Elérkeztünk a félév utolsó konzultációjához, ami azt jelenti, hogy már csak a jövő félév van és vége. Hihetetlen.

Nekem azonban már szerdán elkezdődött a konzultáció. Úgy volt, hogy a reggel kapkodós lesz, hiszen hétfőn még úgy beszéltük meg, hogy megyek a Gáborékhoz 11-re edzésre, de aztán írtam Flórának, hogy ha lehet, akkor tegyük előre a szokásos 9-re, mire ő mondta, hogy most nem jó. Kicsit sajnáltam, de azért örültem, hogy így normálisan lesz időm összepakolni (mert úgy lett volna, hogy nagyjából 11-re végzek, és kb. egy órám van arra, hogy hazamenjek, átöltözzek és összepakoljak, mielőtt apuval el kell indulnunk Laurához, hogy felvegyen). Így hát kis munka után nyugisan összepakoltam, majd délben elindultunk apuval.

Kettő előtt kicsivel vett fel Laura és elindultunk Dunaharaszti felé, ugyanis Laurának még hospitálnia kellett (amit én már szombaton letudtam). A lovardában találkoztunk Karinával a közösségi helységben, majd Anikóval együtt négyesben átmentünk a fedelesbe, ahol Laura letudta a kötelezőket.

Miután végeztünk a lovardában, Budaörs felé vettük az irányt, ahol bementünk a Decathlonba. Mivel már előzőleg megbeszéltük, hogy be fogunk menni, ezért már előre kinéztem, hogy mire van szükségem, így nagyjából célirányosan meg is kerestem a kívánt termékeket: egy nyakas leszárító takarót Lujzinak, egy nyírápolót, egy hosszú szőrű puha kefét, illetve bekerült a kosárba egy leárazott nyári lovaglónadrág és két aláöltőző nadrág is.

Még bementünk az Auchanba bevásárolni, illetve megvettem a vacsimat a KFC-ben, majd elindultunk a szálláshelyünk felé Simonpusztára. Ott még a többiek szobájában dekkoltam, együtt megvacsoráztunk, majd átmentem a szobámba lefeküdni (aznap este egyedül voltam, a többiek másnap jöttek).

Elérkeztünk a félév legrövidebb konzultációjához, mely péntektől tartott vasárnapig.

11.25 – Péntek

Korai indulást követően Üllő felé vettük Laurával az irányt, ugyanis 9-re kellett odaérni a klinikára. A csoport nagy részével a parkolóban találkoztunk, majd együtt bementünk az épület várótermébe, ahol a többiek, illetve Petra is csatlakozott hozzánk. Bent kaptunk cuki kék beöltöző „kabátokat”, illetve zacskókat a lábainkra. Így mentünk körbe a Dr. Bodó Gábor vezetésével a klinikán. Megmutatta a bokszokat, elmondta az anyagösszetételt és az építési szempontokat, majd mentünk tovább az izolált szekcióba, ahol éppen az ablaküvegen keresztül láttuk, hogy egy fjord póni kinyitja a bokszának az ajtaját és megszökik, de szerencsére volt, aki utána tudott menni a pónit megfogni. Ez után megnéztük a műtőt, az MRI-t és a CT-t, illetve pont elkaptuk, ahogy egy hat hónapos vemhes kancát hogyan futtatnak egy futópadon így tartva őt fitten. Sajnos a baba-mama szobába nem volt lehetőségünk bemenni, csupán az ajtaját láthattuk. A körbevezetés után levettük a kék szerkót magunkról, majd az előadóteremben egy másik orvos tartott nekünk előadást különböző esetekről.

Negyed 12 helyett délben végeztünk, e miatt már nem volt lehetőségünk ebédelni, mert rohanni kellett Simonpusztára, ahol 1-kor már neki kellett állni nyergelni a lovakat a Díjlovaglás gyakorlatra. Először úgy volt, hogy elég lesz a szokásos öt ló, de miután öten felültek a lovakra bemelegíteni, kiderült, hogy hatan vagyunk a földön várva, hogy sorra kerüljünk a második körre, így hát mondtam Zsófinak, hogy akkor felnyergelem Dáliát, ő se maradjon ki a buliból. Mondta Zsófi, hogy álljak neki nyugodtan rögtön, mert úgysem vágtázik a ló, így bármikor be tudok csatlakozni a többiekhez.

Ez most egy kicsit langyi konzultáció volt, de nyilván voltak tök jó pillanatok, bár ezek inkább a társaság miatt adódtak.

Csütörtök

Reggel Lauárval mentem fel az egyetemre, ugyanis csak háromnegyed 10-kor kezdődött az első előadás, a Sportpszichológia, amin nagy részben a szorongásról volt szó, ami nekem pont aktuális lovaglás szempontból, szóval örültem a témának. Óra után az egyetem éttermében ebédeltünk egy asztalnál.

A jó hangulatú ebéd után, a többiek részéről kávéval felszerelkezve mentünk is vissza 14 óra előtt a kijelölt termünkbe Sportmenedzsment előadásra. A kicsivel több, mint három órás előadáson a tananyag mellett a sztoriknak is bőven volt hely, így gyorsan elrepült az idő.

Negyed órás szünet után, negyed hatkor belekezdtünk a csupán másfél órás Gyógypedagógia alapjai előadásba. Rövid bemutatkozás mellett mindenki elmondta, hogy van-e és milyen módon van érintettségünk sérült emberekkel. Miután mindannyian beszámoltunk erről, a tanárnő belevágott az autizmus témájába.

Negyed órával este 7 előtt végeztünk a napunkkal, majd a többiektől elköszönve Laurával kocsiba ültünk (a parkolóból való kijutás okozott némi gondot, mivel nem akart felnyílni a sorompó, de egy telefonhívás megoldotta), és kimentünk Simonpusztára.

Kiérkezve volt egy kis kavarodás a szobákkal a szálláson, de gyorsan megoldottuk azt is, így be tudtunk pakolni. Idővel a többiek is folyamatosan megérkeztek és bepakoltak és miután mindenki elhelyezkedett a szobájában, lementünk a csárdába vacsorázni és beszélgetni. Csak a zárás miatt álltunk fel az asztal mellől 9-kor, egyébként még ott tudtunk volna maradni.

A „korai” zárás olyan szempontból viszont jól jött, hogy másnap korán kezdtünk, így még egy kis rendezkedés és fürdés után lefeküdtünk aludni.

Szerda este érkeztünk meg nyolc körül Laurával a lovarda ifjúsági szállójába és az este folyamán a többiek is lassan megérkeztek.

Csütörtök reggel 7 óra után indultunk el Simonpusztáról, ami nem tűnt jó döntésnek, ugyanis fél órát késve érkeztünk meg a 8-kor kezdődő Sportmenedzsment előadásról. Az óra nagyon jó hangulatban telt el, egyáltalán nem volt száraz, mint ahogy vártam.

A következő előadás egy órarenden kívüli előadás volt. Fél 12-kor kezdődött és a lovastáborok szervezéséről szólt, azonban ez annyira nem volt felkészült előadás, de azért tanultam új dolgokat.

Egykor aztán mehettünk is enni, melyet az egyetem éttermében ejtettünk meg.

Kettő előtt következett a Sportpszichológia óra, amit ugyanaz a tanár tartott meg, mint tavaly a pszichológiát és bár érdekes volt, de sajnos a fáradtság győzött és nem mindig tudtam követni az előadást.

Óra után bevásároltunk a Sparban, majd hárman (Mariannal és Laurával) a szállásunk felé tartva beugrottunk a Decathlonba. Közben lebeszéltem Lillával, hogy titokban vegyek három utalványt és lósnacket, ugyanis este a szülinaposainkat terveztük ünnepelni. Magamnak is gyorsan bevásároltam: vettem egy lovaglónadrágot a télre, pataolajat és a régóta kinézett Magic Brush-t.

A szálláshoz érve bepakoltunk (kivéve persze az ajándékokat), majd miután a csapat nagy része összejött, akik aznap este a szálláson aludtak, hárman kimentünk a kocsikhoz és előkészültünk a meglepihez. Felköszöntöttük a három szülinaposunkat, majd a jégkrémtorta és némi alkohol mellett kb. éjfélig beszélgettünk egy jót.

Nem ez a hivatalos neve, de lezajlott az alföldi tábor, ami három helyszínen zajlott szombattól máig.

Én az első két helyszínen levő oktatáson nem tudtam sajnos részt venni, mert Amerikában voltam még, illetve repültem haza.

A szombat és a vasárnap a western jegyében telt Áporkán Pál Zoltán edzésével. Eredetileg az El Bronco Ranchen lett volna megtartva a western rész, azonban júliusban egy bográcstűz miatt sajnos leégett a lovarda, így át kellett szervezni a helyszínt.

A hétfőt és a keddet Soltszentimrén töltötték a többiek, ahol a fogathajtást ismerték meg közelebbről Szabó Pál jóvoltából. Volt ott minden: nekik kellett felszerelni és befogni, illetve hajtani is, kettes- és négyes fogatot.

A tegnapot és a mai napot pedig a loviban töltöttük Tuska Pali bácsival, akitől a militaryról hallgattunk előadást.

Tegnap reggel 9 előtt találkoztunk a lovardában, a többiek egy nagy öleléssel üdvözöltek. Nem sokára Pali bácsi is befutott és felmentünk a VIP tribün emeletére, amely ezúttal oktatóteremként szolgált. Következett a szokásos bemutatkozás, majd 10 előtt lementünk az istállókhoz teljes felszereléssel. Kaptunk 6 felnyergelt lovat, amik közül én a legnyugisabbat kértem, lévén egész nyáron nem lovagoltam komolyan. Így végül Bogival Csanádot, egy sárga, idősebb heréltet kaptuk. Bogi ült fel elsőként.

Az edzés a melegítő pályán zajlott, igazából idomítás volt mind a két csoportnak: patanyomfiguráztunk, vágtáztunk, illetve nekünk a második csoportban meg kellett ugranunk a fehér díjlovagló kerítést, amitől kb. az összes ló parázott. Csanád is megugrott alattam, de tökre jól kezeltem, amit sikerélményként könyveltem el.

Lovaglás után Anita (lovardavezető) segítségével lenyergeltünk, majd lefürdettük a lovakat, mivel nagyon meleg volt.

Ezután elmentünk ebédelni, majd 2-re mentünk vissza a lovardába.

Ez a hosszú hétvége egy kicsit lightosabban alakult, főleg azért, mert két délelőtt kivételével végig Pesten voltunk.

03.24. – Csütörtök

Sajnos ki kellett hagynom a délelőtti díjlovaglás edzést és előadást Dallos Zsófival, de megkaptam a jegyzeteket, illetve mesélték a többiek, hogy az eleje körüli fordulatot vették, ami majd a farat be feladathoz fog vezetni.

Mivel csak fél négykor kezdődött az Élettan előadás, ezért csak 11-kor kellett elindulnom itthonról. Az egyetemen vártam a többieket, ők pedig lelkesen kezdték mesélni, miről maradtam le. Az élettan óra érdekes volt. Negyed órával a fél 8-as vége előtt indultam vissza vonathoz és utaztam haza.

03.25. – Péntek

Mivel késett a vonat, ezért én is lecsúsztam a 8-kor kezdődő Lóegészségtan elejéről, de szerencsére nem volt semmi fontos, illetve a többiek is megosztották velem, hogy miről maradtam le. Ezen túl az 1-ig tartó előadáson átvettük a sebekkel kapcsolatos tudnivalókat, teendőket, illetve az óra második felében nagyjából átbeszéltük a vizsga anyagot.

A tervezett órarend szerint lett volna egy Lóanatómia óránk is, ám megbeszéltük Lacival, hogy mivel az ő elfoglaltsága miatt két órával később tudott volna csak kezdeni a tervezettnél, ezért ezt az órát hozzácsaptuk a vasárnapi gyakorlathoz, így a délutánunk szabad volt.

A többiek a Tattiba mentek díjlovagló versenyt nézni, azonban nekem el kellett indulnom haza, ugyanis születésnapra voltam hivatalos.

03.26. – Szombat

6-kor indultunk családilag Dunaharasztira, ugyanis ott kezdtük a napunkat. A többiek épp a lovakat nyergelték, mikor a lovardába értem, nem is kellett segítenem semmit, készen is voltak. Végül négy lóval mentünk ki a pályára, ahol ahogy az az előző Bevezetés a lovasoktatásba gyakorlaton volt, szituációkat játszottunk el, miután lovat választottunk és csapatokat alkottunk. Én Laurával és Bogival voltam, a lovunk pedig Dumbi volt (legmagasabb pej herélt, kb. 12 éves).