Elérkeztünk a félév legrövidebb konzultációjához, mely péntektől tartott vasárnapig.
11.25 – Péntek
Korai indulást követően Üllő felé vettük Laurával az irányt, ugyanis 9-re kellett odaérni a klinikára. A csoport nagy részével a parkolóban találkoztunk, majd együtt bementünk az épület várótermébe, ahol a többiek, illetve Petra is csatlakozott hozzánk. Bent kaptunk cuki kék beöltöző „kabátokat”, illetve zacskókat a lábainkra. Így mentünk körbe a Dr. Bodó Gábor vezetésével a klinikán. Megmutatta a bokszokat, elmondta az anyagösszetételt és az építési szempontokat, majd mentünk tovább az izolált szekcióba, ahol éppen az ablaküvegen keresztül láttuk, hogy egy fjord póni kinyitja a bokszának az ajtaját és megszökik, de szerencsére volt, aki utána tudott menni a pónit megfogni. Ez után megnéztük a műtőt, az MRI-t és a CT-t, illetve pont elkaptuk, ahogy egy hat hónapos vemhes kancát hogyan futtatnak egy futópadon így tartva őt fitten. Sajnos a baba-mama szobába nem volt lehetőségünk bemenni, csupán az ajtaját láthattuk. A körbevezetés után levettük a kék szerkót magunkról, majd az előadóteremben egy másik orvos tartott nekünk előadást különböző esetekről.
Negyed 12 helyett délben végeztünk, e miatt már nem volt lehetőségünk ebédelni, mert rohanni kellett Simonpusztára, ahol 1-kor már neki kellett állni nyergelni a lovakat a Díjlovaglás gyakorlatra. Először úgy volt, hogy elég lesz a szokásos öt ló, de miután öten felültek a lovakra bemelegíteni, kiderült, hogy hatan vagyunk a földön várva, hogy sorra kerüljünk a második körre, így hát mondtam Zsófinak, hogy akkor felnyergelem Dáliát, ő se maradjon ki a buliból. Mondta Zsófi, hogy álljak neki nyugodtan rögtön, mert úgysem vágtázik a ló, így bármikor be tudok csatlakozni a többiekhez.
Így is volt, Eddával bementem a póniért, ketten leápoltuk és felnyergeltük a haflingit, majd mentünk vissza a fedelesbe, ahol csatlakoztam a többiekhez. Szokásosan jó volt, de azért kellett vele dolgoznom. Megpróbáltam vele a vágtát, azonban nem éreztem magam komfortosan, ugyanis azt éreztem, és meg is történt, hogy a nyereg kezdett vágta közben lecsúszni oldalra, így kb. pár vágtaugrás után le is állítottam a lovat. Így amíg a többiek vágtáztak, addig én beljebb tartva tanügetésben ügettem vele nagy köröket. A többiek vágtája után még volt egy-két kör ügetés, majd a többiek helyet cserélték.
Megkérdeztem Zsófit, hogy mehetek-e még egy kört, amire legnagyobb örömömre rábólintott.
Ebben a körben már egy kicsivel jobb, kicsivel hajlékonyabb és átengedőbb volt a ló. Könnyebb is volt vele dolgozni. Ahogy az előző csoportnál, úgy ekkor sem vágtáztam a többiekkel (pedig szerettem volna), hanem ekkor már kör szűkítés-tágítást csináltam vele ügetésben. Végül pár kör feladatos ügetés után leléptettük a lovakat.
Az óra során mindkét körben lépésben és ügetésben gyakoroltuk a combra való engedést, az oldaljárást, a vállat-be feladatot illetve az egy ívű kígyóvonalat.
Óra után lenyergeltük a lovakat, majd bementünk reggelizni (inkább tízóraizni) a csárdába és Zsófi is csatlakozott hozzánk.
Evés után Díjlovagolás előadásunk volt, mely során a kiképzési skálát vettük át Zsófival.
Elméleti óra után, mivel az előző konzultáción már rossz tapasztalatunk volt a konyhával, így Lillával úgy döntöttünk, hogy meglátjuk az Érden lévő mexikói éttermet, majd miután megkaptuk a vacsoránkat, még átmentünk a SPAR-ba és mentünk is vissza és a szobánkban megettük az ételünket.
11.26. – Szombat
A délelőtti Díjlovaglást újfent Zsófival és a szokásos lovakkal töltöttük és ugyanaz volt a program, mint előző nap (ezúttal azonban csak egy az első csoportban lovagoltam Dáliával). Mivel órarendileg csak 45 percet adtak nekünk arra, hogy megebédeljünk és átmenjünk az egyetemre, ezért Zsófi volt olyan kedves és hamarabb fejeztük be az előadást, mely során átvettük, hogy majd milyen kérdések lesznek a vizsgán.
Előadás után átautóztunk az egyetemre, majd átmentünk a MOM Parkba megebédelni.
Ebéd után, háromnegyed kettőkor Gyógytorna alapjai előadásunk volt, melyen főként az autizmusról beszélt a tanárnő.
Negyed hatkor Kutatásmódszertan óránk kezdődött, mely során az irodalomjegyzék készítést vettük át, ami őszintén szólva, két szakdolgozat után már nem mondott sok újat.
Háromnegyed hétkor végeztünk, átmentünk a SPAR-ba bevásárolni a hideg vacsorához és mentünk is vissza Simonpusztára, ahol bedobtuk a vásárolt vacsoránkat a közösbe és egy kellemes beszélgetés mellett megettük a vacsinkat a hotelben a konferenciateremben.
11.27. – Vasárnap
Reggel összepakolás után korán indultunk át az egyetemre, hogy a többiek tudjanak kávézni. Az első előadásunk A fiatal ló alapkiképzése volt, ám ezen belül a természetes lókiképzésről volt szó. Az előadó, Keresztes Krisztina több olyan lovasról is beszélt, akinek jelentősebb munkássága volt a témában, mint például Pat Parelli, Monty Roberts, Peter Cambell vagy Honza Bláha, de elmondta a természetes lókiképzés felfogását is.
Választ kaptam tőle az olyan régóta foglalkoztató kérdésemre is, hogy Lujzival miért nem sikerült az elején (kb. egy-másfél éve) a Join-up, amire azt a választ kaptam, hogy mert valószínűleg korábbi tartásából fakadóan nem ismerte meg a ménesi kommunikációt lovak között.
Előadás után átmentünk a plázába ebédelni, majd eljött a konzultáció utolsó órája, az Edzéselmélet és módszertan előadás.
Negyed hatkor végeztünk végül és miután a többiektől elköszöntünk, Lauárval elindultunk hazafelé.