Tudom, régen nem írtam, de többször is voltam, ez a frissekből is látszik.
Csütörtökön voltam lovagolni, ezentúl mindkét lovon: Teddyn és Rozin is. Márkóval szereltem fel először Teddyt, pontosabban csak én, mert őnagysága féltette a ruháját. És végig dirigált, hogy először ezt csináljam, utána amit akartam (először kengyelbeállítás, utána kantározás), végül lóra kerültem és Szilvi is megjött (kocsiját javítatta). Pár kör lépés-ügetés fél lovardában, majd nagykörön kengyelnélküli tanügetés. Huhh. Ezután Szilvi lerakott három rudat, azon mentem át ügetésben. Az elsőnél még minden oké volt. Másodiknál már Teddy hülye volt, nyerített mint állat, mert kihozták Rozit felnyergelni. Kétszer rövidebb szárat kellett fogni, mint általában, de így legalább reagált. Mentünk a rúdon a rúd végén szerintem bakolt vagy kirúgott (fentről nem tudom), de zöttyentem egyet, Szilvi megdicsért és mentünk tovább.
Egy kicsit megismerhettem őt is. Ő Teddy társa, akivel igen össze van nőve, ugyanis az előző gazdájuknál folyton ugyanazt csinálták, egyszerre: együtt mentek legelőre, ugyanabba a karámba, egyszerre lovagoltak rajtuk. Most, hogy a Szilvihez kerültek, próbálják őket szétválasztani.
Egy kisfiút lovagoltattunk – ezentúl Rozin. 4-re nagy nehezen beestem, pont akkor szált fel Zoli (így hívják). Szilvi rámbízta őket, hogy lépésben menjenek, ő addig kitakarított. Kb. az órája hármonegyen részéig együtt voltunk, majd megjött Szilvi, átvette tőlem Rozit. Kicsi malomkörzés, kicsi nyeregből kiemelkedés és ennyi. Ügetésnél még éppen hogy tart. (de amolyan mama kedvenc unokája. szegényre egy vékonyabb meg egy vastagabb pulcsit + egy mellényt adtak, én meg egy pólóban majd meg sültem)
Nyerges előtt nyergeltünk, én visszavittem Rozit a bokszába, majd jött Szilvi és cipeltünk minden maradék cuccot a nyergesbe (másik nyereg, 3 kantár, egy kötőfék, fél kikötőszár, lábszárvédő meg ilyenek).
Aztán kiértem a tanyára, Benivel egy kicsit apportoztam, meg az ült gyakoroltam. Egész jó.
Kivezettem Remit egy kicsit legelni. Úgy legel, mintha az életéért küzdene vele. Aztán kikötöttem a karámba, elmentem az ápolósért. Gyorsan leápoltam, egész nyugisan tűrte. Majd elkezdtem neki frizurát csinálni, mivel az utóbbi időben lehorzsolta a karámfán, ahogy nyúlt ki a szénáért. Szóval sajnos egy helyen nincs sörénye. A marjától kezdtem el vágni a horzsolásig – mert addig engedte: úgy ficánkol (mert gyakran van kikötve – mostmár nem lesz), hogy attól félek, belevágok. Megint elkezdtem ápolni, erre megnyugodott. Aztán elengedtem és rögtön lehempergett. Mondom: ez az én köszönetem?!
Ja meg kipróbáltam a Ponys vakarót meg a csillag-mintázót. Majd hozok fényképet. Nagyon klassz, csak az a bajság, hogy Reminek a farán még nagy a szőr és tele van homokkal és nehéz kiszedni belőle úgy, hogy ha visszafelé simítom, akkor ne látszódjon a por.
Változott a program: holnap megyünk Hódmezőre és holnap után partizunk.
Ugye info órán írtam, hogy fogok írni. Írok is.
Először kezdeném a Kristállyal való lovaglást. Ezentúl nem szenvedtem annyit a hevederrel, gyorsan felnyergeltem. Kicsit lefuttattam, próbáltam vágtáztatni azon a kis helyen, amit találtam (a másikra sikeresen rárakták a műtrágyás kupacot még ősz végén); hát néhány lépés sikerült. Aztán felültem rá. Bementem az udvarba és ott kezdtem el lovagolni. Remény tiszta ideges volt, folyton nyerített, mert az istálló pont eltakart minket. Pár kör lépés-ügetés (hú de gyorsan megy, elszoktam ettől a tempótól), aztán megpróbáltam kimenni. Szintúgy a bekötőnél már nem bírtam vele. Így hát a "parkolóban" is mentem pár kör lépést, aztán bevezettem, lenyergeltem, aztán visszavittem az udvarba legelni.
Ma voltam 10-re Vilibácsinál. Odafelé apu „felkészített”, hogy Kedvesem megellett. Bemegyek, Betyár a karámban, Kedves a bokszban, Vili bácsi pedig sehol. Benéztem a bokszba. Olyan aranyos kis cukimuki …. kiscsikó. Ugyanolyan, mint az anyja, vagyis ugyanolyan pej foltos. Párszor odajött, elkezdte az ujjaimat rágcsálni (mint Remi anno), egy csomót vakargattam, mindenesetre már hozzászokhatott. Fél óra után sem jött az oktató, így felhívtam aput, hogy jöjjön. Addig is vakargattam. Egy sztori: Kedves kakilt, rá a kicsi fejére, az meg megijedt és oda bakolt egy aranyosat. Amikor pedig becsuktam magam után az ajtót, Betyár lehempergett.
Itthon. Az istálló készen lett. Vagyis csak a nyerges vakolása. Majd jön a plafon, aztán az aljzat, majd a bebútorozás. Majd két hét múlva.
Vissza jött a „nagy lovas”, és továbbra is azt tanácsolta, hogy tegyük át Remit a másik karámba. És sikerült a kötőféket is feltenni. Aztán vettünk egy bálamadzagból fonttat, mondván azt nem szakajtja szét, de az meg kicsi. Mindenesetre az eladó azt mondta, hogy majd kicserélhetjük nagyobbra. Majd az ünnepek után… Addig se tépje szét a textilt.
Délután elkezdtük kifeszíteni a villanypásztort. Csupán a nagy karámba, ahol Remi marad. Szegénynek az elkövetkezendő napok egy kicsit kellemetlenül fogják érni, de hát ez az élet rendje.
Kutyák elvannak.
Mi készülünk a húsvétra, már három süti meg van sütve + még csinálunk kettőt. Én csináltam muffint, anyuval egy mézes-krémest, majd csak anyu a magyar pitét, ma pedig egy sósat is csinálunk, meg majd én a négyszínű csodaszépet.
Csütörtökön szokás szerint voltam lovagolni. Teddyt már egy másik lány, Póli lovagolta, megvártam az órája végét és én is felültem. Tök nyugis volt, el voltunk. 🙂 Lépés, ügetés. Szilvi kitett 3 rudat, hogy azon menjek át. Sikerült. És a drága Teddykém egyszer sem rúgott bele a rudakba. Aztán megejtettük az első futószár nélküli vágtát. (Jó tudom, hogy a Robiéknál is vágtáztam, de azok a lovak sokkal nyugodtabbak, meg ott osztályban vagyunk és egymást követik…) Először visszahúztam a fejét, aztán másodszorra amikor kicsit egyenesedtem volna akkor is, harmadjára rossz lábra ugrott be, a negyedik pedig kiváló volt, elfogadható testtartással és tempóval. Aztán egy-két kör ügetés pihenésképpen, de ekkor kihozta Póli a Rozit. Teddy meg enyhén szólva becsavarodott. Ráült Szilvi, levágtáztatta, aztán visszaültem, mondta, hogy nagyon élénk. Még pár kör ügetés, és leléptethettem. Az egész lovardában császkáltam (pontossan Teddy), elmentem az akadályok között, ránéztem a füves-verseny pályára (amely már készül a CSI*-re), párszor átmentem a lerakott rudakon. A felénél kb. mondta Szilvi, hogy várjuk meg Rozit+Pólit, és csak akkor mentünk be. Gyorsan lenyergeltem, majd kivittük a lovakat a patamosóba. Elhordtuk a cuccokat a nyergesbe és kész.
Óra elején megkérdeztem Szilvit, hogy segíthetek-e. Hát persze. Azt mondta, kitalálunk majd valamit, de valószínűleg majd jutalom-átnyújtó lány leszek. Aztán az óra elején kiderült a sejtésem, hogy Fanni csak miattam jött át, mert velem akar lenni. Mert én jó barátnő vagyok. Hogyne. ÉS! Azért bosszankodott Szilvi, hogy úgy volt, hogy csütörtökön is jön, és nem jött, és nem is szólt semmit, hogy nem jön.
Óra után pedig megkért Szilvi, hogy pénteken is ugorjak be neki segíteni lovat vezetgetni, mert sem Póli, sem Márkó nem ért rá. Szíves örörmest. Be is mentem, kicsit hamarabb, mint kellett, így gyorsan leápoltam Teddyt – jó koszos volt. Aztán megjött Szilvi + a lányok, felnyergeltük Teddyt, és ő kiment a kisebbik lánnyal. Következett Rozi: gyorsan leápoltam, felnyergeltem, de a kantározással már „vért izzadtam”: zablagumi volt a karikán, és az sosem akart Rozi száján kívül lenni. De negyedszerre sikerült. (az a bűvös 4-es. nemhiába, máj. 4-én születtem) Végül nagy nehezen felkantároztam, és mehettünk is ki. Egy picit vezetgettem, rajta a nagyobbik lánnyal, aztán jöttek anyuék, hogy menjek matekra. Gyorsan bevezettem Rozit, lenyergeltem és már mentem is.
Nemsokára pedig Vili bácsihoz megyek.
Szombaton voltam Vili bácsinál. Szokás szerint Betyáron lovagoltam. Először futószáron, majd kiskörön, utána pedig nagykörön ügetés-lépésben. Most kivételesen nem ijedezett, aminek nagyon örülök, hiszen így legalább jó élménnyel távoztam. A másik ló, Kedvesem még nem ellett meg, pedig már egy hete meg kellett volna. Persze késhet két hetet, de ha pontos lenne, már két hete megellett volna. Várom, milyen csikó lesz.
Itthon. Az istállót vakoljuk, egyenlőre csak a nyerges van nagyjából kész.