Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon megírjam-e, de végül úgy döntöttem, hogy majd évek múlva nosztalgikus lesz visszaolvasni.

Szóval úgy kezdődött az egész, hogy a tavalyi vadászati szezonban a fiúk elkezdtek csipkelődni, hogy mikor csinálom már meg a vadászvizsgát, tervezem-e egyáltalán. Ez az ugratás akkor csúcsosodott ki, mikor a mellettem levők dupla távolságot hagytak ki maguk között, mert úgy számoltak, hogy nálam is van puska, így hát az összes fácán énfölöttem repült ki a körből. Én persze mindvégig ellenkeztem, azt hajtogattam, hogy én nem tervezem megcsinálni.

Aztán eljött a február, nekem meg kipattant a fejemből, hogy mi lenne ha meglepetésből megcsinálnám és majd novemberben, az első társas vadászatkor meglepném vele a fiúkat.

A neten keresgélve belefutottam egy szimpatikus és viszonylag közel oktató tanfolyamba, amely márciusi indulást ígért, így hát rögtön be is adtam a jelentkezésemet. Eljött március, semmi hír. Felhívtam őket és átírattam magam Szegedre, hátha ott nagyobb eséllyel indul a tanítás. Aztán beütött a pandémia. Nem kaptam hírt egészen április végéig, amikor is egy emailben tájékoztattak, hogy online fog indulni a tanfolyam heti háromszor délután 5-től háromnegyed 9-ig.

Olvasási idő: 2 perc

Egy ideje kezdett bennem érlelődni, hogy szeretnék egy lovaglócsizmát, de az árak mindig elrettentettek. Aztán egy projekt miatt csak úgy mellékesen ráfeküdtem a témára, lemértem a lábszáram hosszát meg a vádlimat. Mivel nem vagyok bántóan magas, ezért a vádlim sem túl hosszú, kb. 36 cm. A netes kutatás és számolatlan csizma paramétereinek átnézése után realizálódott, hogy rám 37-es láb mellett nem igazán van méret, hiszen minden csizmahossz 45 cmnél kezdődött. Másnap felhívtam a nagyobb lovas boltokat (horze, klp, aranypatkó Szeged, decathlon), de vagy azt mondták, hogy nincs, vagy hogy csináltassak. Egyedül a horzéban találtam egy 41 cm hosszúságú csizmát. A külföldi és főként amerikai oldalakon és fórumokon is csak egy csizmát találtam, ami úgy nagyjából jó lett volna, de a paraméterek megfeleltek a horzéban találttal, úgyhogy mindegy is volt.

Nap telt nap után, én pedig tobzódtam, hogy valóban szükségem van-e rá, hiszen 10+ éve megvagyok a cipő + chaps kombóval. Aztán a következő pillanatban meg az volt bennem, hogy ha már ilyen régóta lovagolok, akkor megérdemlem azt a csizmát és ad egyfajta igényességet a lovagláshoz. Meg hát anyu is győzködött, hogy csináltassak egyet.

Az említett projekt gyors közeledtével viszont nem voltam biztos a csináltatásban (meg ahhoz le kellett volna menni Szegedre), így pénteken felmentem Dunakeszire a horzéba felpróbálni a csizmát. Bár képen annyira nem tetszett, ott élőben első látásra szerelem volt még annak ellenére is, hogy kiszorította a vádlimból az összes vért. De azért csak elhoztam.

Itthon még aznap felültem Remire, hogy megnézzem, milyen. Nos, szoros és fájdalmas.

Péntek óta kétszer lovagoltam benne, egyébként jó és fura módon könnyebb benne lovagolni, de egyelőre a bal lábam még mindig zsibbad.

A vásárolt csizma a Sovereign High Rider a Mountain Horse-tól, akik egyébként egy svéd márka.

Olvasási idő: 2 percRégen mindig nagy küzdelem volt a lovak sörényének és pláne a farkának a kifésülése, mivel mindkét ló hosszú és dús sörénnyel és farokkal van megáldva, ami a legyek hajtása miatt folyton becsavarodik. Ilyenkor bizony eltelt egy-másfél óra mire csak az egyik ló farkát tincsenként kibontottam.

Az egyik alkalommal, mikor nálunk volt a kovács, szóba került a dolog és ajánlotta, hogy próbáljam ki a Gliss Kur pumpás verzióját, mert azzal könnyebb lesz. A következő kuponos napok alkalmával be is szereztem kettőt.

Éppen alkalmas volt a tavaszi sörény- és farokápolás (értsd, formára vágás), így rögtön az alaposan összekócolódott sörényeknek estem neki. Rápumpáltam a sörényre a tövétől a végéig annyit, hogy épphogy nedves legyen és kb. félmaroknyi tincsenként elkezdtem kifésülni. Meglepődtem, mert simán vitte a kefe (egyszerű 300 Ft-os hajkefét használok). Ezután jött a tincsesre tekeredett farok. Négy részbe szedtem és részenként pumpáltam rá a folyadékból, alulról kezdve felfelé, ahogy fokozatosan fésültem kifelé. Először Kristállyal, majd Reménnyel is végigcsináltam ugyanezt.

A máskor három (vagy több) órás művelet a két lóra kb. egy-másfél óra alatt lement. Bár Kristály rezzen a pumpa hangjától, Remi pedig egyenesen megugrik tőle, nagyon megéri, ők meg majd hozzá szoknak.

Kb. egy éves használat, és a harmadik flakon után (a flakonok között nem vettem észre különbséget, mindegyik ugyan olyan jól működik) azt vettem észre, hogy kevésbé kócolódik és csomósodik össze a sörényük, így nem kell olyan sűrűn fésülni, illetve le lehet növeszteni hosszúra, mert eddig azért vágtam le, mert akár egy hét alatt szinte kibonthatatlanná vált. Most meg egy hónap után se. A lovak pedig nagyjából hozzászoktak a spriccelés hangjához.

(2015-2017)

Olvasási idő: 5 perc

1. Hány lovat lovagoltál már? Sokat, kb. 22 (3 (Füzérék.) + 1 (ElBronco) + 10 (Szilvi) + 6 (?) (Robi) + 2 (Vili bácsi)

2. Mi az első lónak a neve, amin lovagoltál? Baba

3. Hány oktatód volt eddig? 5

4. Hány istállóban lovagoltál? Ez egy kicsit bonyolult, ugyanis a Robiék időközben beköltöztek a laktanyára, ahol előzőleg a Szilvi oktatott. De kb. szintén 5.

5. Mi a neve annak a lónak, amelyikkel a legszorosabb köteléket alakítottad ki? Lovardában Karib volt a kedvencem, rajta éreztem magam egyedül biztonságban, itthon pedig egyértelműen Remi.

6. Melyik a kedvenc lónév, amelyikkel eddig versenyeken találkoztál? Nem tudom?

7. Miért kezdtél lovagolni? Mindig is szerettem volna lovagolni.

Olvass tovább!

Olvasási idő: < 1 perc

Nagy megrendüléssel olvasom a közösségi oldalon a "Nyugodj békében!"-ket. Hatalmas bennem a kérdőjel: mi történt?

Márkóval az ismeretségünk Szilvi által kezdődött: Szilvi nem ért rá, és egy óra erejéig ő volt az edzőm (bővebben itt). Máskor is jól szórakoztunk (itt). Meg van egy kedvenc mondásom tőle: "A kis fémtalicska az nem talicska: a nagy lócitrom hordó (többször műanyag), na az a talicska!" És ezen veszekedtünk.

Aztán már csak a közösségin követtem, hogy mi van vele. Ma meg megdöbbenve látom a kiírásokat.

Nyugodj békében, Márkó!

Olvasási idő: < 1 perc

Már az összes cuccomat "átnyálaztam", ergo már reggel kihordtam a padra mindet: nyerget, kantárt, nyeregalátétet. Szétszedtem, vizes szivaccsal áttörölgettem őket, majd nyeregszappannal két soron átkentem őket (a nyerget ugye nem, azt elég volt csak lemosni). Aztán a ház mögé leterítettem a nyeregalátétet és körömkefével átsúroltam. Hát máskor nem kéne, mert a szélén kezd feljönni a varrásnál. Ez után jöttek az ápolószeres doboz és az összes benne levő cucc. Hát igen, eltartott egész nap. Meg hát nagyon nem is szoktam takarítani, csak félévente talán egyszer.