Ma voltam 10-re Vilibácsinál. Odafelé apu „felkészített”, hogy Kedvesem megellett. Bemegyek, Betyár a karámban, Kedves a bokszban, Vili bácsi pedig sehol. Benéztem a bokszba. Olyan aranyos kis cukimuki …. kiscsikó. Ugyanolyan, mint az anyja, vagyis ugyanolyan pej foltos. Párszor odajött, elkezdte az ujjaimat rágcsálni (mint Remi anno), egy csomót vakargattam, mindenesetre már hozzászokhatott. Fél óra után sem jött az oktató, így felhívtam aput, hogy jöjjön. Addig is vakargattam. Egy sztori: Kedves kakilt, rá a kicsi fejére, az meg megijedt és oda bakolt egy aranyosat. Amikor pedig becsuktam magam után az ajtót, Betyár lehempergett.
Itthon. Az istálló készen lett. Vagyis csak a nyerges vakolása. Majd jön a plafon, aztán az aljzat, majd a bebútorozás. Majd két hét múlva.
Vissza jött a „nagy lovas”, és továbbra is azt tanácsolta, hogy tegyük át Remit a másik karámba. És sikerült a kötőféket is feltenni. Aztán vettünk egy bálamadzagból fonttat, mondván azt nem szakajtja szét, de az meg kicsi. Mindenesetre az eladó azt mondta, hogy majd kicserélhetjük nagyobbra. Majd az ünnepek után… Addig se tépje szét a textilt.
Délután elkezdtük kifeszíteni a villanypásztort. Csupán a nagy karámba, ahol Remi marad. Szegénynek az elkövetkezendő napok egy kicsit kellemetlenül fogják érni, de hát ez az élet rendje.
Kutyák elvannak.
Mi készülünk a húsvétra, már három süti meg van sütve + még csinálunk kettőt. Én csináltam muffint, anyuval egy mézes-krémest, majd csak anyu a magyar pitét, ma pedig egy sósat is csinálunk, meg majd én a négyszínű csodaszépet.
Szombaton voltam Vili bácsinál. Szokás szerint Betyáron lovagoltam. Először futószáron, majd kiskörön, utána pedig nagykörön ügetés-lépésben. Most kivételesen nem ijedezett, aminek nagyon örülök, hiszen így legalább jó élménnyel távoztam. A másik ló, Kedvesem még nem ellett meg, pedig már egy hete meg kellett volna. Persze késhet két hetet, de ha pontos lenne, már két hete megellett volna. Várom, milyen csikó lesz.
Itthon. Az istállót vakoljuk, egyenlőre csak a nyerges van nagyjából kész.
Először gyorsan az otthoniakról: Remit ugye megkörmöltük. Elmesélés szerint nagyon rossz kislány volt, kicsit helyre kellett rakni. A kovács szerint valszeg kerek szerszámtartótól félt, de majd idővel talán megszokja. Megkérdeztük a leválasztásról a kovácsot: drasztikusan. Vagyis hirtelen. Aztán egy ismerősünk egy "nagy lovas" mondta, hogy ő átrakná a másik karámba (a marhák volt karámjába), a karámra villanypásztort és meg is van oldva. Ő így csinálta. Azt mondta, egyszer megütötte egy picit a csikót az áram, többet nem ment a kerítés mellé. Lehet hogy nálunk is ez lesz. Vagy. Felajánlotta, hogy (talán) elvisszük hozzájuk Remit. Anyjától is elszakad és más lovak társaságában lesz.
Hát én nem is tudom. Először inkább a másik karám. Mert így a lehető legtöbbet tudok vele foglalkozni. És erre valószínűleg már húsvét előtt sor kerül, hiszen már minden megvan.
Jövőhét vasárnap lesz a névnapom, és ennek alkalmából elmegyünk Kecsóra (Kecskemétre) a KLP Lovasboltba nyerget venni. Nem tudom, mi lesz belőle, de ennek már nagyon örülök és anyu azt mondta, hogy nem muszáj a legolcsóbb típust venni. (És talán egy kobak is esedékes, de ezt csak zárójelben)
Ezen kívül újabb dolgokat tervezek februárra: például felhívom Szilvit, ez előző lovasoktatómat (két éve), hogy még mindig tanít-e. Aztán ráhajtok és próbálok négyesnél rosszabb jegyet nem hazahozni. Ez lennék én.
Ma nem voltam kint, lovak kint voltak, a kicsik szintúgy. Olyan fontos dolog nem igazán történt.
Az istállóval úgy állunk, hogy várjuk az éjszakai pluszokat is, hogy tudjunk vakolni és onnantól újra beindul az építés.
» A napokban egy csomó dolog összejött az állataimmal kapcsolatban. Sorolnám is (később részletezem): 1. folynak az előkészületek az istállóépítéshez. 2. Panka kitűnően teljesít 3. Remi (téli?)szőrt vált 4. A ganés kötőfék 5. Tegnap voltam a lovardában.
Már látom, egész hosszú lesz a mai blog.
1. Folynak az előkészületek az istállóépítéshez. Igen-igen, végre valahára felépítjük a lovaknak az istállót. Tudomásom szerint (mivel ma nem voltam kint) már ki vannak vágva a fák (sajnáltam nagyon a fakivágást), a gyökerek is ki vannak szedve, és az alap is ki van jelölve. Az ásást nem tudom, hogy elkezdték-e már. Úgy lesz, hogy … Áhh, inkább megcsinálom PFS-ben és később feltöltöm. Anyuval még nem dolgoztuk ki részletesen, de az nem valószínű, hogy tolóajtós lesz. Majd meglátjátok.
2. Panka kitűnően teljesít. Még mindig a játszótérnél gyakorlunk és azt csinálom, hogy a bemelegítő után (1-szer vagy 2-szer megcsinálja a begyakorolt pályát), össze-vissza mondom az akadályok parancsszavait és azokat úgy teszi meg. Mintha ráérezne erre az egészre, egyszer csak elkezdett tök gyorsan rohanni az akadályok között. Persze kapott egy óriási dicséretet. Meg az egész „óra” előtt néhányszor átugrattam vele a raklapot. Annyira bírom, hogy csak egy szó és ugrik.
3. Remi (téli?)szőrt vált. Hát nem tudom, hogy még egyszer vedlik és ezért lesz sötétebb, vagy csak a nyárit vedli le és sötétebb lesz a téli szőre. Mármint Reminek. Jelenleg majdnem olyan sötét mint Krist.
5. Tegnap voltam loviban. De csak fél órát lovagoltam, mert nem szóltam, hogy megyek. Bár nem is baj, mert ez az óra inkább a gyakorlásról szólt. 5-en voltunk, Berni, én meg három kezdő lány. Végig ügettünk, a Robi meg dirigálta a három lányt (le a sarkad, ne rángasd a szárat, húzd ki magad stb.).
4. A ganés kötőfék. Remi a hét első felének valamelyik napján (asszem hétfőn) valahogy leszedte magáról a kötőféket úgy, hogy sehol nem találtam, pedig alaposan végignéztem mindent. Mégis hol volt? A bokszban a gané közepén. Még jó, hogy Zoli kitrágyázott. Amíg nem volt meg, addig meg megkapta a kicsi, piros kötőfékjét.
Am ki vette észre, hogy az ötös után a négyes jön? Direkt volt.