Nem emelném ki egyik állatomat sem és írok róluk külön cikket, hanem bekezdéseket adok nekik. Kezdjük a legfiatalabbal.

Beni: már az anyját is túlnőtte nagyságban. Lassan el kell vinni ivartalanítani, de az anyjára még várni kell (hogy miért, nála leírom). Valamelyik nap megtaláltam a piros csörgős labdámat, amivel kiskoromban én játszottam, és odaadtam neki dobálgatni. Mit ne mondjak, most ez a favorit. Ügyesen ül már, nem ugrál rögtön a jutalomfalatra. A fekszik olyan Benis. Úgy tanítom, mint Ladynek anno (lehúzom a földre a jutalmat, mire lefekszik) és nem szépen hasal, hanem a mellső lábaival csakúgy csapkodja a földet. De én így szeretem.

Remi: szerintem megint átesett egy növekedési szakaszon: hosszabbak a lábai, kicsit kecsesebb, nyaka is megnyúlt egy picit. Ha egymás mellé állítanánk az anyjával, biztos ugyanakkorák vagy +- 1-5 cm. Remélem nagyobb lesz, mint Kristály. De úgy szeretem ahogy van. Pénteken tök nyugisan leápoltam. Még csak ki sem kötöttem, elvolt a szalmázással. A farkát is hagyta kifésülni (korábban mindig mozgoolódott). A sebei gyógyulnak, már kiszáradtak és nem igazán néz ki az eredetinek. (135 az eredeti, most 758 látszik, vagy valami hasonló) Ha leálltam, mert legyet kellett ütni a lábamon, mindig odajött és nézett. Imádom.

Lady: csak annyit tudok vele kapcsolatban, hogy kellene nekem egy kis szabadidő, hogy ki tudjam végre fésülni, mert elöl a fehér rész tele van bogánccsal. Tegnap megpróbáltam lefürdetni (a többi már megvolt), nem szereti a vizet, nagyon húzza a pórázt és folytja magát. Sajnos.

Panka: újra vemhes. Ha megellett, a Benivel együtt elvisszük ivartalanítani, mert a buzi szomszéd nem tudja becsukni a hülye kutyáját, pedig már mindenki panaszkodik rá. Tüzelésre egy szemvillanál alatt itt tud teremni a kutya, mi próbáljuk légpuskával kergetni, de semmi. Ő most leginkább pihen és napozik vagy hűsöl.

Kristály: Tegnap lemostam, tusfürdővel is átdörgöltem. Szép lett utána, mindenki dícsérte. Utána kitettem az udvarba legelni, hogy száradjon. Meg fél órára befontam a farkát, csak nem lett szép, mert nem tudtam kifésülni. Mielőtt lefürdettem, észrevettem hogy a hátán, meg a farán tele van fehér folttal. Izzadás lehet? Végülis megvan az esélye, mert sajnos nincs árnyék a karámban csak délután.

Szombaton eljött apunak a bátyja, felesége meg az unokája, Zsófi, aki szintén lovas.
Megjöttek. Rögtön ló, megmutattam neki(k) Kristályt meg Remit. Kérdezte lovagolunk-e. Mondtam, igen. Erre bevallotta, hogy készült.
Vendég(el)látás (mitkérszinni, foglaljhelyet, mitkérszenni stb.) kihoztam Kristet, leápoltuk, felnyergeltem. Majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy teli van. Meglepően sokat is vágtázott. Majd felült Zsófi, én pedig futón vezettem. Kimentünk arr az útra, amerre először mentünk (én meg Krist) terepen. A lefordulónál pedig én is lóra ültem: Zsófi a nyereg mögé csusszant, én pedig a nyeregbe. Előtte negyedúton pedig lecsatoltam a futószárat. Most nem sietett, tök nyugodt volt Kristály. Visszafelé már volt egy tök bunkó autós. Kristály megijedt, erre észrevedtük, hogy jön, mentem fel az út mellé, erre mégjobban ránkjött. Hú, de beszóltam neki. Visszamentünk, lenyergeltük, bevezettem az udvarba. Ebédeltünk, majd felültettem szőrén Zsófit, visszavezettem Kristályt, majd megint felnyergeltünk. A bekötőig egyedül ment, majd megint lóra szálltam és elindultunk. Most a tó felé indultunk, de a btelep mellett nem kanyarodunk el, hanem a szomszéd előtt eljöttünk, majd a másik szomszéd mögött és vissza a bekötőhöz. Olyan fél óra, háromnegyed óra lehetett. A bekötőtől befelé megint egyedül ment. Bent lenyergeltünk, ezentúl visszavittem a karámba Kristályt, elpakoltuk a cuccot az istállóba. És már mentek is. De a nyáron még jönni fog Zsófi két-három napra. Lovagolunk, fagyizunk, szóval minden lesz.

Nos, úgy kezdem, hogy volt egy elhatározásom, hogy megcsinálom a facee-re a profilképemet, apu segítségével. Az egészet úgy képzeltem el, hogy naplemente (kb. 7 – fél8 körül), a lovon ülök és apu a nappal szemben áll, hogy direkt egy sötét árnyék legyek. Egyszerűen nem szeretem mutogatni az arcomat. Nem akarom, hogy felismerjenek. Akik ismernek, azok ismernek. 

Már reggel eldöntöttem, hogy a mai nap lesz a profilkép-csinálós nap. Délután még elvoltam: miután Ladyt alaposan kifésültem, de mégsem végeztem, a frissiben felbálázott és összepakolt szénán ugráltam a kutyákkal, Benivel és Pankával. Lady továbbra sem tud, vagy nem akar feljönni. Onnan fentről csináltam pár képet a lovakról, de a fókuszálás az valami iszonyat lett.

Eljött az idő, de mivel késében voltunk az idővel, így csak feltettem Kristályra a kantárt és szőrén ültem rá. Majdnem lecsúsztam, folyton az udvar felé akart menni. Mondtam, várjál egy kicsit. Apu fényképezgetett, majd miután készen lettünk, felnyergeltem Kristályt és lefutóztam. Bal kézre vágtázott, rohant meg mindent csinált, jobbkézre pedig megint a lassú ügetést mutatta. Így megtett egy csomó kört, hogy megerősítsem benne. Le kellene szoktatni a rohanásról. Felültem rá, majd a legelőn lovagoltam vele. Később apával letetettem két rudat, azt hiszem, nem megfelelő távolságra. Első három alkalommal kacsázott az akadály előtt, de átment rajta, a végén pedig megtettünk még egy kört a legelőn, és elindultam a Robiék felé. A félútig terveztem csak elmenni, had szokja. Ez alatt felfedeztünk egy-két lovat a környéken. Már a hangjukat. Aztán ment motorral haza a Niki, picivel mögötte Péter (Dóri apuja) bicajjal, visszafordultam, és a Robiék is eljöttek mellettünk. Mondom magamban, jókor időzítettem. Odafelé egy kicsit ügettem, visszafelé már nem. Ahogy beértünk a bekötőre, úgy engedtem neki egyre hosszabb szárat. Bent lenyergeltem és kész.

Nos hát. Ma mentem Teddyzni, de az óra sajnos elmaradt, mert – mint kiderült – Szilvi tegnap óta Kaposváron van valamilyen versenyen. Miután anyu visszajött értem, elmentünk fagyizni. A fagyizóban pedig ott volt a régi "barátnőm" (hosszú történet) a pasijával. Ezután mentünk ki a tanyára. Mindent csináltam már, anya mondja, hogy vagy mosogatok, vagy lovagolok. Szerintetek? 

Kihoztam Kristályt, gyorsan nyereghelyen leápoltam, sörényét kifésülltem, aztán otthagytam legelni (a jelenlegi futós helyen), elmentem a nyeregért. Jöttem vissza, Krist hallja a csörtetést és elindul befelé az udvarba. Mondom, azt hittem, megbízhatok benned… Letettem a nyerget valahova (nem a földre), elmentem Kristért és kikötöttem. Felnyergeltem és elkezdtem futózni. De annyira tele volt – rögtön vágtázott a kis helyen (pedig aki tudja, nem szokása) -, mondom ez így nem lesz jó. Kerestem hosszabb kötelet (mert ugye a futószár javítóban van), ami végül a villanypásztor egy darabja lett. Kimentem a "legelőre" (lucernára) és jól lehajtottam. Jobb kézre ügyesen ment vágtában, alig kellett az ostort használni, bal kézre pedig azt a lassú, lágy ügetését mutatta, de vágtába nem nagyon sikerült beugratni. Kicsit leléptettem (csupán pár kör), majd felültem rá. Először bent az udvarban köröztem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz vettem a kobakot és a pálcát és elindultam. A külső kapunál egy kicsit használni kellett a pálcát. Megkerültük a tanyát, ami kb. háromnegyed órát vett igénybe lépésben. Ennyi erővel átmehetnék akár a Robiékhoz. Az út amit választottam, egy részig csak egy kicsit volt ismerős, mert egyszer végig bicajoztam azt az utat. Kristály néhol üdvözölte az ismerős-ismeretlen lovakat. Én nem láttam őket, ő nyerített nagyban. A kutya ugatástól nem ijedt meg, de azért érezhető volt rajta, hogy régen járt terepen. Az út közepén kb. annyira fel volt izgatva, hogy ha nem húzom vissza, biztos beindul ügetésbe. Pedig csak leléptetni akartam. Az út egyik részén eléggé deja vu érzésem volt, ugyanis a Robis lovaglásomnál ugyanilyen útszakaszon mentünk (ez nem lehetett az, mert kb. 10 km-rel arrébb lovagoltunk akkor). 

Visszaértem, lenyergeltem, lemostam Kristet a hasa aljáig, majd bevittem és Remit hoztam ki legelni. Kis legelés után visszavittem és mentünk haza.

Utólag: ezt a posztot még tegnap írtam meg, csak nem tudtam befejezni. Mostmár nem másítom meg.

Ugye info órán írtam, hogy fogok írni. Írok is.

Először kezdeném a Kristállyal való lovaglást. Ezentúl nem szenvedtem annyit a hevederrel, gyorsan felnyergeltem. Kicsit lefuttattam, próbáltam vágtáztatni azon a kis helyen, amit találtam (a másikra sikeresen rárakták a műtrágyás kupacot még ősz végén); hát néhány lépés sikerült. Aztán felültem rá. Bementem az udvarba és ott kezdtem el lovagolni. Remény tiszta ideges volt, folyton nyerített, mert az istálló pont eltakart minket. Pár kör lépés-ügetés (hú de gyorsan megy, elszoktam ettől a tempótól), aztán megpróbáltam kimenni. Szintúgy a bekötőnél már nem bírtam vele. Így hát a "parkolóban" is mentem pár kör lépést, aztán bevezettem, lenyergeltem, aztán visszavittem az udvarba legelni.

Olvass tovább!

Ma úgy keltem fel, hogy fogom Kristet, lefutózom és elindulok vele. 

Szépen, alaposan lepucoltam, feltettem az új, gumis hevedert (ami sokkal jobb), ezzel elszenvedtem egy csomó időt, majd kivittem futózni. Pár kör lépés-ügetés mindkét kézen, majd felszálltam. Nos a bekötő végén, a külső kerítésnél már elkezdett nyihogni Remi után. Tovább bökögettem, és eljutottam a bekötő elejére. Ott már nem bírtam vele, így visszafordultam és bejöttem. Nos abban a pattogós lépésben jött be, nagyon élveztem. :S Leszálltam, még egy csomót futtattam, lenyergeltem, és behoztam az udvarra legelni. Minden cuccot otthagytam a karámban, mondván: majd ha behozom a lovat, bepakolok.

Aztán elkezdtem gépelni. Egyszer csak hallom, hogy esik az eső, először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán bekattan, hogy kint van a ló is meg a cucc is. Gyorsan kabát fel, vezetőszárat magamhoz vettem. A ló már a legelőn a lucernát zabálta. Gyorsan bevezettem, először a nyerget meg a kantárt tettem be az istállóba, majd a ápolóscuccot és a többit. A nyergemnél az a mázli, hogy nekem az a szokásom, hogy rárakom a nyerget a karámrúdra, a nyeregalátétet pedig kifordítva ráteszem, hogy letakarja. Így csupán a nyeregalátét ázott meg. A kobakomnál meg az a szerencse, hogy a fa alatt levő szalmabálákra tettem, így csak egy-két cseppet kapott. Mire mindent behordtam, már majdnem nem esett, csak néhány csepp esett, mondom nagyon jó. Aztán most, ebben a pillanatban meg szakad.