11.18 – Csütörtök
Reggel a többiek Lovaglás gyakorlattal kezdték a novemberi konzultációt Simonpusztán, én azonban sajnos nem tudtam menni. Elmondásuk szerint nem maradtam le semmiről, ugyanaz volt, mint az utóbbi alkalommal: cavaletti és kis X ugratása.
Miután felértem Pestre, a MOM-ba mentem ebédelni, majd bevásároltam a SPAR-ban, de még így is fél órával a kezdés előtt a Testnevelési Egyetemen a terem előtti folyosón vártam a többiekre, akik a kezdés közeledtével folyamatosan érkeztek. Öt órás Pedagógia óra várt ránk, amit végül egy órával rövidebbre vettünk.
11.19 – Péntek
Az egész napot az Állatorvosi Egyetemen töltöttük az Anatómia óra keretén belül. Az első blokk 10-13-ig tartott és a ló első és hátsó lábának felépítését vettük, izgalmas volt. Nekem azonban óra után el kellett mennem, mert háromtól mesterszakon vizsgát írtam és bár úgy volt, hogy két óra múlva még ott lesznek a többiek, amikor azonban az egyetem felé menet megkérdeztem Lillától, hogy mizu, azt a választ kaptam, hogy mindenki hazament. Kicsit csalódott voltam, mert reméltem, hogy a boncolás végére azért visszaérek. Így hát a Keletibe mentem vonatra.
11.20 – Szombat
9:45-től Gimnasztikával kezdtük a napot. Először is mindenki felírta a háziját a táblára és el is mondta hangosan az utasításokat. A tábla előtt állva és kvázi a tanárnak felelve elkapott a nosztalgikus érzés még gimiből. Az óra 13-ig tartott és megegyeztünk, hogy következő órán megajánlott jegyért ZH-t írunk. Mivel csak háromnegyed óránk volt ebédelni, ezért én átszaladtam a MOM-ba ebédért, majd felpakolva visszamentem a terembe és ott ettem meg az ebédet. Háromnegyedkor még sokan nem jöttek vissza az ebédből, de a tanár sem jött, hogy elkezdjük a Humán anatómia és élettan I. órát, melynek, mint kiderült, ebben a félévben csak az anatómia részét vesszük. Végül az eredeti kezdéshez képest háromnegyed órával később szóltunk Orsinak, hogy van-e valamilyen információja, meg lesz-e tartva az óra. Kiderült, hogy a tanárnő nézte be az időpontot és sietett hozzánk, közben mi a tanárnő kérésére átmentünk egy másik terembe, ahol a technikával kellett megküzdeni, mert nem működött a diavetítés. Végül abban maradtunk, hogy a kiesett időt órán kívül pótoljuk be. Háromnegyed hétkor nekem el kellett indulnom, hogy elérjem a vonatot, de a többiek még maradtak.
11.21 – Vasárnap
Ez volt a legizgalmasabb a négy nap közül. Kezdve azzal, hogy tudtam, hogy nem fogok odaérni a 8 órás találkozóra a Kincsem Parkba, mivel a releváns vonat 8:20-kor ér be a Keletibe. Így hát a körülményekhez képest igyekeztem minél kevesebbet késni. Másodjára tapasztaltam, hogy mennyire nem egyszerű megközelíteni a Kincsem Park bejáratát tömegközlekedéssel. Buszról leszállva a Park sarkán siettem a főbejárathoz. Olyan köd volt, hogy alig láttam előre 100 métert és ha először jártam volna arra, biztos megijedtem volna, hogy jó helyen járok-e. A bejárathoz érve konstatáltam, hogy a főkapu zárva volt. Írtam Lillának, hogy nem tudok bemenni, mire felvilágosított, hogy van egy kiskapu. Bementem és az utasítása nyomán megtaláltam a termet, ahol a többiek voltak.
Krebs András tartotta a Lósportok órát. Szó volt a híres galopp és ügető lovakról, a versenyzési és a fogadási rendszerről. Végül összepakoltunk és kezdődött a nap izgalmas része. Először is elmentünk a Kincsem szoborhoz, ahol készítettünk csoportképet, majd András vezetésével és a mázsáló néni engedélyével bemehettünk a mázsálóba. 11 órához közel megérkeztek az első versenylovak a jártatóba, így mi is arrafelé vettük az irányt. Legnagyobb meglepetésemre mi is bementünk, és már bent mondta András, hogy egyébként csak a trénerek, a tulajok és a zsokék mehetnek be, így hát megtisztelve éreztük magunkat. Megkondult a harang, felültek a zsokék és indultak ki a pályára. Mi is kimentünk a jártatóból és András bíztatására megtettük a tétjeinket, majd siettünk a lelátóra, hogy ne maradjunk le a versenyről. Olyan köd volt még mindig, hogy a pálya közepén található négyesfogathajtó EB-ra épített maratonpályát sem láttuk. A kommentátor is az alábbit mondta: „A lovak talán elindultak…”. Végül az utolsó pár száz méteren láttuk a ködből előtűnő lovakat. Nagyon hangulatos volt.
Miután befutottak a lovak, mi lejöttünk a lelátóra és a nyertesek körénél vártuk az izzadt lovakat. Miután innen is kivezették a lovakat, András elköszönt tőlünk, ugyanis hivatalosan véget ért az óra, mi azonban tovább maradtunk, mert még sok időnk volt a következő óráig. Bementünk a tribün épületébe melegedni és némi meleg italt magunkhoz venni. A tv-ben már a jártatóban lévő új csapatról ment az élő közvetítés, így páran visszamentünk oda, majd fel a lelátóra. Ekkor már kezdett felszállni a köd és a pálya túloldalát is láttuk. Miután ezek a lovak is befutottak a célba, néhányan elindultak az egyetemhez ebédelni, azonban én a csapat nagy részével tartottam a Panoráma Étterembe, ahol még három-négy futam megtekintése mellett jó hangulatban megebédeltünk.
Háromnegyed órával a következő óra kezdése előtt Cintivel és Mariannal elindultunk kocsival a Testnevelési Egyetemre.
Háromnegyed kettőkor kezdődött Lezsák Levente előadásában a Lovaskultúra alapjai óra és egészen ötig tartott. Az órán lovas irodalomról, lovas emberekről és lovaglási irányzatokról volt szó.
Végül elköszöntünk egymástól és mindenki indult haza.