A lovasok.hu Fb oldalán láttam egy posztot július elején, miszerint az Unikornis Lovarda önkénteseket keres augusztusra többek között az Európa Bajnokságra is. Miért ne alapon én is jelentkeztem, pláne mert a járvány miatt amúgy sem volt lehetőségem házon kívül tölteni időt és én ezt amolyan nyaralásnak fogtam fel.

Egy-két héttel később kaptam egy telefont, melyben kikérdeztek az eddigi tapasztalataimról (amit egyébként bele is írtam az űrlapba, amit le kelllett adni). Sokáig nem volt semmi információ, végül július utolsó napjaiban kaptam egy mailt, miszerint van két opcióm választani, illetve hogy írjam le újra, hogy milyen nyelven beszélek és mikor szeretnék menni (ezeket már meg kellett adni az űrlapban). Július utolsó napján kaptuk a tájékoztató emailt, amelyben leírták, hogy augusztus 2-án (vasárnap) tartanak egy tájékoztatót, de arról már nem írtak, hogy aznap este hol fogunk aludni, ugyanis az email szerint másnap reggel kezdődött volna a munka. Mivel átszeltem a fél országot, hogy ott legyek, ezért nekem (és rajtam kívül még pár embernek) abszolút nem volt opció az, hogy vasárnap este hazamenjek és másnap reggel hétkor már jelenjek is meg.

Kicsit bizonytalan voltam az indulást illetőleg az információhiány miatt, de úgy voltam vele, hogy minden mindegy alapon felmegyek és ha nem érzem jól magam, legfeljebb elindulok haza.

Szerda reggel 9 után pakolunk be a terepjáróba, hogy Jn. fél 10-kor el tudjon indulni a lovardába, míg én meg a baba a házban maradtunk. Végül fél kettőkor jött értünk Jn., bepakoltuk a babát meg a maradék cuccot a kocsiba és neki is vágtunk kettőkor az útnak. Ötkor értünk a verseny területére és egészen 9-ig voltunk itt, addig a többiek bepakoltak, meg lelovagoltak három lovat. 9 után hárman (Jn., A. és én) elmentünk egy Bistro on Main nevezetű étterembe vacsorázni. Fél 11 után értünk a házhoz, de olyan volt az út ide, hogy úgy éreztük, hogy a semmi közepére jöttünk. És tényleg: még térerő sincs, csak wifi. Bepakoltunk és megbeszéltük a másnapiakat, majd mindenki ment aludni.

Csütörtök reggel (viszonylag) korán kellett ébrednem, mert Jn. 8-kor menni akart és bár úgy volt, hogy innentől csak figyelem a babát, mikor kel fel, de ő már negyed nyolckor mosolyogva játszott. Fél 11-ig vigyáztam rá, ekkor jött vissza Jn., hogy elmenjünk a Walmartba bevásárolni. Mivel annyira szakadt az eső és az előrejelzés is azt mutatta, hogy ez egész nap fog tartani, ezért úgy döntöttünk, hogy visszamegyek a babával a házba, mert nincs értelme a boxban kínlódni. Egész nap a bébire vigyáztam és végül 6 után jöttek meg a többiek, hogy egy óra múlva bemenjünk a városba L. társaságában vacsorázni a The Robert E. Lee Hotel nevezetű helyre. Vacsi után még visszamentünk a verseny helyére hogy a többiek megetessék a lovakat, míg én a babával maradtam a kocsiban, ugyanis ő aludt. Fél 10 után értünk haza, én elmentem fürödni, majd elköszöntem a többiektől és a szobámba mentem, hogy alváshoz készüljek.

Oké, ezt a bejegyzést tavaly csak az első napról írtam meg, mivel volt közöttünk Jn.-el egy nagyobb összezördülés, ami miatt kicsit fagyos volt a levegő. Nem volt számomra túl pozitív ez a verseny annak ellenére, hogy maga a verseny nagyon jó hangulatot árasztott. Mivel már egy év eltelt, ezért nem túl nagy részletességgel írok a további napokról, arról, ami még megmaradt.

Szóval szerdától egy újabb versenynek néztünk elébe: ezúttal Devonba utaztunk egy több napos versenyre, így szerda reggel bepakoltuk a cuccokat az autómba valamint Jn. terepjárójába, majd 10 után L.-vel (kutya) együtt elindultam a lovardába, Jn. pedig kicsit később indult el utánunk a babával és C.-vel (kutya). Míg a többiek bepakolták a két lovat és a felszerelést, addig én a babát tartottam ébren. Végül dél után kicsivel indultunk el. Ezúttal az út nem volt olyan hosszú, mint az előző többnapos versenynél, így nem is álltunk meg sehol.

Mikor 5 után megérkeztünk, először megpróbáltuk letenni a lovakat, de kb. mindenki akkor érkezett meg, így elég nagy volt a tömeg a verseny helyszíne körül. A.-éknak (akik mögöttünk jöttek az én autómmal) sikerült hamarabb parkolót találni, ezért átrakták hozzánk L.-t, hogy ők elmenjenek megkeresni a lefoglalt helyünket az istállóban. L. közben jobbra-balra tekergőzött az ölemben, ami nem volt egy kellemes élmény, hiszen egy ausztrál juhászkutyáról van szó. Végül sikerült viszonylag közel férkőzni az istálló bejáratához, így én felcsatoltam a babát és elindultam felfedezni a verseny helyszínét, a többiek pedig kipakolták és elrendezték a lovakat és a felszerelést. Miután ezzel megvoltunk, Jn. és én a babával elvittük a futót kb. a városon kívülre, hiszen oda tették a parkolót. 7 után Jn. felült a lóra, hogy szokja a ló a pályát. Végül 9 után hagytuk el a verseny területét, először elmentünk a Whole Foodsba venni némi vacsorát (én grillezett csirke mellet döntöttem krumplival és tojás salátával), majd 10 után értünk a foglalt házba. Miután bepakoltunk, nem kell mondanom, hogy mindenki mennyire fáradt volt, így hamar mindenki ágyba bújt.

Nagy várakozások előzték meg az indulást, ugyanis ez az első verseny, ami messzebb van a lovardától, hosszabb ideig tart és amelyen először vesz részt W. Jn. évek óta visszajár ide, olyan ez a hely neki, mint a második otthona. A helyzet nehézségét inkább a hat-hét órás út adta a babával, hogy mennyire fogja bírni.

Szóval szerdán indultunk fél 12 körül és csak mentünk és mentünk… Ahogy Jn. mesélte mindenkinek: 1 baby, 2 cars, 3 dogs, 4 horses and 4 humans. A felosztás az volt, hogy én voltam Jn.-el, W.-el és C.-vel (aussie) a nagy kocsiban, mögöttünk a négy ló. Utánunk másik kocsiban A. és C., na meg a két kutya: L. (aussie) és S. (goldi). Meg egy rakat cucc.

Szerencsére a baba kb. egész végig aludt, úgyhogy csak egyetlen megállónk volt csak: Betlehemben, PA, egy outdoor plaza mellett álltunk meg ebédelni és egy kicsit nyújtózkodni. Végül fél hét körül érkeztünk meg a verseny területére, ahol a többiek kipakolták a lovakat meg a lovas cuccokat, én pedig magamra kötöttem a babát és felfedeztük a terepet, de csak kb. a feléig jutottunk, mert elég nagy területről van szó. Némely pályán még kint voltak az akadályok, ugyanis az előző hétvégén díjugrató verseny volt. Nagy sokára végeztek a többiek, úgyhogy előbb Jn.-el kipakoltunk a bőröndöket a hétvégére foglalt házba, majd mindnyájan beültünk a Miss Lucy’s Kitchenbe vacsorázni. Végül visszamentünk a házba, elosztottuk a szobákat, meg szétpakoltuk a cuccokat és elmentünk aludni.

Csütörtökön, miután a lányok reggel elrendezték a lovakat, 9 körül elmentünk a Village Dinerbe reggelizni. Olyan sonkás omlettet kaptam… baromi finom volt és a többieké is nagyon jól nézett ki. Reggeli után átmentünk a Kingstonban levő Walmartba bevásárolni. Aztán az egész napot a házban töltöttem a babával, míg a többiek a versenyre készültek, mert túl meleg volt ahhoz, hogy megérje a kicsivel kimenni. Végül J. is megjött és miután a lányok lefürödtek, 7 után elmentünk bővült társasággal vacsorázni a Red Onion étterembe. Miután visszamentünk a házba, még beszélgettünk egyet, meg a kutyák szórakoztattak minket, majd mindenki aludni tért, hiszen másnap kezdődött a verseny.

Mivel a legtöbb versenyt leírtam az utazós blogomra, így azokat tervezem átmásolni és némiképp módosítani, hogy egy kicsit több lovas info és kép ill. kevesebb „hétköznapi” leírás legyen benne, így a versenyes posztokat több részre bontottam, mindegyiket az eredeti dátumhoz viszonyítva egy évvel később posztolom. Azonban voltunk több kisebb versenyen, azokat ebben a posztban terveztem megírni. De legyen ez a poszt egy összefoglaló az összesről.

Nem sokkal az után, hogy megérkeztem a családhoz, hivatalos voltam az első versenyre – persze csak mint a baba vigyázójaként. Az első a Loch Moy Horse Show volt az augusztus 4.-i hétvégén, mely igazából kb. fél úton volt a háztól a lovarda felé, így csak a verseny napján vitték oda Jn.-ék a lovakat. Én J.-val mentem ki, de a verseny nagy részét a kocsiban töltöttem a baba mellett, mivel eléggé tűzött a nap és mert akkor még minden ismeretlen volt a számomra. 

Két hétre a LM verseny után elmentünk NY állam beli Saugertiesbe a HITS-re, rendesebb nevén a Centerline Events at HITS on the Hudson. Ez egy nagyobb versenynek számított, klikk ide.

Olvasási idő: < 1 percMa rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.