Blogganat most nem lesz, mert nem történt semmi. Tényleg. Najó, Pankát tegnap is meg mais tanítottam, tul.képpen csak ismételtünk. Aztán ma gyakoroltam Ladyvel szabadon(!) az agilityt. Eddig mindig kikerülte, de most finom falatokkal és sok dícsérettel rábírtam.
Am az eső esik, nem folyton, de azért eléggé lehangoló. Remélem, holnap nem fog, mert ugye megyek Teddyzni. .
Mennyire vártam már ezt a kibaszott mai napot, hogy végre haladok Ladyvel, erre mi van? Persze hogy tanulnom kell itthon. Elegem van. Anyu tegnap berágott, hogy nem érdekel a nyelvvizsga, mindig csak a ló és a kutya körül jár az eszem. És igaza is van, miatta nem fogok változtatni semmin. Szerinte úgy kellene gondolkoznom, hogy ló, nyelvvizsga, kutya, nyelvvizsga, ló, nyelvvizsga… Na persze. Várhatja. Vagy igazodik hozzám, vagy nem foglalkozik velem. Egyáltalán nem érdekel a suli (najó, amennyire kell, annyira igen pl. házi + tanulás), azon kívül se több se kevesebb.
És mi lesz Ladyvel. Nos, azt nem tudom, de a héten még le szeretném tudni. Szerintem holnap vagy csütörtökön. Aztán pénteken lovaglás, szombaton szintén, de talán még szombat délután is esedékes lehet. De valamikor még Kristre is fel kellene ülnöm, hiszen azért vettük a nyerget.
Mindegy. Ma megkérdeztem anyutól, hogy kaphatnék-e egy görkorit (most hirtelen nagyon népszerű lett), azt elmegyek kutyát sétáltatni. Először Pankával, majd ha Lady is ok lesz, akkor pedig vele is. Már megint ők, de nem érdekel.
Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.
Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon.
Teganap voltam Szilvinél. Tök jó volt. Teddy-n lovagoltam, egy szürke kancán. Először futószár (lószokás, fejlődésfelmérés), aztán lecsatolt, rúdonmentem, sokszordícsért. Aztán leléptetés, nyergelés. A szomszéd bokszban Agragon bakolgatott (volna, ha lenne helye) nagyban. Ő egy pej „nagy”csikó. Őt felnyergelte aztán ment ki a pályára. Én meg figyeltem. A pacó kicsit tele volt, Szilvi mondásával hisztis. Meg veszekedni kell vele. Az igazat megvallva remélem, Remi nem lesz ilyen.
Aztán ma kimentem reggel 8-kor a tanyára. 10-ig Remivel foglalkoztam. Levittem magammal a kötőféket, vezetőszárat, sörényvágót, kefét, patakaparót meg a fésűt. Megpróbáltam több, mint negyed év után feltenni rá a kötőféket. Először nem ment, mert amikor a feje alá tettem a kötőféket, akkor mindig ellépett. Ezzel szórakoztam fél óráig. Csörögtem a kötőfékkel, minden oldalon, amikor meg nem figyelt, akkor meg odébb mentem, és követett. Aztán hagytam az egészet és lepucoltam, ahogy tudtam. A bal oldalát teljesen engedte, de a jobb hátsófelét már nem. Vagyis a jobb mellsőtől hátrébb nem mehettem, mert ő is hátrált. Bementem almáért, odaadtam neki. Amíg azzal volt elfoglalva, gyorsan rátettem a kötődéket, de még ez sem ment zökkenőmentesen. Ahogy megérintette az orrhátát az orrszíj, feleszmélt és elkezdett hátrálni, de az orrán továbbra is rajta maradt. Második próbálkozásra pedig át tudtam a tarkószíjat venni a feje felett és fent is volt. Kikötöttem a karámkerítésre. Lepucoltam a jobbhátsót. Nem ellenkezett meg semmi. Aztán kifésültem a sörényét, kicsit igazítottam rajta. Utána patakaparás. Bal első pipa, jobb elsővel szenvedés. De az is pipa. Csak az a brutál, hogy amikor odafordul és szaglássza a fenekemet, mindig azt hiszem, hogy bele akar csípni. De ez csakis akkor van, amikor a patáját kaparom. Kicsit hisztizett, folyton le akarta tenni a lábát, de ahogy a kovács mondta, úgy cselekedtem. Nem szabályosan, vagyis két kézzel fogtam meg a szaru részt, így kényelmetlenebb neki. És csak akkor engedtem el, amikor nem akarta letenni. Aztán folyton hátratekintgetett. Elengedtem, talán vakarózni akart. Erre elkezdett bohóckodni. Kicsit megneveltem (nem fizikailag), visszakötöttem, megint egyszer-egyszer felemeltem a patákat, aztán végre elengedtem. Rohant is az anyjához szopizni.
10-re mentem lovagolni, de csak fél 11-re kerültem lóra. Betyárt is és Kedvest is felnyergeltük. Fannival voltam, felváltva lovagoltunk. Betyáron kezdtem futószáron, majd Kedvessel szabadon. (addig Fanni került futószárra) Majd megint csere, ezúttal szabadon mindketten. Majd mentünk haza. Lovakat kiengedtem, Ladyt kifésültem, segítettem anyunak ezuátán pedig aludtam két órát.
Otthoni tervek. Ugye most folyamatban van a tanya-fejlesztés és valószínűleg még idén kiköltözünk. De jó is lenne. Így akár még este 10-kor is kimehetek kutyázni.
A másik terv pedig a lovaglás volt, ami már megoldódott. Ugyanis fel akartuk a fedeles szezon után hívni a Szilvit, de ő megelőzött minket, ennek köszönhetően holnap hozzá megyek lovagolni.
Aztán eldöntöttem, hogy Lady-t el fogom vinni kiállításokra. És ugye van ez a nemtudom mije. Szorongása? Vagy félelme. Mindegy. Arra azt a terápiát gondoltam ki, hogy elmegyek vele meg az elején Pankkal is a városba, fokozatosan egyre forgalmasabb helyekre. Aztán egy-két kiállításra elmegyünk nézőként. Ő szokja a hangulatot, én meg tapasztalok. Már néhány helyet ki is jelöltünk. Többek között a Szegedit és a Kiskunfélegyházait. De ez majd nyáron lesz sztem.
A hétvégém úgy-ahogy jó volt. Délelőtt mentünk volna Betyározni, de indulás előtt megkérdeztük Vilibá feleségét (mert neki nem volt meg a telszám), hogy a hóra való tekintettel van-e lovaglás. Nem volt. Így el sem indultunk. Aztán aput megkértem, hogy vigyen el minket a Pankával a Sóstóhoz, hogy majd onnan Panka visszahúz. Megállt az autó, apu száll ki, hogy segítsen, indulnék, de mindig apuhoz ment volna, nem hazafelé. Így apu be a kocsiba és előttünk ment. Így szépen lassan megérkeztünk a tanyára, de azt hiszem, ez volt az utolsó alkalom, hogy Pank egyedül húzzon. De ami a lényeg, hogy ez a csudálatraméltó kis eb rájött arra, hogy a fekete foltokat (betont) ki kell kerülni, és csak a fehéren (havon) szabad menni, mert különben nehéz lesz húzni. És szorgalmasan ki is kerülgette. Fuhh, de örültem neki, hogy magától rájött. Jövőre Benit is befogjuk (ha megmarad) Panka mögé, így kettesfogatom lesz és majd száguuuldunk.