A múlt héten tudatlanul, de végig ott motoszkált a fejemben a lovasweb ügye, vasárnapra pedig már odáig jutottam, hogy nem fog hiányozni. Vagyis, persze, hogy fog hiányozni, de ez ennél összetettebb érzés. Úgy éreztem, és még mindig úgy érzem, hogy el tudom engedni. Szép volt ez a hat év, az oldal segítségével hihetetlenül sokat tanultam a lovakról, és két évvel a nyitás után a megszerzett elméleti tudást átültethettem a gyakorlatba, hiszen megkaptam Kristályt. A cikkírás és a látogatók iránti megfelelés lendülete hónapok múlásával egyre lankadt, viszont a blogolás iránt egyre nagyobb kedvet éreztem, ami még a mai napig tart. A zárással egy szép korszak zárult le, rengeteg új információval és még több tapasztalattal, mind a honlapszerkesztés, mind a design készítés terén, hiszen, ha nincs a csikesz, mindezt nem tudnám. Az utóbbi időben a blogolás értékét kezdtem megtapasztalni, azt az örömöt, hogy a két évvel ezelőtti történteket el tudtam olvasni, és ezzel együtt nosztalgiázni. Anyu azt mondta, miért nem írom inkább naplóba. A válasz a lassúság volt. Nem szeretek naplót vezetni, blogot annál inkább, mert az számomra sokkal gyorsabb és olvashatóbb az évek múltán is (egy picit csúnyán írok). A csikesz összes cikkét lementettem egy xml fájlba, így ha azt megtartom, akkor csak feltöltöm egy wordpressre és mindent újra helyre lehet állítani. Egy szóval köszönöm ezt a hat évet.
Csikesz • LovasWeb ~ 2006-2012