Az első vadászata nagyjából semleges reakciója után nem volt kérdés, hogy továbbra is járni fog velünk vadászni.

A következő hétvégi (01.14) vadászatra nem vittük ki, ugyanis az VIP vadászat volt és úgy gondoltuk, hogy nem kellene egy kezdő kutyának szétbarmolnia.

A második alkalommal, a 21-én még szintén… nem azt mondanám, hogy meg volt ijedve a lövésektől, de még mindig nem értette, hogy mi van. A visszahívásokra nem nagyon reagált, néha apu szólt rá erélyesen és akkor visszajövögetett. Egyébként nagyon nem volt vele baj, csak néha elrohant.

Egyik ilyen elrohanós alkalommal egy szárnyazott kakas után indult el (ahogy a többi kutya is, de Bogyi volt a legkitartóbb), szépen követte is a nyomot szagminta alapján, el is kapta a szaladó kakast, csakhogy az még élt, így hát megijedt tőle és elengedte (és. végül egy másik, tapasztaltabb kutya hozta vissza a kakast). Én már erre is baromi büszke voltam.

A következő vadászat (29-én) sajnos nem volt jobb bizonyos dolgok miatt. Bogyi többet szaladt el és mivel ebből elegem lett, ezért ráraktam Tarzan elektromos nyakörvét, amire meg besértődött és nem volt hajlandó moccanni, viszont közben meg nyilván helyzet volt, a többiek nem vártak ránk. Végül kis idő után inkább levettem róla az elektromos nyakörvet és inkább pórázra vettem a kutyát sűrűbb helyzetben.

Viszont hogy jót is írjak, az utolsó hajtás végén Tarzannal együtt futottak egy fácánért és csak azért kapta hamarabb a szájába Tarzan a kakast, mert Bogyi bizonytalankodott. Úgyhogy úgy tűnik így a harmadik vadászat végén, hogy Bogyi hajlandóságot mutat a vadászat iránt, sőt ez alkalommal már látszott rajta, hogy érdeklődik a madarak iránt és kezdi összerakni a dolgokat a fejecskéjében és már nincs megilletődve a lövésektől.

Ahogy az egy éves kori összefoglalóban leírtam, úgy beszéltük itthon, hogy kivisszük őt az idény első fácánvadászatára, megnézzük, hogy viszonyul a dolgokhoz.

Volt egy kicsi ellenérzésem a dologgal szemben, hogy a nulláról kell kezdeni mindent, és megint bénázni fogunk, és valahogy nem voltam rá készen. De valamikor el kell kezdeni és lehetőleg minél hamarabb.

Úgyhogy nem volt mese, reggel betettük Bogyit a kocsiba (szó szerint), Tarzan pedig beugrott, ahogy szokott.

Miután bevásároltunk reggeliből, elautóztunk a szokásos találkozó helyhez, a vadásztelephez (ház még nincs), ahol találkoztunk a többiekkel. Az év első vadászatához híven elég kevesen voltunk, aminek én örültem, hiszen így csak kevés ember várt ránk, ha esetleg Bogyi elmegy, vagy bármi történik.

Az eligazítás után először a város déli részére mentünk, ahol csöndes kiszállás után (hogy ne ijesszük fel a madarakat), elővettük a kutyákat, én pórázra fogtam Bogyót, apu pedig Tarzanra tette fel az elektromos nyakörvet, majd meghallgattuk az első hajtás eligazítását.

A főút közelsége miatt fordított hajtást csináltunk, vagyis mi kutyások (összesen négy (Balu, Bársony, Bora és Tarzan) és fél (Bogyi) kutyánk volt) voltunk a leállók kiegészülve két puskás leállóval, a többiek pedig a fácánokat hajtották az akácsarjban.

Felállás során figyeltem arra, hogy ne kerüljek apuék mellé, hogy ne keverjem Tarzant össze, így K. és Bora volt közöttünk. K.-val beszélgettem, miközben a többiekre vártunk, közben fél szemmel Bogyit és Tarzant lestem. Őszintén szólva izgultam, ugyanis a vadászat előtt ugye nem csináltunk lövés tesztet, így fogalmam sem volt, hogy Bogyi mit szól a hangos zajhoz. Az első hajtás során csupán messze dördült el tőlünk a fegyver, ez Bogyit nem is hatotta meg, ennek ellenére persze dicsértem. Fél szemmel azért láttam, hogy apunál Tarzan tiszta rosszul volt, hogy nem ő hajthatja fel a madarakat, de ügyesen apu lába mellett maradt, csupán egyszer-kétszer ugrott fel, pördült egyet, majd ült vissza a helyére.

Úgy néz ki, lassan egy két és fél éves út végére érünk Tarzannal, aminek persze lesz még folytatása, hiszen mindenen lehet tökéletesíteni.

Tavaly júliusban volt utoljára vadász edzése Tarzannak, azóta mindenki (Petiék is és én is) elfoglalt volt. Októberben szólt Bori, hogy lesz VAV vizsga, amit a szakdolgozat írás miatt nem tudtam bevállalni, majd jött a téli vadászidény, ami ugye aránylag jól sikerült… jó, oké, végül is tök jó volt és kellett Tarzannak.

Május elején szólt újra Bori, hogy újra lesz VAV vizsga, de előtte tartanak egy négy alkalmas felkészítőt. Nagyon örültem a lehetőségnek és természetesen nem volt kérdés, hogy menni fogunk a felkészítőre is és a VAV vizsgára is.

04.24-én volt az első alkalom, azonban erről az időpontról még nem volt infonk (mivel ez után szóltak), de elmesélés szerint nem maradtunk le sokról, hiszen főleg fegyelmezés volt.

05.08-án volt a következő alkalom, amire el is mentünk Tarzannal. A szokásos találkozóhelyen találkoztunk 9-kor, majd miután mindenki megérkezett átmentünk a gyakorlás helyére. Elsőként egy egyszerű lefuttató sétával kezdtük a programot, ám mivel Tarzan úgy mutatkozott be, hogy agresszívan lemorogta a számára ismeretlen kutyákat, plusz ott volt Cady is, akit eleve nem bír, így ő egyedül pórázon ment mellettem. Bent az erdőben csere volt, a nyugis kutyákat elengedve hagyták a gazdik, Cady pórázra került, Tarzant pedig szabadon engedtem és így indultunk visszafelé a kocsikhoz. Ezután elkezdődött a szokásos engedelmességi gyakorlás. Levettem Tarzanról a pórázt és így gyakoroltunk. Minden rendben volt, ügyesen csinált mindent (sőt nem is hisztizett unalmában, ahogy szokott). Egyedül akkor ugrott ki, amikor Peti először elsütötte a riasztó pisztolyt (engem is meglepett, nem számítottam rá, így a kutya kiugrását sem tudtam lereagálni). Gyorsan rendeztük sorainkat, a másik két lövésnél már nem volt semmi baj, Tarzan ügyesen ment mellettem.

Múlt héten elkezdtem a tesztkönyvben filcekkel kihúzni a kérdéseket és a helyes válaszokat (1040 kérdés), de komolyabban csak csütörtökön, az utolsó gyakorlás után kezdtem el foglalkozni az elmélettel. Először a (kihúzott) tesztet olvastam át, majd neki estem a tételeknek (50 tétel, mindegyik tétel 5 kérdést tartalmaz). Vasárnap még csak a tételek kétharmadánál jártam, de az idényekhez és a képekhez még hozzá sem nyúltam.

Hétfőn elmentünk Csongrádra a lővizsgára (vittük apu puskáját). 8-kor kezdődött a vizsga, a vizsgabizottság tartott egy rövid eligazítást, majd mentünk a 2-es pályára, hogy lőtudásunkról számot adjunk. 5-ös csapatokban vizsgáztunk A. előtt. Először szét kellett szedni, majd összerakni a puskákat, majd mentünk a nagytorony alá, hogy onnan lőjünk 6-ot és legalább egy találatunk legyen (hivatalosan 15 lövésből meg kell lennie a hat találatnak, három lőállásból úgy, hogy háromszor egy korong és egy dublé –> 3×3+3×2 korong). Itt a hat korong úgy nézett ki, hogy két kistorony (szemből), két nagytorony (felülről), majd egy nagytoronyra kistorony dublé). Aki végzett, mehetett át a másik pályára, hogy ott golyós puskával lőjön.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon megírjam-e, de végül úgy döntöttem, hogy majd évek múlva nosztalgikus lesz visszaolvasni.

Szóval úgy kezdődött az egész, hogy a tavalyi vadászati szezonban a fiúk elkezdtek csipkelődni, hogy mikor csinálom már meg a vadászvizsgát, tervezem-e egyáltalán. Ez az ugratás akkor csúcsosodott ki, mikor a mellettem levők dupla távolságot hagytak ki maguk között, mert úgy számoltak, hogy nálam is van puska, így hát az összes fácán énfölöttem repült ki a körből. Én persze mindvégig ellenkeztem, azt hajtogattam, hogy én nem tervezem megcsinálni.

Aztán eljött a február, nekem meg kipattant a fejemből, hogy mi lenne ha meglepetésből megcsinálnám és majd novemberben, az első társas vadászatkor meglepném vele a fiúkat.

A neten keresgélve belefutottam egy szimpatikus és viszonylag közel oktató tanfolyamba, amely márciusi indulást ígért, így hát rögtön be is adtam a jelentkezésemet. Eljött március, semmi hír. Felhívtam őket és átírattam magam Szegedre, hátha ott nagyobb eséllyel indul a tanítás. Aztán beütött a pandémia. Nem kaptam hírt egészen április végéig, amikor is egy emailben tájékoztattak, hogy online fog indulni a tanfolyam heti háromszor délután 5-től háromnegyed 9-ig.

Már harmadik éve, hogy apuval vadászatra járok hajtóként, de csak most jutott eszembe, hogy mi lenne, ha Beni is velünk tartana. Ennek a felvetésnek az is az apropója volt, hogy a nyáron a gyerekek lufit durrogtattak az udvarban, a durrogó hangtól pedig Beni bemenekült anyu szobájába. Így hát volt egy célom is azzal, hogy Benit el szerettem volna vinni egy vadászatra.

A reggeli gyülekezőhelyen nem engedtük ki a kocsiból, (ahogy a többi kutya sem volt kiengedve), de a teríték helyszínén, ahonnan elindultunk, ahogy mindenki, mi is kiengedtük a kutyát, ám míg a legtöbb kutya szabadon volt engedve, én a biztonság kedvéért pórázra fogtam őt.

Aztán a megbeszéltek szerint felálltunk az erdő előtt, majd rendezkedés után vezényszóra elindultunk. Ahogy gyalogoltunk, a távolban elhangzottak puskalövések, amire Beni csak fülelt. Tovább gyalogolva kb. az erdő közepén elfutott előttünk egy nyúl, amire a mellettünk gyalogló vadásztársunk rálőtt.