Izgatottan vártam a most kezdődő vadászati idényt, mivel az előzőt azzal fejeztük be február végén, hogy az egész idény végén Tarzan végre elhozta a fácánt (rögtön kettőt is), így kíváncsi voltam, hogy hogyan fog alakulni az idei: elhozza, nem hozza, mit fog csinálni a kutya?

Eddig két vadászaton vagyunk túl, ebből egyiknél apuval ment a kutya (mivel én sulival voltam elfoglalva), a másiknál meg velem volt, de mindkét esetben az történt, hogy odarohant a nyúlhoz (ilyenkor végig pórázon vannak a kutyák és csak akkor engedjük el őket, ha menni kell az állatért), fenekét nyalogatta és ennyi, a lényeg, hogy nem hozta vissza, bár némi hajlandóságot mutatott a dolog iránt.

Ezért hát adva volt a feladat: itthon gyakorolni kell a kutyával.

Szerdán fogtam a vasárnapi vadászaton ejtett nyulat és először megmutattam Tarzannak, aki belelkesedett, miután látta, hogy a nyúllal foglalkozok. Miután letettem a tetemet a földre, újfent elkezdte a fenekét nyalogatni, mire erélyesen rászóltam, hogy nem szabad, helyette arra biztattam, hogy hozza.

Először nem találta a nyúlon a fogást (mégiscsak egy 4-5 kg-s állatról van szó), ezért a combját kezdte el csipkedni és amint megmozdult egy kicsit is a nyúl, megdicsértem a kutyát. Tovább biztattam, ő pedig először a combjánál fogva kezdte húzni a nyulat. Ezért megdicsértem, mert végül is jól csinálta. Aztán elkezdtem a nyúl mellkasa felé mutatni, miközben mondtam neki, hogy Fogjad!, amit úgy-ahogy megértett. További pár gyakorlás után már megértette, hogy ott könnyebb felvenni a nyulat.

Miután a lábam melletti elhozás nagyjából helyesen ment, leültettem Tarzant egy helyre és jóval odébb vittem a nyulat, majd visszamentem a kutyához és kértem, hogy hozza el a tetemet. Ügyesen meg is csinálta. Még párszor megcsináltattam ezt vele és egy nagy dicséret után be is fejeztük a gyakorlást.

Egyébként megint megmutatkozott a dominanciája és a felségterület védelme, mert ahogy Roki odament a nyúlhoz megszaglászni azt, Tarzan majdnem leharapta a macska fejét. Nyilván rászóltam a kutyára. Illetve Beni is odajött, de ő nem merészkedett túl közel, mert Tarzan elkezdett púposkodni, amiért szintén megszidtam.

Tegnap apu is gyakorolt vele és neki is mindent jól csinált, sőt apu kicsit fejlesztette is a gyakorlást, mert eldugta a nyulat és Tarzannak meg kellett keresnie és elhoznia.

Remélem holnap is ilyen ügyes lesz a vadászaton.

Mikor a múltkor a vadásznapon elmentünk sétálni az erdőben, egy helyen lefektettem a kutyát a tanösvényen és csináltam telefonnal pár képet Tarzanról. Nagyon szépek voltak a színek, meg úgy általában jól nézett ki a kép, viszont mivel „csak” telefonos kép volt, ezert elhatároztam, hogy miután kicsit jobban besárgultak a levelek, visszamegyek Tarzannal a tanösvényre és rendes kamerával is csinálok róla képeket.

Így is történt, egy hónappal később, két hete vasárnap (16-án) fogtam a kutyát, kifésültem a bundáját, fogtam a kutyát és a kamerát majd kimentünk a parkerdőbe. Sétáltunk kicsit, majd megkerestem vele a helyet, ahol egy hónapja csináltam a képeket a telefonnal. Fényképeztem a kutyát és hat mit ne mondjak, Tarzan elvezte. A képeket visszanézve úgy tűnik, mintha pózolna, mintha tudatában lenne, hogy róla van szó. Készültek egész jó képek, megszerkesztve pedig csak meg jobban néznek ki.

Nagyon izgatottan vágtunk neki a napnak, hiszen egy számomra elég jelentős és különleges nap előtt álltunk két értelemben is: Petiékkel és a kutyákkal bemutatót tartottunk, illetve nekem volt a vadásszá avatásom. Különleges pedig azért volt, mert (kivételesen?) a mi vadásztársaságunk rendezésében a közeli tó területén tartották meg.

Reggel nyolckor mentünk ki a parkba, ahol meg csak sátor állítás volt, illetve zajlottak az előkészületek. Tarzant ekkor meg nem hoztuk magunkkal, mondván még úgysem lesz semmi.

9 korul elkezdtek érkezni a barátaink, illetve en találkoztam Petiékkel is, és ha már ott voltam, akkor Dávidtól megkaptam a meglepetés egyenpólónkat, amire egy ránk jellemző logó volt nyomatva.

10 órakor elkezdődött a műsor, mi pedig gyorsan hazaszaladtunk Tarzanért, akit még otthon gyorsan átfésültem, hiszen mégiscsak jelenés lesz. Miután visszamentünk a parkba, összevissza bóklásztunk a területen, illetve fél füllel a programot hallgattuk, ugyanis nem kaptunk arról infót, hogy pontosan mikor is lesz az új vadászok avatója. Tarzant nem nagyon engedtem el a pórázról, egyrészt a tó miatt, másrészt pedig mert azért volt ott pár kutya.

Végül délben került sor az új vadászok avatójára, addig én odaadtam Annának a kutyát felügyelni. Miután elmondtam az esküt és mindenki fényképezkedett mindenkivel, visszamentem és megkerestem Annáékat. Tarzan jól viselkedett nem volt semmi gond, sőt Anna elmesélése szerint odament hozzájuk egy férfi, akinek nagyon megtetszett a kutya, csak úgy magában és megkérdezte tőle, hogy hány éves a kutya stb. és hogy belemegyünk-e abba, hogy a következő tavasszal apuka legyen a kutya, persze ő hárított, mivel nem ő a kutya tulajdonosa. Teljesen meg voltam lepődve, amikor mesélte, nem is hittem a dolgot.

Bori szólt kedden, hogy lenne egy rendezvény a nagycsaládosoknak a lovardában, ahol ők is bemutatóznak, egy kisebb vadászblokkot tartva és lenne-e kedvem menni Tarzannal, aki a golden retrievereket, mint vadászkutya fajta képviselné.

Nyilván rögtön benne voltunk, így szombat fél kettőre beszéltük meg a találkozót, és hogy vigyem a kutya kedvenc játékait.

Szombaton indulás előtt kikeféltem a kutya szőrét és összeszedtem a játékokat, ami éppen sláger volt a kutyánál: labda, frizbee, dummy. Miután rátettem a kutyára a nyakörvet, tiszta izgalom lett és miután én is átöltöztem és elindultam a kocsi felé, a kutya már rég ott várt izgalmában.

Beérve a lovardába leparkoltam a füves pálya mellett, ráraktam a pórázt Tarzanra és kiengedtem őt a kocsiból, majd elindutunk a tömeg felé, hogy megtaláljam a csapatot.

Nem kellett őket sokat keresni, a füves pálya túloldalán voltak a fák alatt. Ott volt Petiék két magyar vizslája, egy erdélyi kopó és gazdája, illetve Dávid és német vizslája. Na meg persze mi Tarzannal.

Kettőkor aztán felsorakoztunk a nagyobbik négyévszakos pálya mellett és Peti vezetésével bementünk a pályára és egy vonalban felálltunk a közönséggel szemben. Peti apukája volt a speaker. Először felsorolta a nevünket, ismertette a megjelent kutyák fajta- és hasznosítási jellemzőit, mialatt az a páros akiről épp szó volt, megtett egy nagy kört. Végül a vizslák bemutattak egy-egy apport gyakorlatot, de én nem voltam benne biztos, hogy Tarzan mit csinálna, így inkább mi nem apportoztunk. A megválaszolt kérdések után szétszéledtünk a pályán és jöhettek az érdeklődők simogatni, játszani a kutyákkal.

Sokan jöttek hozzánk Tarzant simogatni, de sokan versenyeztek azért, hogy ki dobja el a labdát vagy a frizbit a kutyának. Kellemes meglepetésemre kb. 20-25 dobást tolerált, utána csak szimplán nem érdekelte, de már így is meg voltam vele elégedve, hiszen sokkal többet csinált, mint amit elvártam tőle (egyáltalán visszahozta a labdát). Nagyon sokan simogatták őt, szeretgették, ami ahogy láttam, a kedvére volt. 15-20 perces „közönségtalálkozó” után lementünk a pályáról és jött a következő program.

Mi még maradtunk, megnéztem az utánunk következőket: a lovasok mutattak be egy futószáras-, osztály-, ugró- és karüsszel bemutatót Robi vezetésével. Találkoztam Vilivel, Á. nénivel, beszélgettem velük. Miután végetért a lovasok bemutatója, elköszöntem Petiéktől és elindultunk haza. Tarzan a bemutató alatt végig ügyesen mellettem feküdt, nem kellett feleslegesen rászólnom, úgyhogy nagyon ügyes volt.

Egy hónap kihagyás után (az előző alkalommal le kellett mondani, mert akkor mentem edzőhöz) újra mentünk vadász edzésre, de ezúttal vittem Benit is. A tavalyi gyakorlattal ellentétben most nem jött velünk apu, mert úgy voltam vele, hogy amíg a kutyák futkároznak, addig Beni is velünk van, viszont onnantól, hogy elkezdjük a gyakorlást, becsukom őt a kocsiba, és majd szünetben és a végén újra velünk lehet. Nos, hát persze, hogy nem így történt.

(Egy apró kitekintés a sztori előtt: az elmúlt hónapokban tűnt fel, hogy nem írok Beniről, sem a szülinapjakor (11 éves, mint Remi), sem semmikor, csak említem őt bejegyzésekben, leginkább amikor kimegyek valamelyik lóval terepre. Ettől függetlenül természetesen szerves része a tanya életének. Mindig jön simogatást kunyerálni, körülöttünk van. Amikor a kutyákat kiviszem az erdőbe, az főként miatta van, hogy vele is legyen „foglalkozva”, tekintve, hogy vele nem járok edzeni, ne érezze magát elhanyagolva. Amíg nem került hozzánk Tarzan, addig a tereplovaglás volt a közös időnk, Tarzan óta viszont azt nehéz kivitelezni, hogy csak ketten legyünk, hiszen olyan nincs, hogy Tarzan valamiből kimarad. Természetesen törekszem arra, hogy ha nem is egyenlő a vele való foglalkozás Tarzanéval a vadász edzések miatt, de minél egyenlőbb időt töltsek vele is. Mivel Beni alapvetően mondhatni házikedvenc és (erős túlzással) házörző, ezért neki nem volt célzott kiképzése, így az alapparancsokat tudja, ami elég a tanya körül.)

4-kor találkoztunk a szokásos helyen, de nem kellett sokat várni, mindenki megérkezett perceken belül, így mehettünk tovább a már bevált gyakorló helyre. Megérkezés után én rögtön kiengedtem a kutyákat és a többiek is így tettek. Elindultunk elfelé az út mentén, mi lányok elől a gyerekekkel, a fiúk mögöttünk lemaradva beszélgettek. Egy ponton túl visszafordultunk és visszamentünk a kocsikhoz, ahol mindenki magához vette a kutyák pórázát. Közben én leengedtem a kocsi ablakait, hogy legyen Beninek levegője, míg ránk vár, majd beengedtem őt az autó hátuljába.

Mivel december 16-ról, Tarzan első szülinapjáról lecsúsztam, ezért legalább a hozzánk kerülésének a fordulónapjára szerettem volna egy összefoglalót írni róla, ha már a szülinapja óta eltelt már kicsivel több, mint két hónap. Nyilván írhattam volna szülinapra is és visszadátumozom, de annyi minden történt azóta, hogy nem akartam azokat is kihagyni.

Szóval Tarzan. Nagyon sokat fejlődött és sokkal nyugodtabb lett. Kétség nélkül imádjuk őt. Nem lehetek elég hálás érte.

Sok kalandunk volt együtt az elmúlt több, mint fél évben. Egyrészt ott vannak a vadász edzések és a vadászatok. Nyáron sokszor kivittem a kutyákat a közeli tóhoz. Novemberben kimentünk a határba. Rendszeresen velünk jön mindkét kutya lovagláskor.

A vásárban vett bőr nyakörvét a bilétával az egyik levétel alkalmával olyan jól eltettem, hogy azóta sem találtam meg, így majd kell csináltatni egy új bilétát, hogy a vadásznyakörvén is legyen egy.

Néhány fun fact:

• Mindig a nyomomban van, bármerre is megyek a tanyában.
• Mindig van valami a szájában: két szétrágott focilabda, (mostmár szétszedett) kesztyű, amit elcsórt, tüzifa, gumikornis, kidobásra ítélt cipőm (ami szintén elég nyúzott már).
• Nincs már meg (pontosan biztos megvan valahol a tanyában, de nagyon régen nem láttam már) a kötele, a csipogós piros labdája, a tömör piros labda és a kötél-labdája.
• Már nem jellemző rá, hogy rombolna vagy tovább pakolna, ezt olyan 10-11 hónapos kora körül abba hagyta.
• A lovak után szalad, amikor kiengedem őket.