EquestrianBlog
Beni tanul
2011. április 5., kedd
Olvasási idő: 3 perc

Nos, kezdeném a csütörtökkel, amikor is Teddyn lovagoltam. Most már nem sárlik. Szilvi azzal kezdte, ha ez az óra jól fog menni, akkor csütörtökön megyünk terepre. De én nem leszek itthon. Majd máskor. Felnyergeltem, mentünk ki. Párkör lépés, ügetés, aztán futószáron beugratás. Na az nagyon nem ment. Elvileg Teddy hangra is beugrik, csak velem van baj. Nem tudom felvenni. Pedig úgy csináltam, mint anno Robiéknál. Ja és a tartásomról ne is beszéljünk. Aztán elengedett, még két kör ügetés, csomó lépés és jöttek a lányok. (nevükre nem emlékszem) Bementem Rozit csutakolni, mert őrá is szükség van. Kimentünk, felültek a lányok, egyik futószáron ment, másik kézen vezetve. Eljöttem.

Kimentünk a tanyára, rögtön egy csomó jutit tettem a zsebembe, aztán felcsatoltam a hámot + futószárat a Benire és kimentünk a külső kapun kívülre, egészen a bekötőig. Panka és Lady is jött velünk szabadon. Amikor kiértünk, messziről egy lovast és a kutyáját láttam, elhaladtak előttem (és köszönt is a srác, de nem ismertem fel), de miután egy kicsit távolabb kerültek, Panka és Lady, mint akit puskából lőttek megiramodtak a lovas után. Én meg ordítoztam, mint egy hülye. Aztán a lovas szembefordult a kutyáknak, ők meg megijedtek és jöttek vissza. Aztán bezavartam őket, Benivel kint maradtunk még egy kicsit. Nála azt az elvet gyakorlom, ha húz, nem megyünk tovább, megállok, aztán majd odajön amikor akar (de persze én is hívom) leüll mellém, kapja a jutalmat és megyük tovább. Beértünk, aztán segítettem anyunak.

Pénteken is ugyanígy gyakoroltam Benivel, ezentúl pórázzal. Szépen jött mellettem, az ülre leült. Nagyon gyorsan tanul, látszik, hogy az anyjára ütött.

Benizés után lovaztam. Mindkét lovat leápoltam, Remit kötőfék nélkül, mert aznap reggelre sikeresen szétszedte a kötőfékjét. (ez már kb. a negyedik lehet)

Szombaton reggel Betyáron lovagoltam. Szokás szerint megint futósz.-on. Utánam jött egy csaj, aki tök ügyes volt fiatal kora ellenére. Ő nagykörön ment, lépéstől vágtáig. Utána megkérdezték, hogy vissza szeretnék-e ülni. Visszaültem. Pár kör futószár után kimentem nagykörre, ami nálam nagy szó. Amúgy azért vagyok futószáron, mert Betyár folyton ijedezik, megugrik. Másrészt pedig olyan kemény szája van, hogy a szárat szó szerint tépni kell, amihez én egyáltalán nem vagyok hozzászokva.

Délután gyakoroltam a kutyákkal, ami egészen jól ment. Beni is ügyesen jön már mellettem. Lady pedig kiválóan ugrik és vágja az elméletit – póráz nélkül az utóbbit. Panka pedig különösen hozta a formáját. Rögtön megtette, amit kértem, póráz nélkül. Vele is agilityztem egy kicsit, jól ment.

Vasárnap Remire próbáltam rátenni sikertelenül a vásárban vett új kötőfékjét. Próbáltam répával, almával, kezemmel átfogtam az orrát, de amint megmozdult a másik kezemben a kötőfék, már fordult is el. Így sajnos elég rossz módszerhez kellett alkalmazkodni. Kecskekötelet kapcsoltunk a nyakára (á, egy kicsit sem ellenkezett, szegény aput majd el rántotta), kikötöttük, aztán ráraktam a kötőféket. Utána tök nyugis volt. Nem értem, ha van rajta kötőfék, ha nincs, ugyanúgy viselkedik, de amikor feltenném rá akkor meg besértődik, hogy mit merek én rátenni.

Holnap jön a kovács, majd meg kell kérdezni ez ügyben, no meg arról is, hogy az elég lenne e, ha csak egy másik karámba tesszük át a bohócot. De lehet, hogy el kell vinni valamilyen ismerőshöz. Csak arra szeretnénk kilyukadni, hogy egy, le legyen választva, kettő, tudjak végre egyedül lovagolni.