FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Anyámasszony katonája
2022. 02. 08. • Tarzan
Olvasási idő: 3 perc

Tarzanka megint magát adta.

Még a szeptemberi vadásznapon ugye odament először A.-hoz egy vadász, amikor még nála volt a kutya, majd miután A. elmesélte nekem, mi is történt velük, mi is összefutottunk Nándorral.

A lényeg az volt, hogy a kutya nem csinált semmit, csupán létezett, de nagyon megtetszett Nándornak és megkérdezte, hogy beleegyezünk-e abba, hogy Tarzan apuka legyen tavasszal, mikor majd az ő kutyája tüzelni fog. Mondom, persze, keressük egymást.

Nem nagyon hittem a dologban, igazából el is felejtettem a témát.

Hanem aztán. Szombat délelőtt ismeretlen szám hívott, én pedig nem vettem fel, mert nem szoktam, meg amúgy is a lovas suliban le volt némítva a telefon és utólag vettem csak észre a hívást. Napközben vacilláltam is, hogy vajon ki lehetett, mert nem nagyon szoktak keresni idegenek, és hogy visszahívjam-e a számot.

Telt a nap, teljesen elvoltam a sulival, épp Petra óráján voltunk a Testnevelési Egyetemen, mikor hívott apu. Teljesen meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá.

Apu elmondta a telefonban, hogy felkereste őket Nándor, kiment hozzánk a feleségével és beszélgettek (többek között a két kutya rokonságát is megbeszélték, hogy van-e átfedés), végül abban maradtak, hogy Nándor a nap folyamán később felhív és megbeszéli velem a dolgokat, hiszen Tarzan végülis az én kutyám és a végső döntés nálam van.

Apu hívása után nem telt el fél óra, be is futott Nándor hívása. Beszéltünk pár szót, természetesen beleegyeztem a dologba, végül abban maradtunk, hogy ma délután 4-kor jön és elviszi Tarzant a szukához.

Így is történt. Három után nekiálltam kikefélni a kutya bundáját, hiszen mégiscsak csajozni megy, vagy mi.

Négykor megjött Nándor és a felesége, kicsit beszélgettünk, közben Tarzannak dobáltam a kedvenc labdáját, inkább a magam nyugtatására. Megbeszéltük, hogy legkésőbb péntek este visszahozza a kutyát, hiszen másnap már vadászat lesz.

Végül lenyílt a terepjáró rakterének ajtaja, Tarzan felugrott rá, kapott egy búcsú simogatást, záródott a csomagtér ajtaja, csapódtak a kocsiajtók és Tarzant elvitték.

Meg kell mondjam, először nem találtam a helyem, így hát jobb híján inkább nekiálltam újra dolgozni.

Hét óra is elmúlt már, a vacsorán is túl voltunk, amikor is Nándor hívott, hogy visszahozza a kutyát. Elmondta telefonban, hogy annyira sírt és kaparta a kennel alját Tarzan, hogy megesett rajta a szíve és inkább visszahozza, mielőtt kárt tesz magában a kutya.

Fél óra múlva meg is érkeztek, Tarzan nagy boldogan ugrott ki a kocsiból.

Nándor elmesélte, hogy mi is volt: odavitték a kutyát, ő ismerkedett, játszott a szukával, nézelődött befelé a konyha ajtón, hogy mi is történik, aztán eljött az este, Tarzant pedig becsukták kennelbe. Na innentől rosszul volt. Elkezdte kaparni a beton aljzatot, azonban rájött, hogy arrafelé nincs menekvés, így elkezdett felfelé mászni a kerítésen. Mindemellett pedig Nándor elmesélése alapján annyira sírt, nyüszített a kutya, hogy Nándor úgy döntött, hogy inkább hazahozza, mintsem kárt tegyen magában a kutya vagy elszökjön az éjszaka alatt.

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz Tarzan reakciója, nyilván kicsit örültem a ragaszkodásának, de azért szomorú is voltam, hiszen már beleéltem magam, hogy idővel lesz egy Tarzan-utódunk.

Gondolkodtunk abban, hogy minden nap elvisszük hozzájuk a kutyát, vagy valahogy megoldjuk, hiszen Nándor teljesen beleszerelmesedett Tarzanba, de végül úgy döntöttünk, hogy annyiban hagyjuk a dolgot, hiszen elmondás szerint Tarzan nem igazán érdeklődött a szuka iránt.

Talán majd 1-2 év múlva.