Szeptember 30. – Woodoo – T. Tícia
5-re beszéltük meg a lovaglást, de háromnegyed előtt sikerült csak odaérni. A lányok megmutatták, hogy hol találom a lovat és a felszerelését. Elkezdtem gyorsan leápolni a lovat az egyik lány segítségével, felnyergeltem, majd végszóra készen is lettünk.
Négyen átmentünk a fedelesbe, majd felszállás után elkezdődött az óra. Woodoo elég hajtós ló, pálca is kell hozzá. Elkínlódtam vele. Volt lépés, ügetés, könnyített ügetés, kengyelnélkülizés és mindenféle lovardai alakzat, majd következett a vágta, ami kész katasztrófa volt. Eleve elfáradtam a folytonos csizmasegítség adása miatt, hogy ügetésben és tempóban tartsam a lovat. Szétosztottak minket két csapatra és a fedeles két oldalán nagykörön kezdtünk vágtázni. Vagyis én csak kezdtem volna, mert mint kiderült, itt nem úgy kell beugratni a lovat vágtába, ahogy én azt addig tanultam: leülök tanügetésbe, belső csizma a hevederen, külső a heveder mögött, megtartom a szárat és vágta. Szóval itt eleve könnyített ügetésből kell beugratni vágtába, ami nehéz volt, mert reflexszerűen le akartam ülni. Egy csomó ideig kínlódtam, aztán mondták, hogy hagyjam rá (a többiek addig simán vágtáztak), mert nem jó sem a lónak, sem nekem, én meg közben majdnem sírva fakadtam a fáradtságtól és a csalódottságtól. Végül leléptettük a lovakat és visszamentünk az istállóba. Lenyergelés után leápoltam a lovat, a lovarda szokása szerint lepucoltam a kantárt és a hevedert, majd visszavittem a felszerelést a nyergesbe. Elköszöntem a lányoktól és elindultam haza. Abban maradtunk, hogy majd keresem őket a következő időponttal kapcsolatban.
Október 12. – Mr. B. – F. Vera
Következő hét hétfőjén hívtam is Verát, hogy mikor menjek legközelebb, mire ő felhozta, hogy először egyénileg szeretne velem foglalkozni pár alkalom erejéig, mielőtt újra visszaengedne az osztályba – és én ennek nagyon örültem, hiszen végre kapok minőségi oktatást.
A munkahelyi homeoffice miatt vagyok olyan szerencsés, hogy tök rugalmas tudok lenni, így következő hét hétfő délelőttjére beszéltük meg a következő órát.
Mivel előző edzéskor aránylag későn érkeztem, így ez alkalommal figyeltem, hogy legalább fél órával kezdés előtt bent legyek, hogy legyen időm felszerelni.
A fedelesben ugyanaz volt, mint az előző héten: lépés, ügetés, patanyomfigurák és végül nagykörön kör szűkítése, majd a vágta. Közben Vera elmagyarázta az elméletet is, amit nagyjából már tudtam, de jó volt a tisztázás és az ismétlés. Mr. B.-n tök jó volt lovagolni, ő nem hajtós. Edzés közben két srác két fiatal lovat futószárazott a lovarda egyik felében.
Az egyik legnagyobb problémám – amellett, hogy nem állítom fel az ökleimet -, hogy folyton leszorítom a kezeimet kb. 2 cm-re a ló marja fölé, és ezért tökre merev a karom. A másik, hogy lefelé nézek és nem a „cél” felé, ami igazából abból ered, hogy itthon terepen folyton azt lesem, hogy mi kerül a ló lába elé (főként Kristálynál, mert ő még egy gyökérben is képes volt megbotlani). Aztán előjött az is, hogy ügetés-lépés átmenetkor több ütemen át beleülök a nyeregbe, mielőtt lépésre vált a ló. Ja, meg szokás szerint hosszabb száron lovagolok, mint kellene, ennél fogva, amikor fordítani kell a lovat, akkor keresztbe húzom a szárakat a ló marja felett, ami nem túl esztétikus látvány.
Vágtakor próbáltam a leülős reflexemre figyelni, de gondolom ez idő, míg feloldódik.
Október 26. – Boszi – T. Tícia
Kicsit hamarabb, mint fél 11-kor már bent voltam, ami szerencse volt, hiszen úgy kezdődött, hogy a sáros karámból kellett behoznom a lovat, akinek az egyik oldala teljesen sáros volt. Neki is estem átkefélni, de kb. nem ért túl sokat, így fogtam egy vödröt és egy szivacsot és elkezdtem leszedni a lóról a sarat. Legalább négyszer cseréltem vizet és kétszer keféltem át a lovat, mire valahogy kinézett a ló és szerelhető volt.
Fedelesben jött a szokásos: lépés, ügetés, könnyített ügetés, nagyon sok patanyomfigurázás, majd szokás szerint nagykörön a körszűkítéses gyakorlat és a vágta. Azt hiszem, a vágta kezd egyre jobb lenni.
Átbeszéltük a félfelvételt (bár mondjuk rájöhettem volna, de jó volt a tisztázás).
Egyébként arra jöttem rá, hogy a lovardában mind a lovaglás előtti ápolás, mind a lovaglás utáni felszerelés ápolás tökre ellazít. Mondjuk ezt valamiért nem mondhatom el az itthoni alkalmakra.
November 9 – Woodoo – F. Vera
Mikor elkezdtem leápolni a lovat, kellemes és egyben terhes meglepetés ért: nyereghelyen és a lábakon kívül meg lett nyírva a ló. Kellemes, mert könnyebb ápolni és terhes, mert őszintén szólva nem szeretem a takarós macerát. Ez van.
Mivel Vera egy másik lányt tanított futószáron, ezért én Ellára (?) lettem bízva, hogy bemelegítsen minket. Bemelegítő, hosszú száras lépés után ügetés, és mint fentebb említettem, Woodoo eléggé hajtós ló. Kétszer hagyott cserben a bal bokám az edzés alatt a folytonos csizmasegítség miatt; egyszerűen elengedte magát. Lehet ebben az is benne van, hogy túl sok terhelést kapott, mert a megszokottnál egyel feljebb csatoltam a kengyelt, ugyanis az előző alkalommal kengyel állításkor Tícia mondta, hogy szerinte hosszabb kengyellel lovagolok, mint kellene.
Ella egyébként a patanyomfigurákkal rendesen megdolgoztatott minket, majd Vera végzett a másik lány edzésével és átjött hozzám a nagykörös feladatokhoz. Először körszűkítéses gyakorlat volt, majd mivel a vádlim is begörcsölt, ezért pihentem; beszélgettünk. Pár perc után mondta, hogy idegesítsem fel valamivel Woodoot, hogy jobban pörögjön (erre elkezdtem hadonászni rajta, nyilván nem tetszett a lónak) és jöhet a vágta. Beállt nagykörön középre, először szűkítés, majd ügetésből vágta. Pár kör után olyan gyakorlat volt, hogy a C-nél ügetésben kiskör előtte, majd C-hez visszaérve vágta. Ezzel eljátszottunk mindkét kézen, végül Woodoo annyira bepörgött, hogy kb. semmit sem csináltam, már vágtázott – és ez volt a cél. Illetve az volt a gyakorlat másik célja, hogy beugratáskor javítsuk azt, hogy ne szorítsam le a belső kezemet a ló marjára. Utolsó ilyen gyakorlat után hosszú száron ügettem két kört teljes lovardában, majd leléptettem a lovat.
Végén mondta Vera, hogy várakozáson felül teljesítettem, ami nagyon jól esett, hiszen végre van sikerélményem is lovagláskor.
November 23.
Úgy volt, hogy ma megyek, de átvariálták az órákat a járványra vonatkozó kormányzati intézkedések miatt, így az új időpont szerdán délután lett volna, viszont le kellett mondanom a szerdai órát.
Mivel decemberben a vizsgák és a munka mellé sajnos nem fogom tudni beszorítani az edzéseket, így majd valószínűleg januárban fogok tudni újra járni.