Az előre megbeszéltek szerint tegnap fél 3 körül elindultunk Lilivel be a városba. Sanyi kitűnően állta a sarat, nem ijedt meg semmitől. Gyorsan beértünk, Lili leszállt, én pedig bementem a benkes pályára egy kicsit gyakorolni. Megtettem egy kört ügetésben, aztán végigmentünk a feladatokon két-háromszor. Két sorozat között Kristet gyors ügetésre bíztattam. Csak úgy száguldottunk. Közben apu is megjött, Lili anyuja meg már akkor ott volt, mikor beértünk. Bevittük a lovakat, a második kis-istálló legbelső két bokszát kaptuk meg. Elhelyeztük, megetettük a lovakat, Liliék átpakolták a cuccukat a nagy autóba, majd mentünk haza. Otthon még felszerelést pucoltam, meg összeválogattam a ruhákat (nagy bajban voltam, nem tudtam mit felhúzni, de végül két fekete hosszúujjú pólóra és a piros mellényemre esett a választásom).
Reggel bementünk megetetni és elrendezni Kristályt. Utána hazamentünk reggelizni, de mehettünk is vissza készülődni. A felvonulás fél kettőkor kezdődött, de egyre már kész kellett lenni. Késve értünk be a lovardába. Gyorsan összekaptam Kristet, felraktuk a nyeregalátétet, meg a nyerget. Befontam a farkát. Zsófi sokat segített. Végül én is átöltöztem. És mikor felültem, épp indult ki a menet a lovardából. Eléggé hátra kerültem, de ennek még nem volt jelentősége, hiszen a sorrendet még ki kellett alakítani. A Bendzsónál vártunk mi, lovasok. Nagyon meleg volt, így vizeket osztogattak szét. Aztán megkérdeztem egy szervezőt, hogy hova menjek, mert tényleg nem tudtam. Két lehetőség volt: vagy a csikósokkal maradok, csak ők fel le vágtáznak, meg bolondoznak a betonon, vagy a versenyesekkel, a rendőrlovasok előtt. Végül a másodikat választottam, így az utolsó pillanatban kerültem a végső helyemre: a versenyesek után V. Fanni és egy másik lovas mellé. Az egyik versenyes lány mondta, hogy tartsak távolságot a lova után, mert rúghat. Sokszor sok időre kellett megállni. Krist hellyel-közzel bírta, de a versenyes lányok lovai eléggé toporogtak. A lányok nem győzték lefoglalni őket körözéssel, félfelvételekkel. Végül nagy nehezen bekerültünk a színpad elé, de itt nem volt elrohanás a tavalyival szemben. Szépen mentünk lépésben (a Mediterrán előtt), be a lovardába. Bent lenyergeltem, bevittem a bokszba és adtam neki egy kis időt pihenni.
A felvonulás jó volt, bár nagyon meleg volt az idő és sokat kellett ácsorogni. Sok ismerőssel találkoztam, akik megdicsérték a lovat és a ruhámat. Negatívum, hogy nem mondták meg konkrétan, hogy hol a helyem (tavaly volt egy fix pozícióm), így a nevem sem hangzott el.
Már reggel korán, úgy hatkor fent voltam. Melegítőben voltam, mert hideg volt, és hogy ne koszoljam össze a fekete versenygatyámat. Bepakoltuk a kocsiba az új nyeregalátétet, meg a felszerelést, meg egy kis szénát és mentünk be. Fanni már bent volt. Ekkor volt hét óra. Krist megkapta a zabját, addig kipakoltam, és miután kész lett, kivittem leápolni. Elég alapos csutakolást kapott és a farkát is befontam. Nyolctól volt nevezés, addigra a nyergelés is kész volt. A szokásos két számunkba neveztem: az ügetésre, és a vágtásra. Visszamentünk, átöltöztem és ültünk is fel lóra. Egyszer megkerültük a gyakorló pályákat, majd be is mehettünk rájuk. Kilenckor kezdődött a kicsik kategóriája, utána volt az ügetés, majd a vágtás és ebéd után az ugratásos ügyességi.
Egy éve voltam utoljára versenyen. Mondjuk lehettem volna korábban is, de akkor nem készültem fel. Szinte most sem. Csak tegnap mentem egyet Gazsin és kész.
Reggel nyolckor volt találkozó, és rögtön megbeszéltük (én, CséKó és Fanni (igen, az)), hogy ki miben indul. Én indultam a kezdőben (lép-üget) és a középsőben (lép-üget-vágta), CséKó csak kezdőben, Fanni pedig mindháromban (harmadikban 2× 60 cm-es ugrás is van). Mindhárman Gazsival, illetve Fanni az ugrásban a Dámával (Póli lova).
Háromnegyed kilenckor pályabemutató, ami a következőből állt: start, három rudas cavalettire rakott járóiskola, bólya, kulcs, dupla, ferdített kapu, labirintus, kereszt, szlalom, és az ugró akadály körül kiskör, majd cél. Először a Fanni ült fel, másodikként indult. Hibátlant ment, csak lassan. Közülünk másodikként CséKó lovagolt, ő 9. volt. Egyet rontott (Gazsi leverte a járóiskolát). Végül én mentem 17.-ként. Hibátlant mentem. Összesen 19-en voltunk. Eredményhirdetésnél hatot jutalmaztak, és mint a cím mutatja, második lettem (Fanni nem ért el eredményt). Egy érem volt a jutalom.
Gazsi legtöbbször sietett, nem kellett noszogatni, ügyesen megcsinálta az összes feladatot. Igazából a járóiskolánál és a szlalomnál féltettem egy kicsit, de nem lett semmi gond, bár a járóiskolánál koppantott. A végén, a célnál engedtem neki így majdnem beugrott vágtába, de még bírta. És amit bírok, hogy addig az első voltam. Aztán utánam következő lovas éppen, hogy beelőzött. Nem baj, ügyes volt ő is.
Aztán nem tudom, hánykor jött a következő versenyszám. Pályabemutató nekünk egy picit felesleges volt, ugyanis ugyanaz volt a sorrend, csak lehetett vágtázni is. Itt én indultam másodikként, Fanni pedig kilencedikként. A melegítőben még beugrattam Gazsit mindkét kézre kétszer, hogy mennyire kell pálcát használni, de végül nem is kellett, annyira be volt zsongva a drága. Itt is hibátlant mentem. Szinte minden mozdulatomra reagált és nagyon ment volna. A célnál engedtem neki. Mondjuk lassú is volt. Pálya után cseréltünk Fannival, ő vert valahol egyet, szerintem az utolsó akadálynál.
Végül bevitte lenyergelni, meg patát mosni, én pedig jöttem haza (bár eredetileg úgy volt, hogy átöltözök a kocsiban és ott maradok a díjugratást fényképezni).
Szombaton voltam Vili bácsinál. Szokás szerint Betyáron lovagoltam. Először futószáron, majd kiskörön, utána pedig nagykörön ügetés-lépésben. Most kivételesen nem ijedezett, aminek nagyon örülök, hiszen így legalább jó élménnyel távoztam. A másik ló, Kedvesem még nem ellett meg, pedig már egy hete meg kellett volna. Persze késhet két hetet, de ha pontos lenne, már két hete megellett volna. Várom, milyen csikó lesz.
Itthon. Az istállót vakoljuk, egyenlőre csak a nyerges van nagyjából kész.
Először gyorsan az otthoniakról: Remit ugye megkörmöltük. Elmesélés szerint nagyon rossz kislány volt, kicsit helyre kellett rakni. A kovács szerint valszeg kerek szerszámtartótól félt, de majd idővel talán megszokja. Megkérdeztük a leválasztásról a kovácsot: drasztikusan. Vagyis hirtelen. Aztán egy ismerősünk egy "nagy lovas" mondta, hogy ő átrakná a másik karámba (a marhák volt karámjába), a karámra villanypásztort és meg is van oldva. Ő így csinálta. Azt mondta, egyszer megütötte egy picit a csikót az áram, többet nem ment a kerítés mellé. Lehet hogy nálunk is ez lesz. Vagy. Felajánlotta, hogy (talán) elvisszük hozzájuk Remit. Anyjától is elszakad és más lovak társaságában lesz.
Hát én nem is tudom. Először inkább a másik karám. Mert így a lehető legtöbbet tudok vele foglalkozni. És erre valószínűleg már húsvét előtt sor kerül, hiszen már minden megvan.