Nos, megint nagy dilemmába ütköztem, amit szégyellek megírni, de mivel ez napló, amit mindent le akarok és le kell írni – az én felfogásom szerint -, hát megteszem. Nos, arról volna szó, kérem szépen, hogy ma reggel találtam egy megfelelő pacit, ami nekem minden szempontból megfelel és olcsó. Amit róla tudni kell: kisbéri, '98.05.05 (egy nappal az enyém után), angol-western, sárga, kanca, forgalombiztos, gyerekbarát. És 'olcó, ez nadon olcó' (idézet a magyar vándorból). Mindössze 170-be kerül. De ha tovább gondoljuk, akkor valami baja lehet, mert hát kicsit lent van az ára. Csak hogy ez a ló meglegyen, ahhoz előbb el kellene adni Kristet. Ez meg már megint egy nehéz eset, ugyanis a szívem legmélyén nem tudom megtenni. Viszont a fejlődésemhez muszály lenne. Anyuék benne lennének. Én is benne lennék. … Csak nincs szívem hozzá, bár ha egy páran támogatnának és helyeselnék a döntésemet, akkor talán megtenném. Csak hát támogatás hiányában ez egyenlőre elmarad.
Update: délután felhívtuk a nőt, a lovat eladták. Most csendesen keresgetek egy másik pacit. Lehet, találtam is csak, ha végig gondoljuk, akkor télre nem érdemes annyira, mert nem nagyon fogok lóra ülni.

Nos, megjöttem a westerntáborból, de az élménybeszámoló előtt a tábor előtti lovaglásokról szeretnék írni. Múlthét csütörtökön, miután voltam Szilvinél, délután elmentünk az unokatesómért, Zsófiért (tavaly már írtam róla). Egészen vasárnapig, a táborban való megérkezésemig nálunk volt, ugyanis Solt nem messze van Soltszentimrétől, és egyszerre mentünk – én táborba, ő haza. De ne siessünk ennyire előre.
Csütörtökön éppen kezdett sötétedni, amikor hazaértünk, így csak simán szőrén felült egy kis futószárazásra. Pénteken futószárazás volt, mindenféle gyakorlattal, majd a végén ellovagolt egyedül a szomszédban levő sertéstelep bejáratáig és vissza. Szombaton is futószárazás volt, ment egyedül is körön, majd a végén megtette az alap utat (körtésnél jobbra, és a következő kanyarnál is, és jött haza). Később kivittük futószárazni Kristet, Zsófi is futtatta. Letettünk három rudat, járóiskola céljából. Olyan szépen ment felette a ló. Vasárnap reggel jöttek ismerőseink, két lóval az előre megbeszéltek szerint. Tibi leült anyuval beszélgetni, én pedig felültem a lovára, Matyira. Zsófi pedig Kristályon volt. Timi volt a vezetőnk, lovával Tündével. Jó hosszú túra volt, vágtáztam párat, majd először átmentem lovagolva a főúton. Később, kb. a félúton cseréltünk Zsófival: ő ült Matyira, én pedig Kristre. Az ő tanyájukhoz mentünk, majd fordultunk vissza, hazafelé pedig más úton mentünk. Összesen 10,3 km volt a megtett táv. Végül gyorsan lenyergeltünk, Timiék elmentek haza, mi még gyorsan összepakoltuk a maradék holminkat és indultunk a magunk helyére.

Ma háromra mentem Szilvihez, ott volt a Fanni is.
Na igen, kivittük a Gazsit, lefutószáraztam, majd futószárral rákerültem, Szilvi sokat dícsért, mert amikor a svájci kislánnyal voltam, elég pocsékul lovagoltam. Végén kimentem nagykörön, de jöttek Szilvihez, nem nagyon figyelt rám, így szinte azt csináltam, amit akartam.
Megnéztem még Brigi lovaglását (szintén Gazsin), majd Fanniét is Vandán. Ők ugrottak. Mert Vanda az egyetlen ugróló a lovardában, nekem meg nincs ínyem rá felülni, de holnap lehet, hogy felülünk.
Lovarda után mentem haza, fél óra pihi, majd Kristályt is felnyergeltem. Elindultam F.P-hez, majd onnan tovább egy félig kijárt úton kitévedtem az Y-n túlra, a kövesútra. No, onnan jöttem végig haza a kövesút mentén. Jó volt. Közben találkoztam két juhásszal is, egy csomó biciklistával. Meg megnéztem a Robiék régi helyét. Hát a karámot tisztára benőtte a zöld, a pálya pedig be lett vetve tritikáléval (nem tudom, hogy kell írni). Ez volt összesen két óra, én pedig csak egynek éreztem.

Szombaton a Sóstón volt a vadászoknak amolyan összejövetele, nem kevés sörrel, egy kis sütögetéssel. Amolyan kerti parti csak nem otthon. Anyuék hamarabb kimentek, és kicsit szétkürtölték, hogy én lóval fogok menni. Hát kösz. Végül kettőkor elindultam, kiértem, páran felültek rá, majd lenyergeltem kicsit legelt, közben a kereszttesómmal elszórakoztunk vele. Kb. fél ötkor felnyergeltem, meglovagoltattam egy csomó kisgyereket, meg még nagyok is felültek rá, aztán elindultam haza. Hatra itthon voltam. Lenyergeltem, lemostam, mert megérdemelte és bevittem a karámjába. Rögtön hempergett egyet.

Tegnap is voltam Kristállyal lovagolni, de ezúttal Pankuszt is magammal vittem. A másik két kutyát még nem merem, Pankában már megbízok, hogy nem csinál marhaságokat.
Egy kicsit késve, hat helyett hétkor kezdtem el nyergelni, és 20:20-ra már itthon is voltam. Egyszer már mentem arra, amerre most, eléggé el lett hanyagolva az út, látszik, hogy csak az erdő irtás és vetés miatt lett kijárva. Ugyanis egy rész erdő ki van szántva, de már látszódnak a kisfenyők.
Sokat ügettem, Pank alig bírt minket követni, sőt néha ügetés közben előttünk volt (pedig rászóltam, hogy vigyázzon) és külső szemmel úgy nézett ki, mintha kergetném. Máskor is megyünk hármasban.

Nálunk van egy vendég svájci kislány, akivel foglalkozok, vagyis lovardába viszem, lévén lovas. Szilvihez mentünk először háromra, ketten mentünk egy órát és Gazsin ültünk.
Aztán 6-ra mentünk a Robihoz, közte fagyiztunk egyet. Terepre mentünk, én Chantallon, ő pedig Hannán. Na ez még fárasztóbb volt, a végére úgy éreztem, mintha a fejem szaunázna, emellett eléggé le voltam izzadva. Egy csomót vágtáztunk, nem akármilyen tempóban, ugyanis akik elől mentek, azok mind gyors tempójú lovak.
Aztán még egyet utoljára mentem Kristen is, mert két ismerősünk lóval jöttek át hozzánk és visszafelé elkísértem őket egy darabon. És ezzel rájöttem, hogy Kristtel egymásnak vagyunk teremtve: ő is olyan, mint én. Magasból tesz a többi lóra: ha neki lépni van kedve, míg a többi vágtázik, hát lép. Szóval nem igen kell nekünk más társasága. Bár néha hiányzik valaki mellém.