1.-én, hétfőn megint eljött hozzánk Zsófi. Kora délután érkezett, mindent csináltunk (értsd: kipakoltunk, ágyat rendeztünk stb.) Délután felnyergeltük Kristályt, ő lovagolt, először futón „belerázódott” Kristály ügetésébe, majd kimentünk terepre. Én bicajjal, ő lóval. A vasútig mentünk el. Majd visszafelé a kanyarban cseréltünk: egy szál farmerban, papucsban kimenetem lovon a betonra, ő meg bicajozott. Aztán lenyergeltünk.
Másnap délelőtt elmentünk Robihoz lovagolni. Robi nem volt kint, más (Dávid) tartotta a lovaglást. Én Táltost kaptam, Zsófi pedig Chantallt, és még Zoli (bácsi) is jött előttem, meg Pónin egy kiscsaj lovagolt utolsóként. Laura mondta, hogy vigyázzak Táltossal, mert amióta átköltöztek (igen, átköltöztek a Csárda mögé), a ló hülye, ledobta a Laurát meg a Dórit. Nekem mindegy, majd vigyázok. Persze nem volt semmi baj.

Pár kör lépés, tanügetés, ügetés. Majd beállították a kiscsajt Pónival középre, mi pedig vágtáztunk egy kört. Majd Zsófit is beállították, majd mi ketten Zoli (bácsival) lenyomtunk több kört mindkét kézre. Mit ne mondjak, alig vártam, hogy abbahagyjuk. Egy szinten élveztem is, csak nekem túl sok volt a vágta. Régen vágtáztam, no. Majd engem is beállított. Ott köröztünk. Zoli pedig ugratott. Majd pár kör ügetés és leléptettük a lovakat. Bent leszereltük őket és jöttünk haza.
Délutánra egy hosszú terepre készültünk, immáron ketten. Vagyis ketten egy lovon. Úgy gondoltuk, hogy a sínig én leszek nyereg mögött, a sínnél cserélünk: én ülök előre, megtesszük a hurkot (továbbmegyünk és ott lyukadunk ki, ahová a múltkor ellovagoltunk Zsófival, csak nem mert továbbmenni), aztán a nyerítős rész után (van egy ló, Krist mindig nyerít neki /újabban már nem/ – mi már csak így hívjuk) megint cserélünk és ő befelé önállóan bemegy, én meg átvágok az erdőn és bent találkozunk.
Minden oké volt, lovaglás előtt jól lefuttattam Kristályt, majd felültünk. Furcsa volt. Odafelé háromnegyed útban találkoztunk egy út melletti darázsfészekkel, Krist egy kicsit megugrott. A sínnél cseréltünk. Aztán nem tudtam, hol kell lefordulni, egy helyen lefordultam, ami jónak bizonyult. Majd volt még egy jobbra kanyar, de kiderült az nem a mi utunk. Onnan visszafelé, majdnem levert egy alacsonyra növő fenyőfaág. Kijöttünk az útról, mentünk tovább, majd egy tanya előtt lefordultunk jobbra, majd a következő jobb-kanyart is bevettük. És visszaértünk a kiinduláshoz. Még mentünk a nyerítősig lépésben, ott Zsófi előre ült és beügetett. Én is mentem sétálva, majd átvágtam az erdőn és kiértem a tanya elé. A bekötő úton jön Zsófi, vezeti maga mellett Kristályt, pityereg és mondja: leesett. Én anyuhoz küldtem, lenyergeltem Kristályt, majd bevittem az udvarba legelni. Anyu mondja: lehet eltört Zsófi bal keze. De nem dagad, pedig kellene, ha eltört. Borogatás, majd anyu megígéri, hogy vacsi előtt, fél 9-kor elmegyünk az ügyeletre, de Zsófi elalszik tv nézés közben, így megvacsoráztunk. Majd fél 10-kor beestünk az ügyeletre. Két órát töltöttünk bent, röntgennel, ellenőrzéssel, adatfelvétellel; kiderült: eltört. Gipsszel érkeztünk haza, rögtön mentünk aludni. Másnap délelőtt volt megint jelenésünk a dokinál. Délután pedig mentünk egy rövid terepet törött kézzel, a kutyákkal. Lépésben mentünk, és én vezettem Kristályt. Csütörtök reggel pedig ment haza.