Túra, lovaglás, ma
Írta: dorka Mikor? 03.15. Kategória? Kutyák

Nagyjából leírtam, mi lesz ennek a bejegyzésnek a témája. Kezdjük az elejével.

Vasárnap jó idő lévén lementem a kutyákkal a kistóra. A két kicsi – Beni és Vuk -, és a két nagy – Panka és Lady – jött velem. Először sima cipőben mentem le. Jó volt, Pankát beküldtem, a kicsik bementek a vízbe, de Lady nem. A kicsik olyan hancúrt levágtak. Rohantak a vízbe, egymással játszottak. Visszamentem a gumicsizmáért, de mivel segítenem kellett, így csak fél óra múlva indultam vissza. Addig az összes kutya kidőlt. 🙂 Miután leértünk, rögtön belementem a tóba. Úgy 2-2,5 méterig lehet bemenni. Most Beni volt a finnyás, szegény ott nyüszített a parton. A tó szélén gázolva megkerültük a tavat. Amikor bentebb voltam és Lady is bejött, akkor rámugrált. Tök jó volt. Beázott a mellényem (szerencsére a telefonnak és a fénygépnek nincs baja) és a csizmám.

Miután megkerültük a tavat, indultunk is vissza.

Tegnap jó későn mentünk ki a tanyára. És a felhők már gyülekeztek. Kiérünk, átöltözök, összepakolom a lovaglós cuccot (nyereg, kantár, ápolóscucc, kötőfék), már majdnem odaérek a karámhoz, amikor elkezd szakadni az eső. Mondom, ebből sem lesz lovaglás. Hát nem is lett, mert amint elállt az eső, megkapták a vacsit. Mindent visszahordtam. Aztán hívtam Pankát a legelőre. Gyakoroltunk egy kicsit. Hát eléggé szétszórt és/vagy lassú felfogású: háromszor kell elmondani neki, hogy Panka, ül! vagy Panka, marad!. De azért teljesíti. Ezért nagyobb hangsúlyt fektettem a kézjelre. Az ülé úgy-ahogy megy, a feksziké egy kicsit jobban. 

Ma megyek ki a Magyarok Vásárára segíteni, majd kimegyünk a tanyára és Ladyvel bejövök a városba. Ugyanis ma lesz az a bizonyos város-túra. Csak Panka nélkül. Úgy érzem, szívesebben mennék Pankával, mert már ismerem őt, vagyis a viselkedését. Viszont Ladynek kell fejlődnie. Szerintem nem lesz semmi baj, nyugodtan fog mellettem cammogni.

Fotóblog
Írta: dorka Mikor? 03.13. Kategória? Fotóblog

Amikor reggel megláttam Őket.Miután kiengedtem Őket.Beni szunyaaCsontrágóósAmikor pedig a kerítésre fókuszál a fényképező...

Lovazás ezerrel
Írta: dorka Mikor? 03.12. Kategória? B. Vilmos, Kutyák, Lovak

Tegnap, mivel nem volt lovaglásom, ezért nekiálltam és kikupáltam a lovakat. Kristállyal kezdtem, nem is végeztem. Levittem az ápolósdobozt mindenestül, hogy ne kelljen a kellékekért rohangálnom. Aztán behívtam a lovakat a legelőről, mert már ki voltak engedve. Kristályt kikötöttem, a dobozt meg betettem a karámon belülre. Ő meg elkezdett pürrögni, amivel azt jelzi, hogy nem szimpi számára az a valami. Lezártam, elkezdtem körülötte rázogatni, had szokja. Nagyjából megvolt. Átvakartam, egy rakat szőr lejött. Patátkapartam. Tehát az alap dolgok. Aztán elkezdtem kifésülni a farkát, de az utolsó tincseknél már belecsúsztam az etetésbe. Gyorsan kifésültem azokat is, aztán elengedtem, had egyen.

Ma reggel kimentem lovaglás előtt, megyek a dobozzal a karámhoz, aztán látom, hogy Remi le van feküdve. Letettem a dobozt (hogy ne keljen fel), oda mentem és mit látok, hogy Kristály is fekszik. Eddig soha nem láttam őt feküdni. Sütkéreztek a napon. Gyorsan rohantam vissza a fényképezőért, hogy veletek is megoszthassam. És nem keltek fel. Egy-két fénykép. Bementem, Remi rögtön felállt, Kristet pedig meg tudtam simogatni fekve. 🙂 Nagyon örültem. Miután jelezte, hogy fel akar állni, elszaladtam a dobozért, Kristet kikötöttem, nagyjából átkeféltem, majd a farkát kifésültem, majd olló elő és egy kicsit beálltam fodrásznak. Olyan 10-15 cm hosszúra hagytam meg a sörényét. Farka pedig csánk fölé ér. Pedig valamikor (két éve vágtam utoljára) még csüdig ért, csak ellés után folyton beleakasztotta valamibe, így nagyon rövid lett.

Elengedtem, Remit megfogtam. Őt is végigdörgöltem. Róla alig jött le szőr. Aztán a sörényét is kifésültem. Abból csak 1 cm-t vágtam, mert meg akarom neki hagyni. De olyan dús, hogy az valami szép. Aztán a farkát is elkezdtem, majd mennem kellett lovagolni.

Betyáron voltam, jó volt, szép volt, nem volt nagy durranás. Néhányszor megugrott, de amúgy semmi gáz. Mentem vissza a tanyára.

Remit mégegyszer kikötöttem. Majd megint gyorsan átkeféltem. Majd nekiálltam a farkát fésülni. Igen ám, csakhogy vagy ellépett jobbra vagy balra, néhányszor rámfarolt. Na mondom, elég a bolondozásból. Kicsit rácsaptam a fenekére, hogy most aztán elég. Először kézzel, majd sörényfésűvel elkezdtem fésülni. Kicsit ficánkolt még, de tűrte. Nála is elővettem az ollót. És amikor elkezdtem vágni a végét, biztos, hogy érezte, hogy vagdosom. Úgy ficánkolt, mint akinek tényleg fáj. Pedig amikor a sörénynél vágtam, olyan nyugodt volt, mint egy vaskígyó. Még párszor próbáltam vágni, majd miután egyszer sem akart nyugton maradni, ahol tartottam, azt kiegyenesítettem, hogy azért ne legyen már hullámos. Elengedtem, majd mehettek a legelőre.

Kicsit fényképezketem őket. Készült egy nagyon szép kép Remiről, csak a kerítés sajnos belelóg.

Elmentem kutyát tanítani. Tulajdonképpen csak ismétlés volt. Pankával kezdtem. Ül, fekszik, marad pipa. A fordult gyakoroltam. Már egész szépen megy. Aztán Lady jött. Kijelenthetem, hogy mostmár ismeri az alapparancsokat póráz nélkül! Ül, fekszik, marad kiváló. Nagyon megörvendeztetett.

Aztán kimentem Pankkal a legelőre, és csináltam meglepetés-fényképeket. Találgathattok, miről.

Utána pedig Benire felkapcsoltam a pórázt. Csak hogy szokja. Majd mentem aludni.

És mindez azért volt, mert ma 18 fok volt. Végre.

 

Ez megérintett.
Írta: dorka Mikor? 03.11. Kategória? Más

Most nézegettem a facee-n egy ismerősöm ismerősének (akit most be is jelöltem) a képeit. És ott volt Fodri. Ő egy herélt, aki a lovardában élt, és Gabi néni "idején" rajta (is) lovagoltam. Ő volt (most is) az egyik kedvenc lovam a lovardában. És az a legfájóbb, hogy most már nincsenek ott, mert akié volt a lovarda, tönkrement és elvitte az összes lovat. Amandát, Drazsit, Fodrit (és a többit). Mindhármon lovagoltam. És nem tudom hova "mentek". De a hely valamiért ismerős, és azt is tudom, hogy a városon belül maradtak. Tehát ezért került a Karib a Robiékhoz.

Tudom, ti ebből alig értetek valamit. A lényeg, hogy Fodráz nagyon hiányzik nekem az összes hóbortja ellenére. És valszeg már alig fogom látni…

Am most is ugyanoda járok, csak más a tulaj, más lovakkal. Vagy úgyhallottam, hogy az önkormányzaté. Mindegy.

Lószagom van
Írta: dorka Mikor? 03.10. Kategória? B. Szilvia, Kutyák, Lovak

Most jöttem meg a lovardából. Holnap helyett ma mentem és tök jó volt. Teddy-vel voltam, aztán segítettem Szilvinek.

Tanyán nincs semmi különös, kedden Remi nem mert kimenni a karámból (miközben Krist már rég kiment) a locsolócsőtől. Aztán apu megpróbálta kötőféken vezetve (én akkor nem voltam ott). Nem ment. Viasszahajtották Kristet. Majd én is megjöttem, Krist kiment, Remi az ajtóig, aztán visszafordult. Jó, akkor állítsunk le és szedjünk szét mindent. Meg is volt, a kis hülye meg nagy boldogan rohant legelni. 

Pankáék jól vannak, a kicsik is. Kitűztem, hogy 14-én vagy 15-én bemegyek Ladyvel a városba, hogy "felkészítsem" a kiállításra. Majd próbálom fokozatosan bevinni az emberek közé, hogy ne ijedjen meg. Meglátjuk, mi lesz.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés