Nem csak nekem telt izgalmasan a nyaram, hanem a szüleimé is.

Történt ugyanis, hogy én hétfőn kirepültem Amerikába, és azon a pénteken (június 17-én) pedig apu elütötte a fél éves kiskutyát. Ugyanaz a vonyítás, mint Beninél, ugyanaz az, vagy nagyobb ijedelem, hogy már megint. Pláne mert nem voltam otthon.

Úgy volt, hogy apuék sietve indultak el a kocsival, a kiskutya meg az autó alatt aludt és apuék siettükben nem néztek be a kocsi alá, mint korábban és elindulva apuék érezték is a döccenést, ahogy átmentek a kutyán.

Újraszervezés, rögtön vitték is a kutyát az állatorvosi rendelőbe Imiékhez és erősen reménykedtek, hogy nem tört el Bogyó gerince. A röntgen után kiderült, hogy szerencsére nem történt gerinctörés, ellenben a bal hátsó lába eltörött közvetlen a csánkja felett (pontosabban a sípcsontja, közvetlenül a lábtőcsontok felett). BT doktornő nem vállalta az operációt, lévén a féléves kutya még növésben van. Annyit csinált „csak” jobb híján, hogy bekötötte Bogyi lábát, hogy lehetőleg minél kevesebb elmozdulás legyen a csontjaiban.

Ekkor elkezdődött a telefonálgatás és Szegeden találtak is egy állatorvost, aki kedd délelőttre elvállalta Bogyi műtétét.

Kedden reggel szólt a doktor asszisztense, hogy el se induljanak anyuék Bogyóval Szegedre, mert a doktor eltörte a bokáját. Így hát újabb telefonálgatás kezdődött, ezúttal már a főváros irányába.

Az egyik klinika nem vállalta, mert még növésben volt, a másik vissza sem szólt, végül az Állatorvostudományi Egyetem egyik professzora vállalta el másnapra.

Olvasási idő: < 1 perc

Ma volt a doki, megnézte Krist lábát. Átkötötte a sebet és azt mondta, hogy óvatosan elkezdhetem kézen vezetni. Vagyis elkezdhetem újra vele a tlk-t. Jövő héten jön, újra megnézi és akkor elvileg lassan elkezdhetek vele lovagolni. Vééégre!!

Aztán kicsit bővebben kifejtette, hogy valóban a rúdba verte be a lábát, ugyanis egy kis visszakunkorodó bőr lifeg. Arra várunk, hogy amennyire lehet, megszáradjon, és akkor a doki lekozmatikázza, és utána szabad a pálya.

Olvasási idő: < 1 perc

Ma délelőtt volt a doki, de csak annyi volt, hogy kiszállt az autóból, berohant Kristályhoz (alig bírtam követni), ránézett a lábára, mondta hogy majd holnap megint jön, átköti a sebet és beoltja tetanusz ellen, majd rohant is vissza az autóhoz, és el is ment. Anyu mondta, hogy ő mindig ilyen, mindig rohan mindenhova, de amit megcsinál az hibátlan (min. 40 éve állatorvos).

Olvasási idő: 3 perc

Hát nem ez volt a legjobb napom, és azt hiszem Kristálynak sem, de ő volt a legnyugodtabb mindannyiunk közül.

Már előzőleg megbeszéltük Cs. Timivel, hogy befogom Kristályt és elmegyünk szánkózni. 11-re beszéltük a találkozót, de nagyon fújt a szél, így mégsem mentünk. Egy fél-háromnegyed óra múlva viszont javult az idő, így befogás közben felhívtam Timit, hogy készüljön. Már beállni se nagyon akart a kocsi elé (újabban hisztizik befogáskor), de végül sikerült és el is indultunk. Átvágtunk B. bácsi lucernásán (btelep mellett), átmentünk az úton. Csak hát tegnap egy csomó eső esett és arra rá a hó, és ezt Kristet zavarta. Így letértem jobbra, csakhogy az mélyszántás volt és innen kezdődtek a bajok. Kristály kapkodta a lábát és próbált visszamenni az útra. Ekkor felborultunk, én kiugrottam a szánkóból ő pedig pár lépés után hasra esett.

Olvass tovább!

Régen írtam blogot, az tény, de hogy a kutyákról még régebben, az már baj. Ezért szeretném most megírni ezt az összefoglalót róluk. 

Tudom, hogy mindig azt mondom/írom, hogy a kutyák jól vannak, köszönik szépen, de ha belemegyünk a részletekbe, van pár apróság jó és rossz értelemben is.

Beni sántít. Úgy két hete felkarcolta jó mélyen a hátsó lábát, egy ideig nem is állt rá, és most, ha eszébe jut, még mindig sántít, holott a seb már rég begyógyult. És az, hogy nem állt rá egy ideig, eléggé legyöngítette a lábát, és amikor ráállt a fájós lábára, a csánkja a földet verte szó szerint. Ma már nagyjából rendesen áll a lábán, bár néha kicsit lejjebb van a csánkja a normálisnál.