Az este, miután levezettem Lujzit a futóról és vezettem a helyére, volt egy kis összerúgás, melyből hátrafordulva csak annyit láttam, hogy Tarzan (aki szokás szerint közvetlen mögötte jött utánunk) farkát behúzva, sántítva rohan el. Az még mindig tisztázatlan, hogy Lujzi a kutya miatt rúgott-e ki, vagy Remény miatt.
Másnap reggelre széttörték a közöttük levő karám felső elemét. Harmadnap reggelre pedig tovább folytatták és a középsőt is eltörve Lujzi átment Reményhez, onnan pedig kiszökött, lévén Remi karámja keresztben kicsit foghíjas volt. Reggel apu a karám körül találta őt, de szerencsére simán meg tudta fogni és visszavitte a csikót a helyére. A két rúd és Remi karámjának hiányzó részei mind pótolva lettek.
Másnap kivittem őt a körkarámba, de nem volt túl sok értelme, mert Remi érdekelte, rám nem nagyon figyelt. Pici hajtás után vissza is vittem őt a helyére.
Harmadnap sötétedés előtt negyed órával kiengedtem Lujzit Remi (aki minden nap kijár kb. déltől estig) mellé a lucernára. Először Remi nem értette, hova viszem a kicsit, így odajött hozzánk. Ekkor engedtem el Lujzit. Mint akit puskából lőttek ki, a két ló elvágtázott a birsekhez, ettől megijedve kiabáltam Reminek, hogy jöjjenek vissza, mert az hivatalosan már nem a mi területünk, meg amúgy se menjenek oda. Nem tudom, hogy Remi rám hallgatott-e, vagy magától, de visszafordult és a hosszú oldal mentén (~400 m) egymással versenyezve végiggaloppozott a két ló, majd a másik sarokból visszafordultak és végül bejöttek közel a karámhoz. Pár percet hagytam még őket legelni, majd bevittem mindkét lovat a helyére.
Mivel Lujzi még nem evett lucernát, ezért mindenképp óvatosan kezelem az első időszakban a kimenetelét, vagyis először csak negyed-fél órákat megy ki, később pedig növeljük az időszakot.
A 14-i héten a munka miatt fel kellett Pestre mennem, így meghagytam apunak, hogy ha bátor, akkor a héten egy-kétszer engedje ki a kicsit Remény mellé, de inkább nem vállalta be.
Hétvégén az első dolgom volt, hogy fényképezőt vigyek magammal a lovak kiengedéséhez. Készült is pár kedvenc kép róluk.
Következő hét kedden (22-én) a munkát megunva fogtam Reményt és Lujzit és a nagyot vezetve a kutyákkal együtt ötösben sétálva megtettük a kis kört. Cél elsősorban az volt, hogy Lujzit szoktassam a környezethez és megismerje a környéket. Mind nagyon ügyesek voltak: Remény önmagát túlteljesítve szépen jött mellettem, Lujzi hol le maradt, hol előttünk ment. A kutyák meg szokás szerint körülöttünk rohangáltak. A végén, amikor a kinti legelőn voltunk, Lujzi kicsit bekattant: full tempóban rohangált körülöttünk, engem meg a szívinfarktus kerülgetett, hogy kirohan az útra. Megvártam míg lenyugszik és csak utána mentünk be.
Továbbra is kijárt Remihez 1 órával sötétedés előtt.
27-én megvolt az első hó, Lujzi nagyon élvezte, a nagy rohanás után meg is hempergett.
29-én pedig a verőfényes napsütésben szintén készítettem mindkét lóról fényképet.
A közös séta sikere után rögtön elhatároztam, hogy Remi hátán lovagolva is fogunk egyet kerülni. Az első alkalmat január elsejére időzítettem. Nálam már hagyomány, hogy az év első napján lóra ülök, figyelembe véve azt a babonát, miszerint amit elsején csinálsz, azt egész évben fogod csinálni.
Egy nagyon alap utat terveztem be, mindössze 5,5 km lett belőle, amit kb. 1 óra alatt tettünk meg. Nagyjából végigléptük az egész utat, csupán két szakaszon ügettünk – direkt, mert nem akartam a kicsit megerőltetni. Egyébként mindkét ló végig jól viselkedett. Remi meglepően nyugisan ment, nem nagyon kellett vele harcolni. Lujzi lépés alatt végig körülöttünk volt, ügetésnél szépen jött mögöttünk, nem nagyon bohóckodott. Pont az egyik ügetős részen beszaladt az út mellett levő fiatal fenyősorok közé, ott kicsit bepánikolt, mert nem látott minket, ezért rá figyelve meg is álltunk, hogy csatlakozni tudjon hozzánk. Illetve volt két pont, amikor rájött a dili: az első alkalommal nagyon megkergette szegény Tarzant, a második alkalom pedig a kinti réten volt, éppen ahogy a vezetős sétánál történt. Hazafelé tartva az egyik tanyánál villanypásztor van – ezt is megtapasztalta: nem esett jól neki, amikor odadugta az orrát. Miután lenyergeltem, mindkét ló mehetett ki a lucernára.
Kapott egy gimnasztika labdát, hogy ne unatkozzon. Néha játszik vele (mindig máshol van karámon belül, mikor kimegyek hozzá), Remit meg a frász kerülgeti, nagyon fél a labdától.
Múlt hét vége óta Lujzi is egész nap kint legel (nagyon kevés a lucerna, így inkább a füvet eszik).
Jövő héten valószínűleg jön a kovács is, kíváncsi vagyok, hogyan fog viselkedni.
Első látásra szerelem a két ló kapcsolata. Látom Remin, mennyire élvezi, hogy végre van társa, pedig csak három hónapot volt egyedül. Végre versenyezhet, rohangálhat (egyedül nem nagyon szaladt, mikor kiengedtük legelni). Nem harcolnak egymással, de azért néha vannak odasunyítások a kicsinek. Lujzi meg bakolgat felé, de ez csak bohóckodás. Azt is észrevettem, hogy amikor kint vannak, finoman terelgeti Reményt, ő meg mint egy birka, követi a csikót.
Lujzi és Tarzan között van egyfajta adok-kapok: Lujzi a legtöbbször megkergeti a kutyát, ha a közelében van, emiatt Tarzan folyton „vigyázzban áll”, viszont a szőke is hülye, mert ott ólálkodik a ló körül. Illetve minden egyes kiengedésnél Tarzan a lovak után rohan, ahogy ők elvágtáznak a legelő legmesszebbik pontja felé. Beni meg alapvetően fél tőle, de nem is megy a ló közelébe.
Már a második héttől kezdve nyihogva üdvözöl és ha éppen szénázik, a hangomra mindenképp előjön a beálló mögül. Már van egyfajta rituálénk: ha olyan a kedve, akkor velem szemben állva, a vállamra rakja a fejét, én meg jól megölelgetem. Bárhol megsimogathatom a testét és a második-harmadik héttől karámon belül már hátat sem fordít nekem, úgy veszem észre, szívesen van velem. A legelős megfogás még nem nagyon megy, sokszor elporoszkál előlem, de jutifalattal orvosoljuk a dolgot (ez odáig fajult, hogy a hétfői kiengedéskor nem követte Remit a legelőre, hanem nálam szaglászott). Ennek ellenére folyamatban van a jutifalat leszoktatásáról és csak nyújtásos játékkor és csak akkor kap, ha tényleg olyat csinál, ami új vagy pozitív megerősítést igényel – rutinból és csak úgy nem. Rutin feladatoknál „csak” alapos simogatás, paskolás és szeretgetés jár.
Egyenlőre még nem tervezek semmi különöset csinálni vele, hagyom hogy gyerek legyen. Rövidebb lovaglásokkor magammal szeretném vinni, illetve szeretnék neki ijesztő szituációkat teremteni, hogy azokat is megtapasztalja. Szerencsére ami a Reminél évekig elhúzódó mumus volt, a pocsolya itt nem játszik, aminek nagyon-nagyon örülök. Szeretnék vele elkülönítetten is foglalkozni a körkarámban, ahol nincs közelben a másik ló.