Tegnap Szilvi felhívott, hogy nem érnék-e ma rá, mert a lányok ma érnek rá. Igent mondtam a 8 órám ellenére, így a négy óra körült beszéltük meg. Matek után rögtön vitt anyu loviba, kocsiban öltöztem át. Még nem volt senki, Szilvi pedig Suzy-n lovagolt. Végül befutott Brigi, majd Fanni is, így szerelhettünk. Én Gazsin, Fanni Nifti-Fiftin, Brigi pedig Latabáron lovagolt. A bal oldali pályán lovagoltunk fél lovardában. Gazsi nagyon ügyesen ment, már nem sántított és nem is volt lusta. Ügyesen ment. Először léptünk, majd ügetés-lépés átmeneteket kellett csinálni, végül behívott Szilvi nagykörre vágtára. Mikor visszamentem féllovardába, nem halottam, hogy ne vágtázz, csak annyit, hogy vágta és egy kör után elkezdtem vágtázni. A féllovarda felénél, azonban Gazsi megindult (eléggé sötét volt már), Szilvi pedig mondta, hogy ne vágtázzak, mert megijedt, hogy Gazsi megindult (én nem). Végül egy kis ügetés, majd lelépés és visszamentünk. Két hét múlva (mivek nem érünk rá) fel kell hívni.

Most, hogy nem kell nyelvvizsgára készülnöm (és remélem, hogy csak jövőre kell legközelebb – majd pénteken kiderül), így egy picit több időm van. Elhatároztam, hogy megint fogok járni Szilvihez lovagolni, és meg fogok tanulni ugratni. Szünetben fel is hívtam, ma 3-ra beszéltük meg az időpontot. Oda is értem, a lovász bácsi mondta, hogy figyeljek Niftire, mert már dél óta fekszik. Viszont nem volt kólkára utaló jele, csak szimplán lefeküdt. Végül 3 után típ perccel befutott Szilvi is és Fanni is. Én Gazsit nyergeltem, majd miután kész lettem, segítettem Fanninak is Latabárral. Brigi még nem jött meg, így elindultunk ketten a füves pályára. Először nagykörön köröztünk Szilvi körül, majd kimentünk fél lovardába. Gazsi nem igazán akart együtt működni, nem akart ügetni. Amikor meg ügetett volna, akkor lépésből rögtön lépés tempójú hintavágtába kezdett. Jó volt, de nem a megfelelő. Aztán még az elején sántított is. Egyszer megkerültük az egész füves pályát lépésben, utána még egyszer megtettük a fél lovardát ügetésben. Közben megjött Brigi is és felült a Gazsira.
Jövő hét, péntek, 3 óra.

Ma rendezték meg Robiék a Regruta Gyermek Ügyességi Lovasversenyt benn a Laktanyában. Persze ennek is volt előzménye.
Amikor megtudtam, hogy lesz verseny, rögtön tudtam, hogy Kristállyal is fogok indulni. A kezdő (lépés-ügetés) ügyességiben. A vágtásban meg Gazsival. Előtte, csütörtökön bementem a Szilvihez, hogy mi lenne, ha megyek Gazsival is, mondta, hogy kicsit későn szólok, de tőle mindegy. Meg mi lenne, ha beviszem Kristet szombaton, hogy ne reggel hétkor keljen belovagolnom, hanem délután. Ezt már nem helyeselte annyira Végül azt is megbeszéltük, hogy ma 5-kor találkozunk és gyakorlok Gazsin.
Ma háromkor már lovat pucoltam, háromnegyed négykor még nem végeztem, de már indulni kellett volna. Végül felnyergeltem és elindultam. Előrelátóan vittem magammal pálcát, ami jól is jött a szokásos helyen. Bár a sok kő és a fájós pata miatt lassan haladtunk, de végül beértünk. Brigi Gazsin gyakorolt, Fanni pedig Nifti-Fiftin (Vandát elvitték, ő az új ló).  Robiék is pont akkor edzettek, én egy darabig a pályán kívül álltam és beszélgettem Kristályról (sokan azt mondják, nem is látszik rajta a 19 év – hát nem is). Végül bementem a bal oldali pályára, hiszen oda voltak felállítva az akadályok. Párszor végigmentem Kristállyal az akadályokon. Először még csak lépésbe vette, de aztán a legtöbb már ment ügetéssel is. Végül szóltam apunak, hogy jöjjön be, hozza a takarmányt. Még Nóri felült rá kipróbálni, be is lovagolt vele, majd lenyergeltem. Bevittem a Dzseni helyére, ahol a szüretin is volt. Megetettük, a felszerelést betettük a kocsiba és jöttünk haza. Gazsira fel sem ültem.

Tegnap még úgy voltam, hogy nem indulok a versenyen, de anyu és Szilvi is rábeszélt, így még bementem fél háromkor lovagolni egyet. Amikor nyergeltünk, akkor nyergeltek a Robiék is (akik időközben beköltöztek a laktanyába – ki tudja, mennyi időre). Így figyelni kellett a többi lovasra, mert hát Gazsi csődör. Fanni is ott volt, ő Vandára ült, ugyanis elhatározta, hogy indul holnap.
Először lépés-ügetés. Gyakoroltuk a szlalomot és a kaput. Majd nagy nehezen próbáltam beugratni vágtába, nem igazán sikerült, én fáradtam ki. Közben Robiék lelovagolták az idejüket, így a többi akadályt, vagyis a kulcsot és a keresztet is gyakorolhattam. Nagyon ügyes volt, azt hittem, verni fog.
Közben Fanni a Vandával gyakorolt – volna. Csak hát a drága arab, begőzölt a többi lótól, Fanni alig bírt vele. Leszállt, lefutószáraztatta full vágtába (közben Szilvi sokkot kapott a látványtól), majd megkérte Szandit, hogy legyen bent, ő meg felült. De azért sem volt nyugodt. Végül lekerültek a futószárról, és elkezdték a szlalomot és a kaput gyakorolni. A kapu még ímmel-ámmal ment, de a szlalomnál már nem lehetett kezelni a Vandát. Végül Szilvi tanácsára Szandi bevitte lenyergelni.
Hát ez egy ilyen gyakorlás volt.

Ma Dzsenire ültem fel. Vééégre. Úgy hiányzott a drága. Eddig fájt neki a hátsó lába. Először futón ment, mert nem nagyon ment volna, aztán kimentünk nagykörre, végül féllovardába. Közben szerelték a kerítést, mert az már esik szét, így ment a fúró, kalapács meg miegymás. Dzseni pedig megijedt, megugrott, bakolt (ha jól éreztem). Én pedig az első pillanatban megijedtem, de rögtön utána eszembe jutott, hogy dőljek hátra és fogjam kis körre. Én próbálkoztam, végül fennmaradtam, csak az egyik kengyelemet veszítettem el. Szilvi rögtön odajött és megdícsért, ahogy kihúztam magam. A bakolás közben pedig meghúzódott Dzseni bal első lapockájára, szóval eléggé sántított. Most már két lábra. Még simán lépésre felült rá Adri, és mentünk be.
Amúgy érdekes, hogy karámban, meg ijedéskor nincs semmi baja és elvisz a fenébe, de amikor rajta ülsz és lovagolni kell, akkor meg olyan lusta, de egyben olyan édes, hogy meg lehet enni. Szóval, szívesen elküldeném a színészek közé.

Ma háromra mentem Szilvihez, ott volt a Fanni is.
Na igen, kivittük a Gazsit, lefutószáraztam, majd futószárral rákerültem, Szilvi sokat dícsért, mert amikor a svájci kislánnyal voltam, elég pocsékul lovagoltam. Végén kimentem nagykörön, de jöttek Szilvihez, nem nagyon figyelt rám, így szinte azt csináltam, amit akartam.
Megnéztem még Brigi lovaglását (szintén Gazsin), majd Fanniét is Vandán. Ők ugrottak. Mert Vanda az egyetlen ugróló a lovardában, nekem meg nincs ínyem rá felülni, de holnap lehet, hogy felülünk.
Lovarda után mentem haza, fél óra pihi, majd Kristályt is felnyergeltem. Elindultam F.P-hez, majd onnan tovább egy félig kijárt úton kitévedtem az Y-n túlra, a kövesútra. No, onnan jöttem végig haza a kövesút mentén. Jó volt. Közben találkoztam két juhásszal is, egy csomó biciklistával. Meg megnéztem a Robiék régi helyét. Hát a karámot tisztára benőtte a zöld, a pálya pedig be lett vetve tritikáléval (nem tudom, hogy kell írni). Ez volt összesen két óra, én pedig csak egynek éreztem.