsit ficánkolt még, de tűrte. Nála is elővettem az ollót. És amikor elkezdtem vágni a végét, biztos, hogy érezte, hogy vagdosom. Úgy ficánkolt, mint akinek tényleg fáj. Pedig amikor a sörénynél vágtam, olyan nyugodt volt, mint egy vaskígyó. Még párszor próbáltam vágni, majd miután egyszer sem akart nyugton maradni, ahol tartottam, azt kiegyenesítettem, hogy azért ne legyen már hullámos. Elengedtem, majd mehettek a legelőre.

Kicsit fényképeztem őket. Készült egy nagyon szép kép Remiről, csak a kerítés sajnos belelóg.

Elmentem kutyát tanítani. Tulajdonképpen csak ismétlés volt. Pankával kezdtem. Ül, fekszik, marad pipa. A fordult gyakoroltam. Már egész szépen megy. Aztán Lady jött. Kijelenthetem, hogy most már ismeri az alapparancsokat póráz nélkül! Ül, fekszik, marad kiváló. Nagyon megörvendeztetett.

Aztán kimentem Pankkal a legelőre, és csináltam meglepetés-fényképeket. Találgathattok, miről.

Utána pedig Benire felkapcsoltam a pórázt. Csak hogy szokja. Majd mentem aludni.

És mindez azért volt, mert ma 18 fok volt. Végre.