Elérkeztünk a képzés utolsó félévéhez, amelyet keserédesen vettem tudomásul. Bizonyos szempontból örülök, hogy már nem sok van hátra, viszont bizonyos tényezők miatt pedig szomorú vagyok, hogy pár hónapon véget ér ez a kaland. Majd amúgy is tervezek egy nagy összefoglalót írni államvizsga után.

03.02. – Csütörtök

Reggel fél nyolckor találkoztam Laurával a szomszéd város cukrászdája előtt a korábbi alkalmakhoz hasonlóan és elindultunk Pest felé.

Időben felértünk az egyetem parkolójába, ahol találkoztunk is a csoport egy részével, aztán felérve a terem elé találkoztunk a csapat többi részével is. Örültünk egymásnak, boldogan öleltük meg egymást.

Az első előadásunk, mely 9:45-kor kezdődött, Lovastúra tájékozódási ismertek volt, melyet Vér Imre tartott, akivel az első félévben már találkoztunk. Ez alkalommal többek között beszéltünk a térképolvasásról, amit elvileg majd a későbbi órákon gyakorolni is fogunk.

Az ebédünket az egyetem menzáján fogyasztottuk el és mivel utána volt időm, ezért végre fel tudtam menni a TO-ra, hogy kb. félév után átvegyem a diákigazolványomat.

Következő előadásunk a Lovas létesítmények gazdálkodása volt, melyet Szeles Tünde tartott és lényegében gazdasági szempontból néztük át, hogy milyen bevételei és költségei lehetnek egy lovardának, milyen időközönként nagyjából mily költséggel kell számolni, továbbá átvettük, hogy milyen gazdasági formában van lehetőség lovardát működtetni. Korábbi tanulmányaimból adódóan nem volt sok újdonság, de voltak érdekes témák, amit a későbbiekben majd használni tudok.

5-kor vége is lett az óránknak, és mivel Laurának a nap folyamán szóltak, hogy készen lett a rendelt csizmája, ezért Dunaharaszti felé vettük az irányunkat, a Böröcz csizmakészítő felé.

Elérkeztünk a félév utolsó konzultációjához, ami azt jelenti, hogy már csak a jövő félév van és vége. Hihetetlen.

Nekem azonban már szerdán elkezdődött a konzultáció. Úgy volt, hogy a reggel kapkodós lesz, hiszen hétfőn még úgy beszéltük meg, hogy megyek a Gáborékhoz 11-re edzésre, de aztán írtam Flórának, hogy ha lehet, akkor tegyük előre a szokásos 9-re, mire ő mondta, hogy most nem jó. Kicsit sajnáltam, de azért örültem, hogy így normálisan lesz időm összepakolni (mert úgy lett volna, hogy nagyjából 11-re végzek, és kb. egy órám van arra, hogy hazamenjek, átöltözzek és összepakoljak, mielőtt apuval el kell indulnunk Laurához, hogy felvegyen). Így hát kis munka után nyugisan összepakoltam, majd délben elindultunk apuval.

Kettő előtt kicsivel vett fel Laura és elindultunk Dunaharaszti felé, ugyanis Laurának még hospitálnia kellett (amit én már szombaton letudtam). A lovardában találkoztunk Karinával a közösségi helységben, majd Anikóval együtt négyesben átmentünk a fedelesbe, ahol Laura letudta a kötelezőket.

Miután végeztünk a lovardában, Budaörs felé vettük az irányt, ahol bementünk a Decathlonba. Mivel már előzőleg megbeszéltük, hogy be fogunk menni, ezért már előre kinéztem, hogy mire van szükségem, így nagyjából célirányosan meg is kerestem a kívánt termékeket: egy nyakas leszárító takarót Lujzinak, egy nyírápolót, egy hosszú szőrű puha kefét, illetve bekerült a kosárba egy leárazott nyári lovaglónadrág és két aláöltőző nadrág is.

Még bementünk az Auchanba bevásárolni, illetve megvettem a vacsimat a KFC-ben, majd elindultunk a szálláshelyünk felé Simonpusztára. Ott még a többiek szobájában dekkoltam, együtt megvacsoráztunk, majd átmentem a szobámba lefeküdni (aznap este egyedül voltam, a többiek másnap jöttek).

Elérkeztünk a félév legrövidebb konzultációjához, mely péntektől tartott vasárnapig.

11.25 – Péntek

Korai indulást követően Üllő felé vettük Laurával az irányt, ugyanis 9-re kellett odaérni a klinikára. A csoport nagy részével a parkolóban találkoztunk, majd együtt bementünk az épület várótermébe, ahol a többiek, illetve Petra is csatlakozott hozzánk. Bent kaptunk cuki kék beöltöző „kabátokat”, illetve zacskókat a lábainkra. Így mentünk körbe a Dr. Bodó Gábor vezetésével a klinikán. Megmutatta a bokszokat, elmondta az anyagösszetételt és az építési szempontokat, majd mentünk tovább az izolált szekcióba, ahol éppen az ablaküvegen keresztül láttuk, hogy egy fjord póni kinyitja a bokszának az ajtaját és megszökik, de szerencsére volt, aki utána tudott menni a pónit megfogni. Ez után megnéztük a műtőt, az MRI-t és a CT-t, illetve pont elkaptuk, ahogy egy hat hónapos vemhes kancát hogyan futtatnak egy futópadon így tartva őt fitten. Sajnos a baba-mama szobába nem volt lehetőségünk bemenni, csupán az ajtaját láthattuk. A körbevezetés után levettük a kék szerkót magunkról, majd az előadóteremben egy másik orvos tartott nekünk előadást különböző esetekről.

Negyed 12 helyett délben végeztünk, e miatt már nem volt lehetőségünk ebédelni, mert rohanni kellett Simonpusztára, ahol 1-kor már neki kellett állni nyergelni a lovakat a Díjlovaglás gyakorlatra. Először úgy volt, hogy elég lesz a szokásos öt ló, de miután öten felültek a lovakra bemelegíteni, kiderült, hogy hatan vagyunk a földön várva, hogy sorra kerüljünk a második körre, így hát mondtam Zsófinak, hogy akkor felnyergelem Dáliát, ő se maradjon ki a buliból. Mondta Zsófi, hogy álljak neki nyugodtan rögtön, mert úgysem vágtázik a ló, így bármikor be tudok csatlakozni a többiekhez.

Ez most egy kicsit langyi konzultáció volt, de nyilván voltak tök jó pillanatok, bár ezek inkább a társaság miatt adódtak.

Csütörtök

Reggel Lauárval mentem fel az egyetemre, ugyanis csak háromnegyed 10-kor kezdődött az első előadás, a Sportpszichológia, amin nagy részben a szorongásról volt szó, ami nekem pont aktuális lovaglás szempontból, szóval örültem a témának. Óra után az egyetem éttermében ebédeltünk egy asztalnál.

A jó hangulatú ebéd után, a többiek részéről kávéval felszerelkezve mentünk is vissza 14 óra előtt a kijelölt termünkbe Sportmenedzsment előadásra. A kicsivel több, mint három órás előadáson a tananyag mellett a sztoriknak is bőven volt hely, így gyorsan elrepült az idő.

Negyed órás szünet után, negyed hatkor belekezdtünk a csupán másfél órás Gyógypedagógia alapjai előadásba. Rövid bemutatkozás mellett mindenki elmondta, hogy van-e és milyen módon van érintettségünk sérült emberekkel. Miután mindannyian beszámoltunk erről, a tanárnő belevágott az autizmus témájába.

Negyed órával este 7 előtt végeztünk a napunkkal, majd a többiektől elköszönve Laurával kocsiba ültünk (a parkolóból való kijutás okozott némi gondot, mivel nem akart felnyílni a sorompó, de egy telefonhívás megoldotta), és kimentünk Simonpusztára.

Kiérkezve volt egy kis kavarodás a szobákkal a szálláson, de gyorsan megoldottuk azt is, így be tudtunk pakolni. Idővel a többiek is folyamatosan megérkeztek és bepakoltak és miután mindenki elhelyezkedett a szobájában, lementünk a csárdába vacsorázni és beszélgetni. Csak a zárás miatt álltunk fel az asztal mellől 9-kor, egyébként még ott tudtunk volna maradni.

A „korai” zárás olyan szempontból viszont jól jött, hogy másnap korán kezdtünk, így még egy kis rendezkedés és fürdés után lefeküdtünk aludni.

A múlt heti konzultáción közvetítette felénk Laura Pali bácsi meghívását a mai napi Lovastusa Országos Bajnokság döntőjére Bábolnára, sőt még azt is hozzá tette, hogy nem kell az eléggé húzós esszét megírni, ha elmegyünk. Természetesen mindenki fellelkesült, hiszen nem könnyen megoldható esszé témákat kaptunk.

Tegnap délután még nem tudtam, hogy hogyan is jutok el az ország másik felére, annyit tudtam csak, hogy Laurával fogok utazni egy darabig, majd Mariann felvesz minket és végül vele megyünk el Bábolnára. Végül este hétkor írta meg Laura, hogy ma reggel negyed hétkor kell indulnunk a szomszéd város cukrászdájának a parkolójából, hogy aztán egy óra múlva felvegyen minket Mariann a megbeszélt helyen.

Így is történt, reggel apu átvitt a megbeszélt helyre, ahol Laura fel is vett és elindultunk utunkra. Még odafelé megálltunk a benzinkúton, hogy vegyünk reggelit és mentünk is tovább. A Duna menti egyik város határán lévő parkolóban vett fel végül minket Mariann, aki a lányát is elhozta magával.

A másfél órás út gyorsan eltelt, beszélgettünk, felelevenítettük a Bábolnával kapcsolatos emlékeinket, sokat nevettünk.

Végül háromnegyed kilenckor érkeztünk meg a military pálya mellett. Nagyon hangulatos volt a reggel, napsütés, kellemes reggeli (még) hideg, harmatos fű, körülöttünk emberek és vágtázó lovak mindenfelé. Mindnyájan megállapítottuk, hogy mennyire furcsa, hogy szabadon sétálhatunk az akadályok között, nyilván figyelembe véve a versenyző lovasokat és hogy ez mennyire természetes a lovaknak is.

Szerda este érkeztünk meg nyolc körül Laurával a lovarda ifjúsági szállójába és az este folyamán a többiek is lassan megérkeztek.

Csütörtök reggel 7 óra után indultunk el Simonpusztáról, ami nem tűnt jó döntésnek, ugyanis fél órát késve érkeztünk meg a 8-kor kezdődő Sportmenedzsment előadásról. Az óra nagyon jó hangulatban telt el, egyáltalán nem volt száraz, mint ahogy vártam.

A következő előadás egy órarenden kívüli előadás volt. Fél 12-kor kezdődött és a lovastáborok szervezéséről szólt, azonban ez annyira nem volt felkészült előadás, de azért tanultam új dolgokat.

Egykor aztán mehettünk is enni, melyet az egyetem éttermében ejtettünk meg.

Kettő előtt következett a Sportpszichológia óra, amit ugyanaz a tanár tartott meg, mint tavaly a pszichológiát és bár érdekes volt, de sajnos a fáradtság győzött és nem mindig tudtam követni az előadást.

Óra után bevásároltunk a Sparban, majd hárman (Mariannal és Laurával) a szállásunk felé tartva beugrottunk a Decathlonba. Közben lebeszéltem Lillával, hogy titokban vegyek három utalványt és lósnacket, ugyanis este a szülinaposainkat terveztük ünnepelni. Magamnak is gyorsan bevásároltam: vettem egy lovaglónadrágot a télre, pataolajat és a régóta kinézett Magic Brush-t.

A szálláshoz érve bepakoltunk (kivéve persze az ajándékokat), majd miután a csapat nagy része összejött, akik aznap este a szálláson aludtak, hárman kimentünk a kocsikhoz és előkészültünk a meglepihez. Felköszöntöttük a három szülinaposunkat, majd a jégkrémtorta és némi alkohol mellett kb. éjfélig beszélgettünk egy jót.