Reggel rögtön a lovakhoz pakoltam le a cuccomat, vagyis a kobakot meg a pálcát és csak azután mentem fel. Kis várakozás után mentünk is vissza nyergelni: a szürkéket és Szofit, nameg a pónikat. Szofira Mariann nyerge került, és nem volt elég rövid a heveder, így egy kicsit csúszkált a nyereg. Végül én Szofira ültem, de Szilvi nem figyelt rám, hanem Brigire bízott, aki elkezdett dirigálni, hogy így, hogy úgy ráadásul a nyereg is felbosszantott, mert kanyarban mindig a külső kengyelem hosszabb volt. Mondtam, inkább nem lovagolok. Így átadtuk a kicsiknek a lovat, én meg pihentem. A Szilvi meg megkérdezte, hogy miért nem ugrattam. Hogy ugrattam volna, mikor oda sem figyelt. 
Lenyergeltünk, a szürkéket lemostuk, etettünk aztán mentünk mi is enni. Ebéd után volt egy kis színezős pihenő. Aztán visszamentünk felszerelést ápolni. A kicsik a kantárt habosították a nyeregszappannal, mi (én, Ági meg Kitti) pedig a nyerget rendeztük, illetve én még a szárakat mostam. Utána mondta Szilvi, hogy nem lovagolunk délután, hanem elmegyünk lovaskocsizni. Erre begördül egy sárga autó, ahol hátul van egy zárt raktér. A nagyok meg a középsősök ültünk oda, a kicsik meg előre. Nos ez a hely egyenlő volt egy mozgó szaunával. Útközben egyszer megálltunk pihenni, mert szakadt rólunk a víz. Végül egy ismeretlen-ismerőshöz mentünk (anyu ismeri a helyet), bemutatták nekünk a befogást, és ülhettünk is fel. Mögöttünk pedig Lilla (volt oszt.társam) jött egy négy éves lóval. Lehetett vezetni a kocsit, csakúgy száguldottunk. Aztán visszamentünk, megint szaunázás aztán mindenki ment haza. Mariann meg Szilvi mentek ki terepre, én addig leápoltam az új nyerget, összepakoltam, segítettem Márkónak etetni és hat előtt megjöttek Szilviék is és én is mentem haza.