FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Lovat cseréltünk
2015. 07. 12. • KristályRemény
Olvasási idő: 3 perc

Mivel tegnap nem csinált semmit Remi, ezért felajánlottam Zsófinak, mi lenne, ha ma kipróbálná Remit, én meg megyek Kristályon. Ebben közrejátszott az is, hogy mivel régen lovagoltam western nyeregben, ezért kegyetlen izomlázas volt a belső combom és a hátam, ami miatt egy kis megnyugvást kerestem Kristen. Egyébként Zsófi örömmel egyezett bele, hogy Remire üljön.

Apu segítségével felnyergeltük a lovakat, majd elindultunk. Zsófi az elején túl gyorsnak tartotta Remi lépését, én meg rávilágítottam, hogy hát ezért szoktunk mi mindig annyira elől lenni. Elindultunk a lucernáson. Zsófi beleegyezésével kezdtünk el ügetni / vágtázni. Remi elvitte vágtában balra, én meg korrigáltam, hogy rövidebb szárat vegyen fel, mert bár western felszerelést használnak, attól még angol szárkezeléssel kell irányítani a lovat.

L. bácsiéknál átmentünk az úton, majd a lekaszált lucernán megint gyorsabb tempót vettünk fel, de Remi megint elhúzott balra, de ezt még egy bakolással is megspékelte, ezért inkább léptünk. Miután mindketten lenyugodtunk (azért én féltettem a leányzót), a legelőn simán, lassan ügettünk. Zsófi is inkább visszahúzta Remit, hogy ne bolondozzon. Rátértünk a bekötőre, ahol egyenes vonalon lehetőség volt nyugodtan vágtázni, amire áldásomat is adtam, had fáradjon a kicsike. A bekötő vége felé mondtam, hogy a kereszteződésnél lépés, erre pár méterrel a másik út előtt, tőlünk megijedve, madarak röppentek fel az erdőből, mire Remi ugrott egy hatalmasat, sőt még Krist, a buddha is megugrott egy picit. Lépésben átmentünk a bokrokkal árnyékolt úton, majd a villanynak kivágott erdősávon fordultunk hazafelé. A magas dohány és a kivágott fenyők miatt lépésben, ahol meg tiszta volt az út, ott ügetésben / vágtában lovagoltunk. Kövesútnál feltettem a kérdést, hogy menjünk-e hazafelé, vagy induljunk tovább. Zsófinak mindegy volt, ezért továbbmentünk egy, a mélyhomok miatt fárasztó úton. Gyorsan végigértünk rajta, Remi lassúvágtázott, én meg Kristre ügyeltem, hogy ha nem muszáj, akkor inkább ne menjen a homokban, így is elég sokat botladozik mostanában. Az előbb feltett kérdés megint elhangzott, hiszen egy újabb kereszteződésben voltunk, de megint mindegy volt, úgyhogy mentünk tovább. A következő lehetőségnél balra kanyarodtunk, mert közben kitaláltam, hogy dombozni fogunk. Mielőtt rátérhettünk volna a lovas ösvényre, Remény megint hozta a formáját, ugyanis megint megijedt olyan dologtól, ami szinte ott se volt. Utána azon nevettünk, hogy mikor már az ember azt hinné, hogy lenyugodott a ló, és a lovas is elkezdene lazítani, akkor megint történik valami, ami miatt újra figyelni kell. Ezért mondogatom én azt, hogy míg Kristen lazítok, meg pihenek, Remi meg mindig megdolgoztat. Ezt bizonyítja az is, hogy csak Remi lovaglása után vagyok izomlázas…

Nehezen találtam rá a lovas ösvényre, mert eléggé el volt hanyagolva, de ahol jobban látszódott a nyom, ott ügetésben mentünk. Miután rátértünk az autó által kitaposott útra, ugyanúgy haladtunk, mint pénteken.

Azért a végére mindkét ló rendesen lefáradt, pláne mert a szokással ellentétben, most tíz óra után lovagoltunk. Ma 10,8 km-t tettünk meg egy és negyed óra alatt.

Úgy gondolom, mivel ma Zsófi ügyesen fent maradt Reményen, ezért ha legközelebb jön, akkor majd felváltva fogjuk a lovakat lovagolni.