Már egy hete készültem kivinni a kutyákat a tóra, ahol Tarzannak anno volt a VAV-vizsgája, lévén az az egyetlen tó a környéken, ami használható, árnyékos és anélkül lehet a kutyákat elengedni, hogy bárki szólna, mert nem jár oda nagyon szinte senki. Legalábbis abban a pár korábbi alkalommal, amikor kint voltam velük, más nem volt ott.

Ma borzasztó meleg volt, vagy 36 fok, mindenki szenvedett a melegben, így eldöntöttem, hogy elviszem a kutyákat az említett tóra. Erre vacsora után sor is került: fogtam a kutyákat, az iPadet, fülest (hogy én se unatkozzak) és az újonnan beszerzett labdahajítót és elindultunk a város másik felére.

Rákanyarodva a tóhoz vezető földesútra láttam, hogy egy kocsi már ott áll a fák alatt, illetve a bekötő túlfelén is halad odafelé egy másik, én meg elkezdtem bosszankodni, hogy “elvették a tavamat”. Közelebb érve aztán láttam, hogy Peti és Dávid azok, ők is hozták a vizsláikat megmártózni.

Beálltam Dávid mellé a fák alá (vigyázva a közben elengedett vizslákra, mert ők már szaladtak mindenfelé) és meglepetéssel az arcukon, de boldogan köszöntek nekem.

Mivel ugye nem számítottam társakra, ezért csak egy pórázt vittem magammal, amit hirtelen kevésnek éreztem, végül mielőtt kiengedtem volna a kutyáimat a kocsiból Tarzanra tettem rá a pórázt – ő volt a kockázatosabb a korábbi eseteket ismerve.

Odasétáltunk a többiekhez, a csapat fele már a vízben volt (a csapat: Dávid négy német vizslája – Aida, Arven, Jago, Bori – és Peti négy magyar vizslája – Kökény, Zolka, Lajta, ???). Közelebb érve Tarzan elkezdett kegyetlenül húzni, ment volna ő is be, így engedélyt kértem a többiektől, hogy elengedhetem-e őt, rábólintottak, én pedig elengedés után rögtön a vízbe parancsoltam, hogy elvonjam a figyelmét a többi kutyáról. Nem kellett kétszer mondani, Tarzan csobbant is a vízben, Bogyó utána, de csak a part széléig.

Már legalább egy-másfél éve alig várom, hogy felülhessek Lujzira, annyira kényelmesnek tűnik a mozgása.

A kitűzött időnek nagyjából a tavasz, illetve a suli vége, nyár volt tervezve, hogy elkezdek rá felülni, és így is alakult.

Közvetlenül a felülés előtti foglalkozásokkor a következő feladatokat kellett Lujzinak abszolválni ahhoz, hogy nyugodtan* felüljek rá:

– ugrálok Lujzi mellett és így maradjon nyugton, egy helyben

– a fellépő mellett állva fogadja el, hogy fölé magasodok

– fellépőről ráhasalok, maradjon nyugton

– minél kevesebbet bakoljon nyereggel a hátán, fogadja el, hogy rajta van

– szokja meg a kengyel csapkodását mozgás közben

– szokja meg a kengyel csapását, vagyis azt hogy erővel odacsapom a kengyelt a nyereghez

– szokja meg azt, hogy a nyereg különböző területeit csapkodom

– fogadja el a kantárt

*a nyugodtság azzal kapcsolatos, hogy megismertettem vele az adott feladatot és jól is teljesített, nyugodt maradt a feladat során, de nyilván semmi sem biztos a lovaknál (mint utólag kiderült, valóban semmi sem életbiztosítás).

Előzmények

Elérkeztünk a suli utolsó megmérettetésére. Megmondom őszintén, nem izgultam nagyon a korábbi államvizsgákkal ellentétben.

A felkészülést az ugró vizsga után kezdtem el, mégpedig úgy, hogy a tételeket magam gyűjtöttem össze az előző évfolyamok tételeiből. Összesen 26 tételünk volt, tételenként 3 kérdést tartalmazott. A kidolgozás során végül egy tétel legalább 2-3 oldal lett, de volt 5-6 oldalas is, így összesen 190 oldal lett összesen az összes tétel. A vizsga napjáig végül legalább kétszer minden tételt át tudtam nézni, mondjuk elég sok időt is töltöttem vele.

A beosztást úgy oldották meg, hogy a csapatot két egymás utáni napra osztották szét, én végül a második csoportba kerültem, méghozzá 21-re, az első csoportot pedig az előző napra osztották be.

Ezen felül már egy hónapja, de főleg az ugró vizsga után elkezdtük szervezni a bankettünket, amit szintén tegnapra szerveztünk meg. Végül a Simonpusztán lévő Bivaly Csárda mellett döntöttünk helyszínként, hiszen az elmúlt két évet szinte itt töltöttük, továbbá kéznél volt a szállás és a rendezvényhelyszín is.

Kedden egész nap pörgött az csoport chat, mivel aznap vizsgázott a csoport első fele és nyilván kíváncsiak voltunk, kinek hogyan sikerül a vizsga. Végül délután négy körül indultam el Érd felé kocsival. Az úton nem volt semmi, csak Érden álltam meg a Burger Kingben, hogy hozzak magamnak vacsit.

06.08. – Csütörtök – Pe-Pszi szigorlat

Eredetileg a Lovasturizmus vizsgát és a Pe-Pszi szigorlatot múlt pénteken, az elsőre meghirdetett alkalommal akartam letudni egyben, de végül a két vizsga tananyagát látva inkább úgy döntöttem, hogy a Lovasturizmust múlt héten, a Pe-Psziből pedig csütörtökön vizsgázok.

Reggel a már megszokott időpontban indultam el a csatlakozó állomásról Budapest felé, hogy nekivágjak a hétvégének.

Mivel késett a vonat, ezért sietnem kellett az egyetemre, de nyilván a tömegközlekedést nem lehet felgyorsítani, ezért késtem a rettegett pedagógia-pszichológia szigorlat kezdéséről. Kati már keresett is, hogy merre vagyok. Végül fél 9 helyett 9 körül érkeztem be a terembe minden málhámmal, ugyanis nem csak péntekre készültem, hanem a hétvégére is, ugyanis Debrecenbe is mentünk.

Miután lepakoltam a cuccomat a terembe, a vizsgáztató tanárok, Boda-Újlaky Judit és Horányi Zsolt odahívtak magukhoz, ahol tételt húztam. A kihúzott tétel nem volt sem a legjobb, sem vészes, de mindnyájan kaptunk 10 perc „felkészülési” időt, vagyis tudtunk magunkon segíteni. A vizsga jól sikerült végül, 5-öst kaptam.

Előzetes megbeszélés szerint egy körül elindultunk Lillával Debrecen felé. A közel három órás út gyorsan és izgalmasan telt, ugyanis az út nem egy szakaszán úgy leszakadt az ég, hogy az ablaktörlő nem bírt vele, nem láttunk semmit. Egy megállót ejtettünk meg odafelé egy benzinkúton, hogy bekapjunk valamit, ugyanis nem is ebédeltünk semmit. Debrecenben Lilla volt olyan kedves és az Auguszta Diákszállóig vitt, ahova végül 4 körül érkeztünk meg. A recepción átvettem a kulcsomat, aztán Lillával felpakoltuk a cuccomat szobába, ezután elköszöntem tőle, ő ment a dolgára, én pedig vissza a szobába.

Végre megszületett a kis drágánk.

Előzmények

Na de kezdjük az elején, vagyis az előző kapcsolatos bejegyzést folytatva.

Szerencsére az időjárás és a körülmények kegyesek voltak egészen az ellésig, vagyis Remény (az utolsó hónapban már csak ő, Lujzit már nem engedtük ki) végig ki tudott menni a lucernára és a rozsra, mindkét növény pont a megfelelő nagyságú volt.

Bár a nem-ivászatot továbbra is folytatta, de ahogy egyre melegebbre fordult az idő, úgy ivott egyre többet, de mondjuk Lujzival összehasonlítva még mindig nem eleget. Próbálkoztam még az ízesítésekkel, de nem vált be semmi, így hát ráhagytam.

Az utolsó napig sétáltam vele majdnem minden délután / este, hogy mozgassam, volt, hogy Lujzival együtt.

Az összes lovas vemhességi kalkulátor szerint május 18. és június 2. között kellett volna megellenie, de túllépte az utolsó határidőt is.

Az utolsó két héten minden nap néztem a cicijét. A cici előtti terület az utolsó hónapban duzzadt meg, az ellés előtti két hétben a cicije is elkezdett változni, de nem nagyon. Az elmúlt pár napban kezdett megtellni, de nem olyan módon, mint ahogy azt a neten leírták: viaszos dugó az emlőn, feszült emlő. Csupán csak kitelt. Tegnapi állapotból még egy pár napot jósoltam volna neki.

Pénteken vettem Pesten egy Xiaomi kültéri kamerát, amely már amúgy is régóta tervben volt, viszont az ellés közeledtével egyre sürgetőbb lett. Még aznap fel is szereltük az istállóba, így mindkét ló beállójára ráláttam. Bár először kültérre akartam tenni, de mivel hetek óta már szalmával terítjük a beállót, így reméltem, hogy inkább bent fog megelleni, mint kint a homokban. A kamera úgy van beállítva, hogy értesítést küldjön a telefonomra, valahányszor mozgást érzékel, vagyis ha valamelyik ló bemegy vagy elmegy a beállóból és felvesz egy 10 mp-es videót.

Sok szó nem esett még a szakdolgozatról, amelyet az előző félévben kezdtünk el megírni.

Először vacilláltam a témát illetően, már a tárgy felvétele előtt gondolkoztam arról, hogy miről is szeretnék írni és sok ötletem volt. Az egyik ötletem A kiskunhalasi lovarda története volt, a lovardához, illetve Kiskunhalashoz köthető nagy lovasokkal készített interjúkkal meg minden. Hatalmas meló lett volna és sok idő, így bár ez volt az első cím, amit leadtam témaként, végül letettem róla, mert se időm, se idegrendszerem nem volt abban az időben hozzá.

A másik, számomra kedves téma A lovaglás során használható alkalmazások és összehasonlításuk volt és végül ez lett a végleges témám. Bár az írás maga így is hosszú volt, imádtam írni.

Szakdolgozat írása

Az előző félév során a bevezetőt és a szakdolgozat felépítését és rövid kifejtését kellett megírni, illetve aki tervezett kérdőívezni a dolgozatában, annak a kérdőív kérdéseit kellett összeállítani. A második félévben pedig teljes mértékben kellett megírni a dolgozatot.

Az én témám annyira új volt, hogy nem találtam semmi olyan szakirodalmat vagy kutatást, amely a sport és az alkalmazás használata közötti összefüggést kutatja, legyen is az bármilyen sport, pl., mint a futás, ahol azért (szerintem) elég sokan használnak alkalmazást. A téma újdonsága miatt én nem kutattam és szedtem össze a szakirodalmat, csupán megállapítottam, hogy még nincs a témában ilyen (vagy egy hétig kerestem angolul). Szakirodalom helyett a dolgozat első felében az alkalmazásokat kategorizáltam, majd a közvetlenül a lovagláshoz kapcsolódó kategóriákba tartozó alkalmazásokat hasonlítottam össze.

Az irodalom írásának elkezdése előtt első nekifutásként minden olyan appot letöltöttem, amit az AppleStore-ban találtam lovas / lovaglás témában. Szerintem a telefonon egyszerre a legtöbb legalább 25-40 alkalmazás volt, amit érdekesnek találtam. Ezeket mind átnéztem és használatuk szerint besoroltam valamilyen kategóriába, így végül az alábbi csoportosítás került a dolgozatba: lovaglást monitorozó alkalmazások, fizikai eszköz segítségével mérő alkalmazások, ló egészségét figyelő alkalmazások, edző appok, lovagláshoz közvetlen kapcsolódó, egyéb alkalmazás, istálló menedzsmenttel kapcsolatos alkalmazások, hivatalos szövetségek, szervek alkalmazásai. Még ehhez jöhetne egy olyan kategória, amely az edzőket segíti, de ilyet alkalmazást – számomra meglepő módon – nem találtam. Eredeti szándékom szerint minden kategória, minden felsorolt alkalmazását kielemeztem volna, azonban már az első csoport appjai kielemzésekor láttam, hogy így nagyon sok lenne, ezért végül csak az első két kategória appjainak használatát írtam le és hasonlítottam össze. Mondjuk így sem volt sétagalopp. Azért egy alkalmazás leírása is kb. 4 órát vett el, átnézéssel, kutatással, utánajárással, leírással együtt.