Sosem gonddoltam, hogy ilyen hamar meg kell írnom ezt a bejegyzést.
Bogyót tegnap (01.08) elvesztettük. Agyvérzés, vagy valami hasonló. 2 évesen.
Édes kicsi Bogyi. Két év alatt olyan sok mindent megélt. Ő (volt – de nehéz múlt időben beszélni) eddig a legelkényeztetettebb kutyánk.
Teljesen elbűvölt minket. Olyan könnyű volt vele, belesimult a mi kis csapatunkba.
Miután meghoztuk, annyira örültem, hogy Tarzanhoz korban közel van és tudnak együtt játszani. Nem telt el nap, hogy ne birkóztak volna, ne játszottak volna egymással.
Az utóbbi időben, amióta megint bent aludt (kb. október óta), annyira megvolt már a mi kis rutinunk, ami igazából nem reggel, hanem este kezdődött: kimentem a lovakért, a kutyák jöttek velem, játszottak vagy felfedeztek, visszafelé pedig már befelé követtek. A lovak vacsorájának előkészítése során folyton ott voltak a lábam körül, nem tudtam tőlük arrébb lépni, majd várták, hogy adjak nekik a répát, amit a lovaknak darabolok. Vagy a disznóknak kikészített darát ették közben. Mikor már az elkészített vacsit osztottam ki a lovaknak, Bogyi mindig a leejtett falatokra várt, azt ette fel, majd mindketten jöttek velem az istállóba macskát etetni.
Innen én mentem még gépezni az irodába, ő pedig visszafeküdt a gangon lévő foteljébe, körülötte-rajta a macskákkal. 11-12 körül szoktam felmenni a fentiházba, Bogyi pedig jött velem. Bent a helyére parancsoltam, ami apu szobájában volt és reggelig onnan el sem moccant. Reggel 5-kor amikor apu elkezdett felöltözni, akkor ő is felkelt és átjött hozzám megnézni, mi van velem. Erre mindig felébredtem az utóbbi időben, a karomcsattogásra a kövön. Legtöbbször kapott simit, és már ment is ki a házból apu után, hogy ott legyen körülötte a reggeli etetésnél.
Annyira szerette a többi állatot és fordítva. A macskák mindig körbevették, még nyáron is rajta feküdtek. Lujzit mindig megkergette, amikor kiengedtem legelni. Zsongival is mindig elvolt, egész sokáig hagyta neki, hogy harapdálja, játsszon vele. Ha Tarzan segített Reményt vezetni, ő is csatlakozott.
Tarzannal nagyon különleges kapcsolata volt. Minden nap játszottak, együtt estek-keltek, birkózták egymást. Tarzan hagyta, hogy rajta feküdjön. Úgy futottak ketten, hogy Bogyi fogta Tarzan grabancát, ő meg hagyta. Sokszor ugyanazt a cipőt fogták, húzták két oldalról. Kiegészítették egymást. A falkarend azért a kajaosztáskor már meglátszódott, ezért Tarzant mindig félre kellett ültetni, hogy Bogyó ehessen pár falatot.
Más, idegen kutyákkal szemben azonnal levetette magát és a hasát mutatta nekik megalázkodásképp, ez valószínűleg még az testvéreivel alkotott falkából eredeztethető, ugyanis ő volt a legkisebb, a leggyengébb (külön kellett etetni).
Imádta a labdát. Alig várta, hogy rá kerüljön a sor (felváltva dobáltam nekik). Az utóbbi időben már egész vadásziasan hozta vissza (leült elém és csak akkor adta, amikor kértem). A kedvence a csipogós fóka és a piros tömör volt. De bármit elvitt a szájában.
Nem szerette a kocsit, gondolom, mert még mindig volt hányós baleset és a műtét körüli Pestre hordás is elég mély nyomot hagyhatott benne.
A vizet se mindig szerette. Az elején kifejezetten nem értette, hogy mi a jó benne. Aztán nyáron nagyon ritkán belement, de nem erőltette.
A vadászat. Tavaly jó betekintés volt arra, hogy van érzéke a kereséshez, de nem hozta vissza az elejtett állatot. Nyáron pedig voltunk Petivel edzésen, nagyon elveszett volt a Tarzan nélkül. Ebben az idényben múlt szombaton volt először vadászaton és nagyon büszke voltam rá, mert magához képest, illetve hosszú kihagyást követően nagyon ügyes volt.
A meghozása napjától (‘22.04.01) tavaly áprilisig ilyen-olyan indokkal minden este bent aludt. AZtán most októbertől újra. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt akármilyen baleset. Sosem pisilt be, és kaki sem volt, inkább hányáskákat kellett takarítani utána. Tavaly télen mindig jelzett este 8-kor az irodaajtó előtt, ugyanis apu akkor ment fel a fönti házba, és hát ő jelezte, hogy hideg van és ő már bizony menne fel.
A bent alvásából eredően megtanulta kinyitni a befelé lévő ajtókat, így vagy kapcsot kellett felszerelni, vagy mindig fel kellett húzni, illetve ki kellett támasztani az összes ajtót. Sőt a fentiház bejárati ajtaját, ami befelé nyílik, belülről is megtanulta kinyitni.
Már amikor a fentiházból megjelentem lovas ruhában, már ugrált ő is és Tarzan is, hogy megyek lovagolni, megyünk terepre. A nyergesből meg aztán alig győztem őket kiküldeni.
Az utóbbi időben már megtanulta, hogy addig nem nyúlok hozzá, amíg le nem ül (egyébként állandóan pattogott, rohant), így mindig amikor simit akart, akkor leült elém, én pedig természetesen agyon dögönyöztem.
A jelleme pedig. Érzékeny kutyus volt. Ha valamit ráerőltettem, akkor besértődött és nem csinálta, „használhatatlan” volt, sztrájkolt. De idővel mindent felfogott. Az ül már pöpecül ment, a fekszik úgy-ahogy, a labdavisszahozás pedig kiválóan. Nem adott puszit, nem nyalogatott, csak nézett rám huncutul a szeme sarkából. Pici farka pedig pörgött.
Olyan szép kutyus volt, finom kinézettel és hatalmas, bársony fülekkel. Az volt a kedvencem.
Tegnap este 8-kor végeztünk a meetinggel, fent voltam a szobámban. Éppen léptem volna ki a bejárati ajtón, majdnem átestem az ajtó előtt a betonon (!) fekvő vizslán. Már ez fura volt. Felült, de rögtön összerogyott. Mélyen, de kapkodva vette a levegőt, pupillája teljesen fekete, tudata nem volt (nem reagált a nevére). Apuért kiálltottam (irodából), majd elkezdtem az orvosokat felhívni, senki sem vállalt, meg hát ugye a városban nincs ügyelet. Legközelebbi hely Szeged.
Bevittük a házba az ágyára, kapkodta a levegőt, de a pupillája kezdett normális lenni, illetve epizódokban egyre jobban volt. Rám nézett, keresett a tekintetével. Már éppen fellélegeztem. Fél óra múlva elfogyott a levegő. Elment. Apu ágyán, körülötte velünk.
Az egész nem volt másfél óra.
Ma kiderült, valószínüleg a másfél évvel ezelőtti műtétkori altatások hatása most jött ki agyvérzésben. A bomba később robban… teljesen váratlanul.
Kivittük a darásba a testét, éjszaka nem tudtam aludni, egész nap csendben voltunk, ma délután eltemettük. Tarzan teljesen megzuhant. Megint.
Drága Bogyi! Bárcsak még egyszer megölelhetnélek és meghúzhatnám azt a bársonyos füledet.
Keresd meg az összes fácánt fent az égi vadászmezőn!
Bogyó
2021.12.24 – 2024.01.08.
A múlt év utolsó napjaiban elhatároztam, hogy az új év első napján délben felülök a lóra és csinálok egy két órás terepet.
Eleve megcsúsztam, mert végül fél 1 előtt kezdtem el nyergelni: először Zsongit keféltem át, majd Reményt átvezettem az istállóhoz és ott ápoltam le és nyergeltem fel. Közben Zsongi meg meghempergett, így kb. felesleges volt lepucolni.
Felnyergelés után kész útitervvel a fejemben indultunk el. A kapun kívül a kinti legelő felé mentünk lépésben és mivel eleve a szokásosnál hosszabb terepet terveztem, így egészen a játékboltos tanyáig hagytam a lovat lépni. Itt a tulaj a kutyák ugatására kinézett az ablakon, mire köszöntem neki, ő pedig rocker jellel köszönt, amit egy nagy mosoly mellett viszonoztam. Miután elhagytuk a tanyát, (a korábbi alkalmakhoz hasonlóan) szépen laza száron ügetni kezdtünk, Remény nem sietett annak ellenére, hogy Zsongi előttünk vágtázott. Kutyák persze körülöttünk.
Újabb tanyás területhez értünk, előbb Walterék mellett mentünk el, majd a sarkon lévő ismerősök tanyája felé közelítettem, ahol a kau volt. Ahogy közeledtünk, jöttek is elő a kutyák, és mikor odaértünk, a kau kirobbant a kerítésen lévő lyukon. Én megdöbbentem és megijedtem. Egy pillanatra az futott át a fejemen, hogy kit fog megtámadni, de egyenesen Tarzanhoz ment és leteperte a szőkét.
Olvass tovább!Amikor Zsongit nyáron beoltotta K. doki, akkor megkérdeztem, hogy mikor kell legközelebb oltani és azt mondta, hogy fél éves korában.
Kicsit csúszva, december közepén fel is hívtam őt, amiből végül az lett, hogy ma jött ki, ugyanis korábban is hívott telefonon, hogy itthon vagyunk-e, de mindig úgy jött ki a lépés, hogy éppen nem értünk rá.
Viszont ma, karácsony előtt egy nappal pont sikerült elkapni a dokit.
Ki is jött, beoltotta Zsongit, azt követően pedig megkértem, hogy nézze meg Lujzit és a köhögését.
Miután a haflingi magához engedte a dokit (beletellt pár percbe, előtte elrántott és menekült), ő meghallgatta a tüdejét, hmm-ögött kettőt, majd mondta, hogy hall egy kicsi lerakódást.
Megmutattam neki, hogy a jelenleg a FitoCavallo AllergPlus-ját használjuk, mire ő adott egy másik FitoCavallo csomagot. Erre rámutattam, hogy nem tudunk cserélni, mert az AllergPlus már meg van kezdve, így adott valami lötyit, amit adnom kell a haflinginek.
Azzal váltunk el, hogy egy hónap múlva hívjam fel egy újabb oltás miatt.
Nyilván nem bírtam ki, hogy ne használjam ki a BF adta lehetőséget, azonban egy-két új felszerelés nem köthető a kedvezményes naphoz.
Az augusztusban a StyleLovasboltból rendelt Imperial Riding-os nyeregalátét mizéria is végre lezárult. Úgy beszéltük meg, hogy visszaküldöm a póni méretű szívecskés nyeregalátétet (IRHStormy Black), cserébe (+különbözet) elküldik a IRHCloud Dancer nyeregalit Shocking Pink színben (tényleg shocking). Megkaptam a nyeregalit, azonban húztam a szívecskés nyeregali visszaküldését. Aztán a hónap elején ránéztem a webáruházba, és láttam, hogy van cob és fullos méret a nyeregalátétből, így felhívtam őket, hogy valóban van-e (augusztusban csak és kizárólag póni méretű volt az egész piacon) és volt, úgyhogy megrendeltem. Nem sokkal később megkaptam, viszont a díjlovas nyeregalátétet univ. helyett, mindenesetre így is gyönyörű. A póni méretűt pedig pénteken végre visszaküldtem.
Ma rendeltem két szénahálót a Déli-Farm-tól, mégpedig a FlexiStrong-ot (90×90 és 100×150-eset), ugyanis az utolsó alkalommal a kovács rendesen lecseszett, hogy kövér a Lujzi, úgyhogy remélhetőleg visszább tudjuk venni a szénazabálást, illetve kevesebb lesz majd a pazarlás is. Remélem beválik és tartós is lesz.
Aztán pár hónapja kinéztem az Imagine Lovasban egy Spooks nyeregalit, a Spooks Lhyon-t darkmauve színben, ami eredeti áron felül volt a lélektani határomon (30k+), úgyhogy úgy voltam vele, hogy megvárom ezzel a BF-t. BF előtt felnéztem a Spooks webshopjára, ahol a nyeregali már le volt árazva 55€-ra, erre még rájött a 10%-os első vásárlói kedvezmény, úgyhogy egész olcsón (47€), kb. az eredeti ár feléért sikerült megszerezni. Aztán megérkezett egy gyönyörű csomagolásban a nyeregalátét, kibontva pedig a kezembe foghattam a képnél is szebb, mályvaszínű nyeregalit.
Olvass tovább!Miután hazahoztuk Lujzit az érdi tenyésszemléről, rá két hétre felültem rá a szokásos edzésre (vagyis a pályán, apu pedig középen), lépésben még nem, de ügetésben elkezdett egyre jobban köhögni. Az elején még nem gondoltam semmire, de ahogy egyre többet ügettünk az edzés folyamán Lujzi egyre inkább elkezdett kehes-módon köhögni: mélyről, tüdőből, a szárakat kirántva lenyújtott nyakkal. Na gondoltam itt már, hogy ennek fele sem tréfa, hiszen korábban eddig vele ez nem történt.
Aznap este el is kezdtem az utánajárást. Benéztem a kehes lovas fb csoportba, hátha kiolvasok valami megoldást onnan. Itt ajánlotta sok tulajdonos a Meglio Equirespet, amit a meggyőző vélemények miatt meg is rendeltem. Viszont előtte még írtam a Meglio-soknak, hogy mi az eset, ugyanis Lujzi alapvetően nem kap semmit szénán kívül és nincs is másra szüksége, melyik terméküket ajánlják ebben az esetben: az Air+Energy tápot vagy az Equiresp tak. kiegészítőt. Végül abban „egyeztünk meg”, hogy kevés ápradarával fogja Lujzi kapni az Equiresp-et.
Közben én is és a tanyásunk is tapasztalta, hogy még álltában is elejtett egy-egy köhintést a ló.
Nem kellett sokat várni, rendelést követően hamar megjött a csomagom, mely 1 kg kieg. takarmányt tartalmazott. Aznap el is kezdtem neki adni a kiegészítőt.
Szépen lassan javulni kezdett a hafi állapota, már nem köhögött álltában és lovaglás közben is egyre jobb volt, de még mindig nem teljesen tünetmentes: már csak ügetés közben köhögött, az elején hatalmas mennyiségű trutyival az orrában, azonban ahogy egyre előreébb haladtunk az edzésben, úgy jött fel egyre kevesebb takony. Szóval dolgozott a kiegészítő.
Olvass tovább!Amikor megszületett Zsongi, másnap Csilla javaslatára felmentem az MSLT honlapjára és regisztrációt követően elkezdtem kitölteni a csikóbejelentőt, azonban a képeknél megtorpantam, ugyanis mind a négy oldaláról kellett (volna) képet feltölteni a csikóról. Annyiban maradt is a történet egy időre, aztán szeptemberben újraélesztettem a témát, újra felmentem a bejelentő oldalra és rájöttem, hogy a képek nem kötelezőek a bejelentő kitöltéséhez, így aztán leadtam azt, majd kifizettem a költséget.
Ám mielőtt leadtam volna a bejelentőt, felhívtam a tenyésztésvezetőt, ugyanis a kitöltés közben felmerült egy-két kérdésem. Közben megbeszéltük, hogy két hetente szokott a városba jönni, de mivel a következő felmerülő alkalommal dolga van, így abban maradtunk, hogy szeptember végén felhív és egyeztetünk egy időpontot.
Elmúlt a megbeszélt időpont, én pedig október közepén felhívtam őt, hogy mi a helyzet. Két héttel későbbre, október utolsó péntekére beszéltük meg, hogy eljön hozzánk, azonban én péntek előtt, csütörtökön lemondtam az időpontot, mert egyrészt a másnapi Párizsba való utazásomra való készülés miatt kényelmetlen lett volna az időpont, illetve az előrejelzés esőt mondott másnapra. Ezért hát tolódott az alkalom két héttel.
Tegnap szólt a vezető, hogy péntek helyett, amennyiben alkalmas, inkább csütörtökön, vagyis ma jönne, délben van egy egy órás dolga a városban, ezért egy körül érne hozzánk, de majd szól. Ennek azért nem annyira örültem, mert holnapra is esőt mondott. Utólag jöttem rá, hogy mai 13 óra is problémás lehet, hiszen kb. 2-re szoktam hazaérni a F. sulis oktatásból, de végül nem hívtam vissza a vezetőt, úgy voltam vele, majd megoldódik.
Olvass tovább!