Na erről is lenne mit mesélni! Pankát imádom fényképezni. Be tudom állítani, úgy is marad és fotogén. Már amikor. Lady az a közép. Van, amikor be tudom állítani, de amint egyet hátra lépek, máris elmozdul, jön utánam. Amikor meg nem tudom beállítani, akkor a lábam előtt fél lépéssel ül és vigyorog, és várja, hogy lenyomjam a gombot. Ő ilyen. Ezért van olyan sok kép az orráról. A Beni pedig a másik véglet. Még leültetni se bírom, csak amíg a kezembe veszem a kamerát, de amint nyomnám le a gombot, feláll és csóvál / valami eltereli a figyelmét és utánaindul / elkezd a többi kutyával játszani. Amit viszont imádok, azok a gyönyörű barna szemei.

Régen voltam már a kutyákkal meg Kristtel terepen. Lady nem jött velünk, de a másik kettő igen. Megint mások nyomait követtük, hárman voltak. A kettes számú utat járták végig. Én nem igazán mertem arra menni, ugyanis a visszafelé vezető úton már találkoztunk agresszív kutyákkal. Most is találkoztunk egyel, de az szerencsére nem volt éppen agresszív. A sarkon már kiszúrtuk egymást, a kutyák még nem vették észre. Megállítottam Kristet, figyeltem, hogy reagált a lóra. Egyet lépett hátra, erre a többiek is észrevették, én meg bíztattam őket, hogy megkergessék. És ez így jó is volt.

Ma is idomítottunk inkább, kint a szomszéd legelőn (mert a szomszéd fűje mindig zöldebb). Megint a bálák között köröztünk, próbáltam minél nagyobb tempóban megkerülni azokat. Aztán bálák nélkül kanyarogtunk jobbra-balra. Végül azt gyakoroltuk, hogy ügetésből állj, és fordítva: álljból ügetés. Gyorsan megértette, mit akarok. És már a második után közel tökéletesen sikerült. Meg amúgy is már. Kölcsönösen kitaláljuk egymás gondolatát. Tudja, mikor, mennyit és hol akarok ügetni, merre akarok tovább menni stb. Csak a gondolatnak kell megszületnie és ő már tudja is, mit kell tennie. Imádom.

Már egy ideje gyakorlunk Kristtel az ügyességire, ami majd hétvégén lesz. Azzal kezdtem, hogy a B. bácsi bálái körül lovagoltam, és próbáltam minél többet hajlítgatni, hiszen Krist nem igazán bírja ügetésben a hajlításokat: mindig visszaesik lépésbe. Aztán gyorsítgattam, lassítottam. Egyszóval picit idomítottam.

Ma pedig megkerestük a fóliának a hengereit és építettünk egy három akadályból álló pályát a frissen kaszált földön: egy szlalomot, egy keresztet és egy L-alakú labirintust.

Először lépésben végigmentem vele, egyrészt, hogy megismertessem, másrészt a bemelegítés céljából, aztán elkezdtem vele ügetni. Először mindig visszaesett lépésbe, de én tovább nógattam és máris ment szépen. Végül még egyszer lépésben átvettük az egészet, és átmentem a lucernásra még egy kör ügetés erejéig.

Reggel már háromkor fent voltam. Világosig gépeztem, majd apu is felkelt, én meg lementem vele az irodába. Éppen tekintgetek kifelé, mikor megláttam egy lovast a kerítés mellett elhaladni. Én meg unatkoztam, hát felöltöztem, felnyergeltem. Mikor kiértem, Lilit is láttam kint lovagolni. Kérdeztem, hogy ki volt az. Mondták, hogy a M. Pisti volt. Mi Lilivel még lovagoltunk egy kicsit a legelőn – én ügettem, ő vágtázott. Majd elindultunk terepre. A régi vadkerti úton mentünk el, és ahogy befordultunk az erdőbe, össze is találkoztunk a Pistivel. Váltottunk pár szót, majd mentünk is tovább. A vasútnál lefordultunk az erdőbe, az út végén épp a fákat rakosgatták össze. Illedelmesen megvártuk, míg helyet adnak nekünk, majd mentünk is tovább egyenesen, a tanya mellett. Az első elágazáson visszafordultunk, mert úgy volt, hogy nyolcra vissza kell érni és addig még volt fél óránk. Az öreg nénike házánál Lili vágtázott még egyet, én addig normális tempóban ügettem. Még félig bekísértem a legelőn és fordultam is vissza.

Munka után, hétkor találkoztunk náluk. Igaz én siettem, mert már jóval háromnegyed előtt már ott köröztünk a kapu előtt és vártam, hogy bemenjek. Én tudtam, hogy Kristtel nem lesz baj, de nem tudtuk, mi lesz Sanyi (herélt) reakciója, ugyanis két éve nem volt lovagolva, meg amúgy is rég volt szocializálva.

Óvatosan közeledtünk egymáshoz, Krist kb. rá se hederített, Sanyi pedig kulturáltan figyelt minket. Összeszaglásztak, nem történt semmi, így óvatosan, egyre közelebb lovagolva egymás mellett elkezdtünk lépésben beszélgetni. Utána egy kis ügetés, majd Liliék levágtáztak négy kört, addig mi léptünk és ügettünk. Végül elindultunk terepre, az alaptávolságot tettük meg (a gyümölcsösnél kell visszafordulni) lépésben. Még hazakísértem Liliéket és mi is fordultunk vissza.