Miután hazahoztuk Lujzit az érdi tenyésszemléről, rá két hétre felültem rá a szokásos edzésre (vagyis a pályán, apu pedig középen), lépésben még nem, de ügetésben elkezdett egyre jobban köhögni. Az elején még nem gondoltam semmire, de ahogy egyre többet ügettünk az edzés folyamán Lujzi egyre inkább elkezdett kehes-módon köhögni: mélyről, tüdőből, a szárakat kirántva lenyújtott nyakkal. Na gondoltam itt már, hogy ennek fele sem tréfa, hiszen korábban eddig vele ez nem történt.

Aznap este el is kezdtem az utánajárást. Benéztem a kehes lovas fb csoportba, hátha kiolvasok valami megoldást onnan. Itt ajánlotta sok tulajdonos a Meglio Equirespet, amit a meggyőző vélemények miatt meg is rendeltem. Viszont előtte még írtam a Meglio-soknak, hogy mi az eset, ugyanis Lujzi alapvetően nem kap semmit szénán kívül és nincs is másra szüksége, melyik terméküket ajánlják ebben az esetben: az Air+Energy tápot vagy az Equiresp tak. kiegészítőt. Végül abban „egyeztünk meg”, hogy kevés ápradarával fogja Lujzi kapni az Equiresp-et.

Közben én is és a tanyásunk is tapasztalta, hogy még álltában is elejtett egy-egy köhintést a ló.

Nem kellett sokat várni, rendelést követően hamar megjött a csomagom, mely 1 kg kieg. takarmányt tartalmazott. Aznap el is kezdtem neki adni a kiegészítőt.

Szépen lassan javulni kezdett a hafi állapota, már nem köhögött álltában és lovaglás közben is egyre jobb volt, de még mindig nem teljesen tünetmentes: már csak ügetés közben köhögött, az elején hatalmas mennyiségű trutyival az orrában, azonban ahogy egyre előreébb haladtunk az edzésben, úgy jött fel egyre kevesebb takony. Szóval dolgozott a kiegészítő.

Amikor megszületett Zsongi, másnap Csilla javaslatára felmentem az MSLT honlapjára és regisztrációt követően elkezdtem kitölteni a csikóbejelentőt, azonban a képeknél megtorpantam, ugyanis mind a négy oldaláról kellett (volna) képet feltölteni a csikóról. Annyiban maradt is a történet egy időre, aztán szeptemberben újraélesztettem a témát, újra felmentem a bejelentő oldalra és rájöttem, hogy a képek nem kötelezőek a bejelentő kitöltéséhez, így aztán leadtam azt, majd kifizettem a költséget.

Ám mielőtt leadtam volna a bejelentőt, felhívtam a tenyésztésvezetőt, ugyanis a kitöltés közben felmerült egy-két kérdésem. Közben megbeszéltük, hogy két hetente szokott a városba jönni, de mivel a következő felmerülő alkalommal dolga van, így abban maradtunk, hogy szeptember végén felhív és egyeztetünk egy időpontot.

Elmúlt a megbeszélt időpont, én pedig október közepén felhívtam őt, hogy mi a helyzet. Két héttel későbbre, október utolsó péntekére beszéltük meg, hogy eljön hozzánk, azonban én péntek előtt, csütörtökön lemondtam az időpontot, mert egyrészt a másnapi Párizsba való utazásomra való készülés miatt kényelmetlen lett volna az időpont, illetve az előrejelzés esőt mondott másnapra. Ezért hát tolódott az alkalom két héttel.

Tegnap szólt a vezető, hogy péntek helyett, amennyiben alkalmas, inkább csütörtökön, vagyis ma jönne, délben van egy egy órás dolga a városban, ezért egy körül érne hozzánk, de majd szól. Ennek azért nem annyira örültem, mert holnapra is esőt mondott. Utólag jöttem rá, hogy mai 13 óra is problémás lehet, hiszen kb. 2-re szoktam hazaérni a F. sulis oktatásból, de végül nem hívtam vissza a vezetőt, úgy voltam vele, majd megoldódik.

Reggel fél hét körül ébredtünk. Elkészültem én is (smink, hajfonás), és apu is, majd lementünk Lujzihoz. Lefelé menet ki is pakoltunk a szobából, hiszen nem tudtuk az aznapi menetrendet és hogy mikor lesz időnk felmenni, így inkább megelőztük a problémát.

Lent minden rendben találtunk a lónál attól eltekintve, hogy az éjszaka alatt összekoszolta magát, így az újra fürdetés mellett döntöttem. Előtte viszont kerestem valaki illetékest és megkérdeztem, hogy valójában hányra kell készen lennünk. Azt mondták, hogy kilencre.

Fogtam a lovat és az ápoló felszerelést, kikötöttem a lóápoló/mosó helyre, majd kezdődött ugyanaz a mosási procedúra, amit tegnap is megejtettem. Azonban a Lujzi farkában az a bosszantó sárga folt még mindig nem jött ki, így hát fogtam az ollót és azt a két tincset kivágtam. Végül elkészültem a lóval, visszavittem a helyére, hogy én is elkészüljek. Átöltöztem a végső ruhámba (fehér versenying, fekete nadrág és sportcipő), majd visszamentem Lujzihoz, felkantároztam és kimentünk a négyévszakos pálya mellé a füves területre.

Volt már ott pár ló: fjord, haflingi, shetik, magyar sportpóni. 9-kor még nem kezdődött a program, mert mint kiderült, várnunk kellett valakire, aki Százhalombattáról érkezik. De az idő nem telt el unalom nélkül, hiszen ott volt Haga Zsuzsi is, aki próbált rólunk beállított képet csinálni, azonban Lujzi ezt mindig meghiúsította, mert vagy nem állt meg rendesen a négy lábára, vagy az első lábával kezdett el kapálni. Néhány kép azért készült rólunk.

Tegnapelőtt este érkeztünk meg a nyaralásból, hogy ne legyen kapkodás, bár így meg kellett rövidíteni a vakációt. Pénteken nem csináltam semmit, csupán lélekben készültem a következő két napra.

Annyi még, hogy a nyaralás alatt felhívott a tenyésztésvezető, hogy ne érkezzünk este nyolc előtt, mivel aznap Rendvédelmi Nap lesz Simonpusztán, úgyhogy felesleges hamarabb mennünk, mert nem fognak beengedni. Őszintén, én puffogtam egy sort, miután letettem a telefont, mert egyáltalán nem így terveztem (vagyis már délelőtt elindulunk, és délután ott mosom le a lovat stb.) a szombati napot.

Szombat

A reggel korán kezdődött. Először is elmentünk V.-ékhoz a lószállítóért. Váltottunk pár szót, mesélt pár sztorit az ő tapasztalatairól a tenyésszemlével kapcsolatban (ő magyar sportló tsz-re vitte a csikóját), aztán hazahoztuk a járművet. Mikor megérkeztünk a futóval, amit a karám mellett parkoltunk le, körbenéztem, hogy mi van a futóban, ekkor vettem észre a kocsi kulcsot, mely V. másik kocsijához tartózhatott, így hát ráírtam V.-ra messengeren, végül azt beszéltük meg, hogy még indulás előtt kijön hozzánk a kulcsért.

Dél körül aztán nekiálltam az előkészületeknek, mert tudtam, hogy nem lesz két perc. Mielőtt elkezdtem volna a lóval foglalkozni, nagyjából összepakoltam a számára a pakolólista alapján, amit a korábbi napokban írtam össze.

Ezután jött a hosszas lómosás. Még utoljára átmostam Lujzi sörényét és farkát az előző posztban leírt hosszas procedúrával: citrom, sampon, hamvasító sampon, maszk, citromlé, balzsam, a legtöbbje 10 percet hatott. Legnagyobb meglepetésemre a ló rendkívül jól bírta a sokiáig tartó fürdetést. Ez után viszont már nem vihettem vissza a lovat a karámjába, mert borítékolható volt a hempergés, így mondtam apunak, hogy menjen, készüljön el, pakoljon össze, majd kösse le a lovat (=legeltesse).

Amikor megvettem Lujzit, akkor csak az volt fontos, hogy származása legyen és ennek megfelelően legyen sütve. Akkor még nem volt semmiféle tervem a 10 hónapos csikóval. Két éve, amikor elkezdtem a lovaskultúrát, akkor az első tábor folyamán rendezték Simonpusztán a Haflingi tenyésszemlét és ott határoztam el, hogy amint Lujzi betölti a 3 éves kort, el szeretném vinni tenyésszemlére.

Ennek megfelelően az idei évre fordulva már úgy terveztem, hogy akkor szeptember elején tenyésszemle lesz. Ez akkor élesedett, amikor július 24-én az Egyesület megosztotta a hivatalos felhívást az országos tenyésszemlére, megerősítve, hogy azt a korábbi évekhez hasonlóan Érden rendezik.

Akkor frissiben ráírtam az egyik tenyésztőre a hafis csoportból és segítséget kértem tőle a papírozással kapcsolatban, illetve kikértem a véleményét, hogy vajon mit szólhatnak a Lujzi szemére (erre ő sem tudott válaszolni), viszont elárulta, hogy idén csak magyar bírók lesznek, viszont jövőre már jön osztrák bíró is.

Rögtön elindítottam a papírozást, vagyis jelentkeztem a szemlére (ezzel együtt a bokszfoglalás is megvolt, az egyesület intézte), illetve leadtam az állománybejelentőt és a egyesületi tagfelvételi lapot (ennek a papírozásnak még nincs vége, mert néhány adat igénylése még mindig folyamatban van…)

A szállás miatt izgultam, hogy lesz-e hely, de szerencsére tudtam foglalni apunak is meg nekem is.

A lószállítót megbeszélés szerint V.-tól kérjük majd el, amit ő arra a hétvégére pont kölcsön tudja adni.

Annak ellenére, hogy három napja ültem fel Remire, megint kedvem volt ahhoz, hogy kimenjünk terepre – az eddig leghosszabbra, ami Zsongival volt. Természetesen mindkét kutya velünk jött, így mentünk ki ötösben.

Mivel reggel apuval szokás szerint kivittük őket, ezért a körkarámnál nyergeltem fel Remit, miután őt is és Zsongit is kiengedtem onnan. Gyorsan leápoltam és felnyergeltem a mamát, addig Zsongi a közelben legelészett. Miután megvoltam a nyergeléssel, felszálltam és elindultunk.

Elértünk M. bácsi tanyájához, ahol kijött a kutya, mi meg szokás szerint elosontunk mellette, közben köszöntem a bácsinak, aki kint kapált. Miután elhagytuk a tanyáját és biztonságosnak ítéltem, miszerint a kutya nem fog utánunk rohanni, beugrattam Remit vágtába és egészen a beláthatatlan kanyarig vágtáztunk. A kanyaron túl ügetésre fogtam, így fordultunk be a fenyvesbe és egészen az emelkedő tetejéig ügettünk.

A fenyves végi tanyában otthon voltak, így megálltam velük beszélgetni, főleg mivel a házaspár fia és unokája is ott volt, és az apuka meg akarta mutatni a babának a lovakat. Közben vagy ötször hívtam ki a kutyákat az udvarból, akik mindenáron meg akartak ismerkedni a kennelben levő kutyával, így végül az lett a megoldás, hogy a bácsi becsukta a kaput. A kb. 10 perces beszélgetést követően újfent vágtából indultunk el a tanyától, azonban Zsongi ezt meghiúsította (elénk jött), így inkább csak ügettünk.

Megálltunk a sarkon levő méhész tanyánál is, mivel a lány bent volt és meg akartam tőle kérdezni, hogy a megkötött németjuhász mindig meg van-e kötve, csak hogy ne legyen a jövőben ebből probléma. Szerencsére a leányzó biztosított, hogy a kutya mindig meg van kötve, így nekem nem kell attól félni, hogy ki fog jönni a tanyából.

A tanyától ügetésben távoztunk, így kb. először valaha ügetésben mentünk végig az egyenetlen úton. Remény nem rohant, szépen kontroll alatt volt, ezért is hagytam, hogy ügessen.