Szerdai esésem után sürgősen próbáltam tegnap reggelre meggyógyulni, de pénteken még úgy nézett ki, hogy se oldalra, se hátra és felfelé is csak nehezen tudtam kinyújtani a karom. Mindezek ellenére sem hagytam volna ki az edzést, mondván, ha nem javul, akkor legfeljebb majd felnyergel helyettem valaki. De szerencsére javult a vállam.
Tegnap reggel némi késéssel, háromnegyed nyolcra értem be, de nem késtem, ugyanis a többiek még csak az akadályokat rendezték a fedelesben. Miután segítettem nekik és készen voltunk, elmentünk nyergelni. A beosztás szerint az első osztályban lovagoltam. Zs. segített felnyergelni Dominót (vittem a saját nyergemet), és ahogy kész lett mindenki a kisistállóban, átmentünk a fedelesbe, ahol rögtön fel is ültünk a lóra. Lépésben melegítettünk, közben még jött két „idegen” lovas hozzánk.
Mikor megláttam facebookon, hogy újra lesz Pali bácsinak nyílt edzése, tudtam, hogy menni fogok. Múlt hét hétfőn fel is hívtam Robit, hogy akkor jelentkezek én is. Kérdezte, hogy saját lóval-e. A válaszom pedig a nem volt, mindkét ló esetében két indokkal. Kristnél azért nem, mert egyrészt idős, pihen, vemhes, másrészt mert tudásilag kinőttem őt. Reminél pedig, mert nem ismeri a fedelest, a földi munkát és nem akartam egy kezdő lóval kínlódni a két nap alatt. És pláne azért nem, mert tanulni akartam, ami sajnos egyik lovam esetében sem lehetséges.
Így hát „kértem” lovat a hétvégére. Úgy beszéltük meg, hogy hétfőn vagy kedden menjek be és akkor megbeszéljük a továbbiakat.
Ezúttal Cirire ültem, Luca pedig Kibora. Léptünk, ügettünk, könnyített ügettünk, patanyomfigurákat csináltunk, aztán eljött a vágta ideje. Ildi leállított, és mondta, hogy Cirit nagyon könnyű beugratni, nem kell „semmit” csinálnom. És így is volt. Teljes lovardában vágtáztunk. Én meg hagytam Cirinek, had menjen, mondjuk Ildi többször is ránk szólt, hogy lassítsunk, de annyira jó érzés volt, meg hiányzott is a vágta, hogy nem igen fogtam vissza a lovat. Vágtázás után levezetésképp ügettünk egy keveset, majd hosszú száron léptünk.
Legközelebb februárban tudok menni, ugyanis az elkövetkező két hét (ami teli lesz dogával) után csupán februárban lesz csak tanítás.
Ismételten Mágust kaptam, vagyis jobb szó lenne a kértem, mert választhattam Kibo és ő közötte. Luca kapta Kibo-t. A boxban nyergeltünk, én hamar kész lettem, Ildivel mentünk is át a fedelesbe. Lépésben melegítettünk, Luca is megjött, ő is melegített egy kicsit. Aztán volt ügetés, könnyített ügetés, majd bementünk nagy körre. Bent kengyel nélkül a belső állítást gyakoroltuk, ami a végére egész jól ment, majd egy előkészítés, tanügetés és rövid vágta. Persze ez is kengyel nélkül. Először egész kis körökkel mentem, ami miatt folyton visszaesett ügetésbe, meg kinyújtotta a nyakát, én meg majdnem kiestem a nyeregből, de Ildi mondta, hogy nagyobb körön menjek, és tartsam keményebben azt a szárat, így kijjebb állítottam, nagyobb körre és ott már nem csinált ilyeneket. Nem vágtáztunk sokat egyszerre, mindig csak egy-két vágtaugrásnyit, hiszen a beugratáson volt a hangsúly. Kicsit becsapós volt, mert Ildi mondta, hogy félfelvétel, én meg beugrattam vágtába, pedig kiskör jött. Végül megcsináltam a kiskört, csak vágtában (és nem esett vissza), aztán megcsináltuk még egyszer, de ezúttal ügetésben. Ezután megint teljes lovarda és ügetés (a kengyeleket leeresztettük). A hosszú falakon nyújtott ügetést csináltunk, a rövideken pedig rövidítettünk. Majd egy-két kör munkaügetés, kígyóvonal és hosszú száron lépés. Levezetésül azt gyakoroltuk, hogy a szárhoz érés nélkül, csupán a test elfordításával késztessük kis körre a lovat. Nos, hát ez félig ment, mert csak egy fél kört sikerült megtenni.
Ma rendezték meg a bajnokavatót, én élveztem annak ellenére, hogy nem lett túl fényes az eredmény.
Reggel kimentem a korábbi busszal, hogy körbenézzek, legyen fogalmam, mi is vár rám, ugyanis ez nem ügyességi verseny, hanem Póni Klub-os díjlovagló. A kicsik voltak még a körkarámban, amikor kiértem, de hamarosan az ő eredményhirdetésükre is sor került. Ahogy vége lett, már nyergelhettem is Kibo-t. Miután ezzel is megvoltam, mehettem ki a pályára melegíteni. Eléggé noszogattam, pálcával rá is segítettem, meg vágtáztam is, hogy valamennyire felébredjen. Hamar sorra is kerültem. A pálya a képen látható, a piros az ügetés, a kék pedig a lépés.
Le is szálltam, hiszen jött utánam egy lovas, aki pedig a vágtás pályán ment. Megvártam, amíg lemennek a vágtások, hisz az eredményeket egybe hirdették. Nos, ötödik lettem, elég hülye hibáim voltak, de majd korrigálom a következő versenyre. Végülis a részvétel a fontos.
Ma bemelegítés közben Ildi összerakta a díjlovagló pálya kicsinyített mását. Először én kerültem sorra, és azt beszéltük meg, hogy először megpróbáljuk az extra haladó, vagyis a vágtás számot. Kibo nagyon lassú volt, vágtába egyáltalán nem ugrott be, úgyhogy elölről kezdtük, viszont a haladó számmal, az ügetőssel folytattuk. Ez viszonylag jól ment, de arra kell majd vasárnap figyelni, hogy ne vágjam le a sarkokat és hogy felállítsam az ökleimet. Utánam Luca jött, nekem addig Ildi meghagyta, hogy átmeneteket csináljak lépés és ügetés között. Én viszont továbbmentem és vágtás átmeneteket is kértem Kibo-tól, sőt még lépésből is beugrott vágtába, úgyhogy nagyon megdicsértem őt. Luca után mégegyszer megcsináltam az ügetős pályát majdnem fejből. A végén kétszer másfél kör és egy-egy kör lépés volt.
Lenyergeléskor kérdezte Dóri, hogy van-e fehér nadrágom. Mondtam, hogy fekete van, de eszembe jutott, hogy azt is otthon hagytam, úgyhogy meg kellett várnom egy bácsit, aki hozott egy pont rám való fehér nacit. És ezzel együtt le is késtem az utolsó buszt, úgyhogy hazavitettem magam.