Nem csak nekem telt izgalmasan a nyaram, hanem a szüleimé is.
Történt ugyanis, hogy én hétfőn kirepültem Amerikába, és azon a pénteken (június 17-én) pedig apu elütötte a fél éves kiskutyát. Ugyanaz a vonyítás, mint Beninél, ugyanaz az, vagy nagyobb ijedelem, hogy már megint. Pláne mert nem voltam otthon.
Úgy volt, hogy apuék sietve indultak el a kocsival, a kiskutya meg az autó alatt aludt és apuék siettükben nem néztek be a kocsi alá, mint korábban és elindulva apuék érezték is a döccenést, ahogy átmentek a kutyán.
Újraszervezés, rögtön vitték is a kutyát az állatorvosi rendelőbe Imiékhez és erősen reménykedtek, hogy nem tört el Bogyó gerince. A röntgen után kiderült, hogy szerencsére nem történt gerinctörés, ellenben a bal hátsó lába eltörött közvetlen a csánkja felett (pontosabban a sípcsontja, közvetlenül a lábtőcsontok felett). BT doktornő nem vállalta az operációt, lévén a féléves kutya még növésben van. Annyit csinált „csak” jobb híján, hogy bekötötte Bogyi lábát, hogy lehetőleg minél kevesebb elmozdulás legyen a csontjaiban.
Ekkor elkezdődött a telefonálgatás és Szegeden találtak is egy állatorvost, aki kedd délelőttre elvállalta Bogyi műtétét.
Kedden reggel szólt a doktor asszisztense, hogy el se induljanak anyuék Bogyóval Szegedre, mert a doktor eltörte a bokáját. Így hát újabb telefonálgatás kezdődött, ezúttal már a főváros irányába.
Az egyik klinika nem vállalta, mert még növésben volt, a másik vissza sem szólt, végül az Állatorvostudományi Egyetem egyik professzora vállalta el másnapra.
Így hát szerda reggel apu G. I. ismerőssel 9-re felvitték a kutyát Pestre, ahol egy kis tolakodás után (azt mondták apuéknak, hogy várniuk kell, holott ők időpontra mentek fel) átadták a kutyát és nem is kapták vissza, csak délután négykor. A lábán hat dárdával átszúrva és bekötözve hozták haza a kutyát.
Egy hónap múlva, júliusban volt egy kontroll, ahol kb. ugyanez történt: felvitték a kutyát, később pedig megkapták.
Közben napi kötözés, reggeli-esti gyógyszerszedés, esténként lámpázás… Szóval bent aludt a kutya a házban. A kötözés trükkös volt, mert a dárdák közé vatta került tömítésként, amit akárhogy kötöttek be anyuék, mindenhogy kiszedte Bogyi, végül úgy oldották meg, hogy zoknit húztak a kutya lábára.
Bogyit amúgy nem érdekelte, hogy kb. 5-5 cm-el szélesebb lett a lába kétoldalt, ugyanúgy futott, játszott, bohóckodott egész nyáron.
Szeptember 2-án vitték fel a kutyát utoljára, ekkor szedték ki a dárdákat a lábából, úgyhogy további kötözés (egy-két nap után estére már nem kötözte apu a lábát, csak nappalra), lámpázás, gyógyszerezés következett.
Én pedig 6-án, kedden jöttem haza Amerikából és az a legdurvább, hogy előtte hét hétfőjéig nem tudtam semmit az egészről, ugyanis anyuék egész nyáron nem mondták el, mi történt. Őszintén szólva, bár először mérges voltam, kicsivel később beláttam, hogy jól tették, hiszen egy kontinenssel arrébbről nem tudtam volna mit csinálni, és állandóan aggódtam volna, hogy mi van a kutyával, nem tudtam volna teljesen a feladatomra koncentrálni és ezzel zaklattam volna anyuékat, ami nyilvánvalóan nekik is egy idegesítő tényező lett volna.
Miután hazajöttem, nagyjából még másfél hétig lámpáztuk és kötöztük nappalra a lábát, továbbá, még pár napig tartott a gyógyszere. Két héttel a dárdák kiszedése után jött ki V. doki, hogy kiszedje a kutyából a varratokat, és ezzel nagyjából véget is ért a történet. Nagyjából.
Bár anyuék is mondták, de ahogy hazajöttem, nyilvánvalóan láttam, hogy a kutya bal hátsó oldalán konkrétan leépült az izom, csupán csak csontból állt a lába és a medencecsontja. És a kutya is sovány volt. Megfigyeltem, hogy a csánknál a belső hajlatát nem tudta 90°-nál jobban behajlítani, emiatt eléggé érdekesen ült le, kb. féloldalasan.
Miután lekerült róla a merevítő dárdák, az első két hétben még lóbálta a lábát forduláskor és szaladáskor, aztán folyamatosan egyre stabilabban kezdte használni a lábát. Megpróbáltam vele „táncolni”, de nyilván eléggé nehezen tudta magát tartani a hátsó lábain és főleg a bal lábával. Amit még észrevettem, hogy folyamatosan nyújtózott a hátsó lábaival, kb. bármilyen szituban, nyilván húzódott neki a dárdák helye.
Az elmúlt másfél hónapban nagyon szépen felépült, már „csak” vizslasovány, és a bal hátsó oldala alig marad el a jobb oldalától izmoltságban. A jobb oldala szerintem mindig is kicsit izmosabb lesz, hiszen kb. 80%-ban át kellett venni a bal oldalát funkcióban. A legfelső és a legalsó dárda helyén elég nagy pukli csontosodott meg, de ez egyáltalán nem zavarja és nem is fáj neki, csupán szépséghiba. A bal lábát kacsásan befelé tartja, és csak elvétve háromlábazik. Szerencsére a lábának a hajlítottsága is javult, de még mindig nem 100%-os, de nem is érdekel.
Annak örülünk, hogy boldog, jókedvű, szaladgál és semmiben nem szenved hátrányt, sőt Tarzant is lekörözi gyorsaságban és kitartásban, amikor terepre megyünk.