Sosem gonddoltam, hogy ilyen hamar meg kell írnom ezt a bejegyzést.
Bogyót tegnap (01.08) elvesztettük. Agyvérzés, vagy valami hasonló. 2 évesen.
Édes kicsi Bogyi. Két év alatt olyan sok mindent megélt. Ő (volt – de nehéz múlt időben beszélni) eddig a legelkényeztetettebb kutyánk.
Teljesen elbűvölt minket. Olyan könnyű volt vele, belesimult a mi kis csapatunkba.
Miután meghoztuk, annyira örültem, hogy Tarzanhoz korban közel van és tudnak együtt játszani. Nem telt el nap, hogy ne birkóztak volna, ne játszottak volna egymással.
Az utóbbi időben, amióta megint bent aludt (kb. október óta), annyira megvolt már a mi kis rutinunk, ami igazából nem reggel, hanem este kezdődött: kimentem a lovakért, a kutyák jöttek velem, játszottak vagy felfedeztek, visszafelé pedig már befelé követtek. A lovak vacsorájának előkészítése során folyton ott voltak a lábam körül, nem tudtam tőlük arrébb lépni, majd várták, hogy adjak nekik a répát, amit a lovaknak darabolok. Vagy a disznóknak kikészített darát ették közben. Mikor már az elkészített vacsit osztottam ki a lovaknak, Bogyi mindig a leejtett falatokra várt, azt ette fel, majd mindketten jöttek velem az istállóba macskát etetni.
Innen én mentem még gépezni az irodába, ő pedig visszafeküdt a gangon lévő foteljébe, körülötte-rajta a macskákkal. 11-12 körül szoktam felmenni a fentiházba, Bogyi pedig jött velem. Bent a helyére parancsoltam, ami apu szobájában volt és reggelig onnan el sem moccant. Reggel 5-kor amikor apu elkezdett felöltözni, akkor ő is felkelt és átjött hozzám megnézni, mi van velem. Erre mindig felébredtem az utóbbi időben, a karomcsattogásra a kövön. Legtöbbször kapott simit, és már ment is ki a házból apu után, hogy ott legyen körülötte a reggeli etetésnél.
Annyira szerette a többi állatot és fordítva. A macskák mindig körbevették, még nyáron is rajta feküdtek. Lujzit mindig megkergette, amikor kiengedtem legelni. Zsongival is mindig elvolt, egész sokáig hagyta neki, hogy harapdálja, játsszon vele. Ha Tarzan segített Reményt vezetni, ő is csatlakozott.
Tarzannal nagyon különleges kapcsolata volt. Minden nap játszottak, együtt estek-keltek, birkózták egymást. Tarzan hagyta, hogy rajta feküdjön. Úgy futottak ketten, hogy Bogyi fogta Tarzan grabancát, ő meg hagyta. Sokszor ugyanazt a cipőt fogták, húzták két oldalról. Kiegészítették egymást. A falkarend azért a kajaosztáskor már meglátszódott, ezért Tarzant mindig félre kellett ültetni, hogy Bogyó ehessen pár falatot.
Más, idegen kutyákkal szemben azonnal levetette magát és a hasát mutatta nekik megalázkodásképp, ez valószínűleg még az testvéreivel alkotott falkából eredeztethető, ugyanis ő volt a legkisebb, a leggyengébb (külön kellett etetni).
Imádta a labdát. Alig várta, hogy rá kerüljön a sor (felváltva dobáltam nekik). Az utóbbi időben már egész vadásziasan hozta vissza (leült elém és csak akkor adta, amikor kértem). A kedvence a csipogós fóka és a piros tömör volt. De bármit elvitt a szájában.
Nem szerette a kocsit, gondolom, mert még mindig volt hányós baleset és a műtét körüli Pestre hordás is elég mély nyomot hagyhatott benne.
A vizet se mindig szerette. Az elején kifejezetten nem értette, hogy mi a jó benne. Aztán nyáron nagyon ritkán belement, de nem erőltette.
A vadászat. Tavaly jó betekintés volt arra, hogy van érzéke a kereséshez, de nem hozta vissza az elejtett állatot. Nyáron pedig voltunk Petivel edzésen, nagyon elveszett volt a Tarzan nélkül. Ebben az idényben múlt szombaton volt először vadászaton és nagyon büszke voltam rá, mert magához képest, illetve hosszú kihagyást követően nagyon ügyes volt.
A meghozása napjától (‘22.04.01) tavaly áprilisig ilyen-olyan indokkal minden este bent aludt. AZtán most októbertől újra. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt akármilyen baleset. Sosem pisilt be, és kaki sem volt, inkább hányáskákat kellett takarítani utána. Tavaly télen mindig jelzett este 8-kor az irodaajtó előtt, ugyanis apu akkor ment fel a fönti házba, és hát ő jelezte, hogy hideg van és ő már bizony menne fel.
A bent alvásából eredően megtanulta kinyitni a befelé lévő ajtókat, így vagy kapcsot kellett felszerelni, vagy mindig fel kellett húzni, illetve ki kellett támasztani az összes ajtót. Sőt a fentiház bejárati ajtaját, ami befelé nyílik, belülről is megtanulta kinyitni.
Már amikor a fentiházból megjelentem lovas ruhában, már ugrált ő is és Tarzan is, hogy megyek lovagolni, megyünk terepre. A nyergesből meg aztán alig győztem őket kiküldeni.
Az utóbbi időben már megtanulta, hogy addig nem nyúlok hozzá, amíg le nem ül (egyébként állandóan pattogott, rohant), így mindig amikor simit akart, akkor leült elém, én pedig természetesen agyon dögönyöztem.
A jelleme pedig. Érzékeny kutyus volt. Ha valamit ráerőltettem, akkor besértődött és nem csinálta, „használhatatlan” volt, sztrájkolt. De idővel mindent felfogott. Az ül már pöpecül ment, a fekszik úgy-ahogy, a labdavisszahozás pedig kiválóan. Nem adott puszit, nem nyalogatott, csak nézett rám huncutul a szeme sarkából. Pici farka pedig pörgött.
Olyan szép kutyus volt, finom kinézettel és hatalmas, bársony fülekkel. Az volt a kedvencem.
Tegnap este 8-kor végeztünk a meetinggel, fent voltam a szobámban. Éppen léptem volna ki a bejárati ajtón, majdnem átestem az ajtó előtt a betonon (!) fekvő vizslán. Már ez fura volt. Felült, de rögtön összerogyott. Mélyen, de kapkodva vette a levegőt, pupillája teljesen fekete, tudata nem volt (nem reagált a nevére). Apuért kiálltottam (irodából), majd elkezdtem az orvosokat felhívni, senki sem vállalt, meg hát ugye a városban nincs ügyelet. Legközelebbi hely Szeged.
Bevittük a házba az ágyára, kapkodta a levegőt, de a pupillája kezdett normális lenni, illetve epizódokban egyre jobban volt. Rám nézett, keresett a tekintetével. Már éppen fellélegeztem. Fél óra múlva elfogyott a levegő. Elment. Apu ágyán, körülötte velünk.
Az egész nem volt másfél óra.
Ma kiderült, valószínüleg a másfél évvel ezelőtti műtétkori altatások hatása most jött ki agyvérzésben. A bomba később robban… teljesen váratlanul.
Kivittük a darásba a testét, éjszaka nem tudtam aludni, egész nap csendben voltunk, ma délután eltemettük. Tarzan teljesen megzuhant. Megint.
Drága Bogyi! Bárcsak még egyszer megölelhetnélek és meghúzhatnám azt a bársonyos füledet.
Keresd meg az összes fácánt fent az égi vadászmezőn!
Bogyó
2021.12.24 – 2024.01.08.