06.08. – Csütörtök – Pe-Pszi szigorlat

Eredetileg a Lovasturizmus vizsgát és a Pe-Pszi szigorlatot múlt pénteken, az elsőre meghirdetett alkalommal akartam letudni egyben, de végül a két vizsga tananyagát látva inkább úgy döntöttem, hogy a Lovasturizmust múlt héten, a Pe-Psziből pedig csütörtökön vizsgázok.

Reggel a már megszokott időpontban indultam el a csatlakozó állomásról Budapest felé, hogy nekivágjak a hétvégének.

Mivel késett a vonat, ezért sietnem kellett az egyetemre, de nyilván a tömegközlekedést nem lehet felgyorsítani, ezért késtem a rettegett pedagógia-pszichológia szigorlat kezdéséről. Kati már keresett is, hogy merre vagyok. Végül fél 9 helyett 9 körül érkeztem be a terembe minden málhámmal, ugyanis nem csak péntekre készültem, hanem a hétvégére is, ugyanis Debrecenbe is mentünk.

Miután lepakoltam a cuccomat a terembe, a vizsgáztató tanárok, Boda-Újlaky Judit és Horányi Zsolt odahívtak magukhoz, ahol tételt húztam. A kihúzott tétel nem volt sem a legjobb, sem vészes, de mindnyájan kaptunk 10 perc „felkészülési” időt, vagyis tudtunk magunkon segíteni. A vizsga jól sikerült végül, 5-öst kaptam.

Előzetes megbeszélés szerint egy körül elindultunk Lillával Debrecen felé. A közel három órás út gyorsan és izgalmasan telt, ugyanis az út nem egy szakaszán úgy leszakadt az ég, hogy az ablaktörlő nem bírt vele, nem láttunk semmit. Egy megállót ejtettünk meg odafelé egy benzinkúton, hogy bekapjunk valamit, ugyanis nem is ebédeltünk semmit. Debrecenben Lilla volt olyan kedves és az Auguszta Diákszállóig vitt, ahova végül 4 körül érkeztünk meg. A recepción átvettem a kulcsomat, aztán Lillával felpakoltuk a cuccomat szobába, ezután elköszöntem tőle, ő ment a dolgára, én pedig vissza a szobába.

Végre megszületett a kis drágánk.

Előzmények

Na de kezdjük az elején, vagyis az előző kapcsolatos bejegyzést folytatva.

Szerencsére az időjárás és a körülmények kegyesek voltak egészen az ellésig, vagyis Remény (az utolsó hónapban már csak ő, Lujzit már nem engedtük ki) végig ki tudott menni a lucernára és a rozsra, mindkét növény pont a megfelelő nagyságú volt.

Bár a nem-ivászatot továbbra is folytatta, de ahogy egyre melegebbre fordult az idő, úgy ivott egyre többet, de mondjuk Lujzival összehasonlítva még mindig nem eleget. Próbálkoztam még az ízesítésekkel, de nem vált be semmi, így hát ráhagytam.

Az utolsó napig sétáltam vele majdnem minden délután / este, hogy mozgassam, volt, hogy Lujzival együtt.

Az összes lovas vemhességi kalkulátor szerint május 18. és június 2. között kellett volna megellenie, de túllépte az utolsó határidőt is.

Az utolsó két héten minden nap néztem a cicijét. A cici előtti terület az utolsó hónapban duzzadt meg, az ellés előtti két hétben a cicije is elkezdett változni, de nem nagyon. Az elmúlt pár napban kezdett megtellni, de nem olyan módon, mint ahogy azt a neten leírták: viaszos dugó az emlőn, feszült emlő. Csupán csak kitelt. Tegnapi állapotból még egy pár napot jósoltam volna neki.

Pénteken vettem Pesten egy Xiaomi kültéri kamerát, amely már amúgy is régóta tervben volt, viszont az ellés közeledtével egyre sürgetőbb lett. Még aznap fel is szereltük az istállóba, így mindkét ló beállójára ráláttam. Bár először kültérre akartam tenni, de mivel hetek óta már szalmával terítjük a beállót, így reméltem, hogy inkább bent fog megelleni, mint kint a homokban. A kamera úgy van beállítva, hogy értesítést küldjön a telefonomra, valahányszor mozgást érzékel, vagyis ha valamelyik ló bemegy vagy elmegy a beállóból és felvesz egy 10 mp-es videót.

Sok szó nem esett még a szakdolgozatról, amelyet az előző félévben kezdtünk el megírni.

Először vacilláltam a témát illetően, már a tárgy felvétele előtt gondolkoztam arról, hogy miről is szeretnék írni és sok ötletem volt. Az egyik ötletem A kiskunhalasi lovarda története volt, a lovardához, illetve Kiskunhalashoz köthető nagy lovasokkal készített interjúkkal meg minden. Hatalmas meló lett volna és sok idő, így bár ez volt az első cím, amit leadtam témaként, végül letettem róla, mert se időm, se idegrendszerem nem volt abban az időben hozzá.

A másik, számomra kedves téma A lovaglás során használható alkalmazások és összehasonlításuk volt és végül ez lett a végleges témám. Bár az írás maga így is hosszú volt, imádtam írni.

Szakdolgozat írása

Az előző félév során a bevezetőt és a szakdolgozat felépítését és rövid kifejtését kellett megírni, illetve aki tervezett kérdőívezni a dolgozatában, annak a kérdőív kérdéseit kellett összeállítani. A második félévben pedig teljes mértékben kellett megírni a dolgozatot.

Az én témám annyira új volt, hogy nem találtam semmi olyan szakirodalmat vagy kutatást, amely a sport és az alkalmazás használata közötti összefüggést kutatja, legyen is az bármilyen sport, pl., mint a futás, ahol azért (szerintem) elég sokan használnak alkalmazást. A téma újdonsága miatt én nem kutattam és szedtem össze a szakirodalmat, csupán megállapítottam, hogy még nincs a témában ilyen (vagy egy hétig kerestem angolul). Szakirodalom helyett a dolgozat első felében az alkalmazásokat kategorizáltam, majd a közvetlenül a lovagláshoz kapcsolódó kategóriákba tartozó alkalmazásokat hasonlítottam össze.

Az irodalom írásának elkezdése előtt első nekifutásként minden olyan appot letöltöttem, amit az AppleStore-ban találtam lovas / lovaglás témában. Szerintem a telefonon egyszerre a legtöbb legalább 25-40 alkalmazás volt, amit érdekesnek találtam. Ezeket mind átnéztem és használatuk szerint besoroltam valamilyen kategóriába, így végül az alábbi csoportosítás került a dolgozatba: lovaglást monitorozó alkalmazások, fizikai eszköz segítségével mérő alkalmazások, ló egészségét figyelő alkalmazások, edző appok, lovagláshoz közvetlen kapcsolódó, egyéb alkalmazás, istálló menedzsmenttel kapcsolatos alkalmazások, hivatalos szövetségek, szervek alkalmazásai. Még ehhez jöhetne egy olyan kategória, amely az edzőket segíti, de ilyet alkalmazást – számomra meglepő módon – nem találtam. Eredeti szándékom szerint minden kategória, minden felsorolt alkalmazását kielemeztem volna, azonban már az első csoport appjai kielemzésekor láttam, hogy így nagyon sok lenne, ezért végül csak az első két kategória appjainak használatát írtam le és hasonlítottam össze. Mondjuk így sem volt sétagalopp. Azért egy alkalmazás leírása is kb. 4 órát vett el, átnézéssel, kutatással, utánajárással, leírással együtt.

Mikor az előző konzultáción megláttuk a záró tábor órarendjét, fogtuk a fejünket, hogy ez nem lehet igaz, ugyanis egy eléggé átgondolatlan beosztást sikerült kitalálni. Két nap Sp-n, majd Kiskunhalas, Dunaharaszti, Budapest, Bábolna és újra Budapest.

Mivel Laura úgy tervezte, hogy felviszi a lovát Sp-ra, ezért, hogy ne kavarjak be, ne kelljen még velem is számolnia, ezért azt találtam ki, hogy felmegyek kocsival Sp-ra és majd amikor csütörtök este megyünk Halasra, akkor hazahozom az autót és majd valakivel visszamegyek Simonpusztára.

A konzultációt megelőző héten családilag robbantunk le, nem voltam topon, erre rájött az edzések miatti fáradtság és az a stressz, hogy hogyan fogok tovább készülni az ugró vizsgára (mert ugye Gáborékhoz már nem tudtam járni) és ez rányomta a bélyegét a teljesítményemre.

Kedden sötétedésre értem fel Simonpusztára, ahol bepakolást követően még tanultam egy kicsit díjlovaglásra, majd lefeküdtem aludni.

05.17. – Szerda

Reggel 7:30 után értünk be Lillával az istállóba és segítettem a többieknek nyergelni Díjlovaglás gyakorlatra. Mivel hárman (Kati, Mariann és Laura) felhozták a lovaikat a vizsgákra, ezért kevesebb lovat is kaptunk, így Betyárt, Polettet és Giannát nyergeltük fel.

Az első körben a saját lovon ülők lovagoltak plusz a három iskolaló. Mivel esős idő volt már reggel, így legnagyobb sajnálatomra a fedelesben voltunk (már előre elképzeltem, hogy süt a nap és felépítünk egy díjlovagló négyszöget a pályára, és majd ott fogunk gyakorolni és vizsgázni. Hát nem így lett). Bemelegítést követően a programot lovagolta le az első csapat úgy, hogy Zsófi diktálta nekik a programot (ketten voltak a fedelesben, többiek kint a négyévszakoson várta a sorát). Aztán cseréltünk.

Polettre kerültem, a két év alatt először. Mivel Oszkár díjlovas nyerge volt rajta, nekem az baromi kényelmetlen volt még úgy is, hogy ugye Szandránál Royalon is díjlovas nyereg van. Kint próbálgattam a lovat, főleg a kritikus pontokat (lépés-vágta, jól ment), majd az utolsók között behívtak a fedelesbe.

Előzetesen le kellett adni két héttel ezelőtt egy jelentkezési lapot a táborra, amely az elérhetőségen túl a lovaglótudásra is kitért.

Múlt héten már beszéltünk a táborról, már vártuk, hogy talán lesz végre egy jó alkalmunk, ahol nem kell a lovak és a körülmények miatt óvatoskodnunk.

Némi győzködés után sikerült rábeszélni anyut, hogy had menjek egyedül kocsival. Nekem eleve nem lett volna bajom, ha el kell vezetnem Tapolcára (ami tőlünk 3+ óra). Viszont volt egy felvetés, hogy elmegyünk családilag, engem elvisznek, aztán majd valahogy hazajövök (kedvenc sofőröm hamarabb kezdte a hétvégét, ő már egy-két nappal korábban a környéken volt már). Azonban ahogy közeledett az indulás napja, annyira eltemetett minket a munka, hogy nem volt téma a közös utazás, így hát gyorsan rá bírtam anyut beszélni az egyedüli odajutásra.

Csütörtökön bepakolást és elköszönést követően 4 körül indultam el Tapolca felé. 2 óra múlva jól esett Veszprémben kiszállni a kocsiból, pontosabban a város szélén lévő bevásárló parkban álltam meg. Körbenéztem a Decathlonban (vettem pár pólót, kefét és nyír keményítőt), a Tescoban (enni- és innivaló a következő napokra) és a KFC-ben (vacsi), majd indultam tovább. Veszprémtől egy nagyon szép szakasz vezetett Tapolcáig, ahova már erős szürkületben, már-már sötétben értem oda.

Amint leállítottam a kocsit Diszelen a Templom közelében, már nem tudtam újraindítani, közben Katit hívtam, hogy merre van, mert a sötétben nem tudtam, hova kell menni. Kati odajött hozzám, szerencsére két házzal arrébb álltam meg. Odavezetett Gy. V. András házához, ahol ő személyesen köszöntött engem a két srácunk társaságában. Pár szó után segítséget kértem a fiúk segítségét. Mint kiderült, az akkumulátor saruja jött le, így miután helyre kalapáltuk, beálltam a kocsival az udvarba.

Utoljára novemberben írtam az ugró edzésekről, azóta gondolkoztam, hogy hogyan is írjak erről. Nem akartam ugyanis minden egyes alkalomról bejegyzést írni, hiszen ez heti kétszeri bejegyzést jelent, viszont az utóbbi pár évben már inkább ráálltam az összefoglalók írására, plusz általában az edzések felépítése is ugyanolyan, csak az egyes edzések feladatai változnak. Így hát adódott a kérdés, hogy mi váltsa ki azt, hogy bejegyzést írjak. Elsőként írhattam volna karácsony előtt egyet (mert karácsony után legközelebb február elején mentem hozzájuk), de most viszont indokoltan elérkezett az a pont, hogy meg kell írnom az összefoglalót az ugróedzésekről.

Utoljára november közepén írtam az első két hét tapasztalatáról. A véleményem azóta sem változott, imádok (imádtam) odajárni, teljesen megbízom Boniban, tök türelmesek velem, főleg Flóra, nagyon jól érzem ott magam és ami a legfontosabb, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de érzem magamon a fejlődést.

Novembertől karácsonyig jártam, fedelesben voltunk végig, felváltva edzett Flóra és Gábor. Gábor edzésekor inkább pályát lovagoltunk, Flórával pedig az apróságokat finomítottuk.

Február elején vettem fel újra a fonalat (kérdezték is, hogy mi van velem, miért nem járok, ami jól esett). Az elején a hideg miatt még a fedelesben voltunk, aztán nagyjából március közepétől, ha nem volt túl nagy szél vagy nem esett az eső, akkor már kint lovagoltunk.

A legmagasabb, amit ugrottunk, az nagyjából a 90 cm-nél állt meg, a vége felé pedig már kb. 5-6 akadályos pályával fejeztük be az edzéseket (általában alacsonyabb, 70-80 cm-n).