Egy kicsit megismerhettem őt is. Ő Teddy társa, akivel igen össze van nőve, ugyanis az előző gazdájuknál folyton ugyanazt csinálták, egyszerre: együtt mentek legelőre, ugyanabba a karámba, egyszerre lovagoltak rajtuk. Most, hogy a Szilvihez kerültek, próbálják őket szétválasztani.

Egy kisfiút lovagoltattunk – ezentúl Rozin. 4-re nagy nehezen beestem, pont akkor szált fel Zoli (így hívják). Szilvi rámbízta őket, hogy lépésben menjenek, ő addig kitakarított. Kb. az órája hármonegyen részéig együtt voltunk, majd megjött Szilvi, átvette tőlem Rozit. Kicsi malomkörzés, kicsi nyeregből kiemelkedés és ennyi. Ügetésnél még éppen hogy tart. (de amolyan mama kedvenc unokája. szegényre egy vékonyabb meg egy vastagabb pulcsit + egy mellényt adtak, én meg egy pólóban majd meg sültem)

Nyerges előtt nyergeltünk, én visszavittem Rozit a bokszába, majd jött Szilvi és cipeltünk minden maradék cuccot a nyergesbe (másik nyereg, 3 kantár, egy kötőfék, fél kikötőszár, lábszárvédő meg ilyenek). 

Aztán kiértem a tanyára, Benivel egy kicsit apportoztam, meg az ült gyakoroltam. Egész jó.

Kivezettem Remit egy kicsit legelni. Úgy legel, mintha az életéért küzdene vele. Aztán kikötöttem a karámba, elmentem az ápolósért. Gyorsan leápoltam, egész  nyugisan tűrte. Majd elkezdtem neki frizurát csinálni, mivel az utóbbi időben lehorzsolta a karámfán, ahogy nyúlt ki a szénáért. Szóval sajnos egy helyen nincs sörénye. A marjától kezdtem el vágni a horzsolásig – mert addig engedte: úgy ficánkol (mert gyakran van kikötve – mostmár nem lesz), hogy attól félek, belevágok. Megint elkezdtem ápolni, erre megnyugodott. Aztán elengedtem és rögtön lehempergett. Mondom: ez az én köszönetem?!

Ja meg kipróbáltam a Ponys vakarót meg a csillag-mintázót. Majd hozok fényképet. Nagyon klassz, csak az a bajság, hogy Reminek a farán még nagy a szőr és tele van homokkal és nehéz kiszedni belőle úgy, hogy ha visszafelé simítom, akkor ne látszódjon a por.

Változott a program: holnap megyünk Hódmezőre és holnap után partizunk.