Nos sikerült géphez jutnom. Ebből eredően sok-sok kép lesz. Mind nagyon kicsi, de katt rá a nagyobbért.
Kistavas túra, Beni sosem akart a vízbe menni
Egy kicsit megismerhettem őt is. Ő Teddy társa, akivel igen össze van nőve, ugyanis az előző gazdájuknál folyton ugyanazt csinálták, egyszerre: együtt mentek legelőre, ugyanabba a karámba, egyszerre lovagoltak rajtuk. Most, hogy a Szilvihez kerültek, próbálják őket szétválasztani.
Egy kisfiút lovagoltattunk – ezentúl Rozin. 4-re nagy nehezen beestem, pont akkor szált fel Zoli (így hívják). Szilvi rámbízta őket, hogy lépésben menjenek, ő addig kitakarított. Kb. az órája hármonegyen részéig együtt voltunk, majd megjött Szilvi, átvette tőlem Rozit. Kicsi malomkörzés, kicsi nyeregből kiemelkedés és ennyi. Ügetésnél még éppen hogy tart. (de amolyan mama kedvenc unokája. szegényre egy vékonyabb meg egy vastagabb pulcsit + egy mellényt adtak, én meg egy pólóban majd meg sültem)
Nyerges előtt nyergeltünk, én visszavittem Rozit a bokszába, majd jött Szilvi és cipeltünk minden maradék cuccot a nyergesbe (másik nyereg, 3 kantár, egy kötőfék, fél kikötőszár, lábszárvédő meg ilyenek).
Aztán kiértem a tanyára, Benivel egy kicsit apportoztam, meg az ült gyakoroltam. Egész jó.
Kivezettem Remit egy kicsit legelni. Úgy legel, mintha az életéért küzdene vele. Aztán kikötöttem a karámba, elmentem az ápolósért. Gyorsan leápoltam, egész nyugisan tűrte. Majd elkezdtem neki frizurát csinálni, mivel az utóbbi időben lehorzsolta a karámfán, ahogy nyúlt ki a szénáért. Szóval sajnos egy helyen nincs sörénye. A marjától kezdtem el vágni a horzsolásig – mert addig engedte: úgy ficánkol (mert gyakran van kikötve – mostmár nem lesz), hogy attól félek, belevágok. Megint elkezdtem ápolni, erre megnyugodott. Aztán elengedtem és rögtön lehempergett. Mondom: ez az én köszönetem?!
Ja meg kipróbáltam a Ponys vakarót meg a csillag-mintázót. Majd hozok fényképet. Nagyon klassz, csak az a bajság, hogy Reminek a farán még nagy a szőr és tele van homokkal és nehéz kiszedni belőle úgy, hogy ha visszafelé simítom, akkor ne látszódjon a por.
Változott a program: holnap megyünk Hódmezőre és holnap után partizunk.
Ugye info órán írtam, hogy fogok írni. Írok is.
Először kezdeném a Kristállyal való lovaglást. Ezentúl nem szenvedtem annyit a hevederrel, gyorsan felnyergeltem. Kicsit lefuttattam, próbáltam vágtáztatni azon a kis helyen, amit találtam (a másikra sikeresen rárakták a műtrágyás kupacot még ősz végén); hát néhány lépés sikerült. Aztán felültem rá. Bementem az udvarba és ott kezdtem el lovagolni. Remény tiszta ideges volt, folyton nyerített, mert az istálló pont eltakart minket. Pár kör lépés-ügetés (hú de gyorsan megy, elszoktam ettől a tempótól), aztán megpróbáltam kimenni. Szintúgy a bekötőnél már nem bírtam vele. Így hát a "parkolóban" is mentem pár kör lépést, aztán bevezettem, lenyergeltem, aztán visszavittem az udvarba legelni.
Ma úgy keltem fel, hogy fogom Kristet, lefutózom és elindulok vele.
Szépen, alaposan lepucoltam, feltettem az új, gumis hevedert (ami sokkal jobb), ezzel elszenvedtem egy csomó időt, majd kivittem futózni. Pár kör lépés-ügetés mindkét kézen, majd felszálltam. Nos a bekötő végén, a külső kerítésnél már elkezdett nyihogni Remi után. Tovább bökögettem, és eljutottam a bekötő elejére. Ott már nem bírtam vele, így visszafordultam és bejöttem. Nos abban a pattogós lépésben jött be, nagyon élveztem. :S Leszálltam, még egy csomót futtattam, lenyergeltem, és behoztam az udvarra legelni. Minden cuccot otthagytam a karámban, mondván: majd ha behozom a lovat, bepakolok.
Aztán elkezdtem gépelni. Egyszer csak hallom, hogy esik az eső, először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán bekattan, hogy kint van a ló is meg a cucc is. Gyorsan kabát fel, vezetőszárat magamhoz vettem. A ló már a legelőn a lucernát zabálta. Gyorsan bevezettem, először a nyerget meg a kantárt tettem be az istállóba, majd a ápolóscuccot és a többit. A nyergemnél az a mázli, hogy nekem az a szokásom, hogy rárakom a nyerget a karámrúdra, a nyeregalátétet pedig kifordítva ráteszem, hogy letakarja. Így csupán a nyeregalátét ázott meg. A kobakomnál meg az a szerencse, hogy a fa alatt levő szalmabálákra tettem, így csak egy-két cseppet kapott. Mire mindent behordtam, már majdnem nem esett, csak néhány csepp esett, mondom nagyon jó. Aztán most, ebben a pillanatban meg szakad.
Tegnap voltam a CSI*-n. 11 után értem oda, mivel be kellett mennem az első két órára, mert a második fizika tz volt. Elmaradt. Igazából nem is csináltunk túl sokat, Niki emelgette a pályakaput, egyszer kihoztuk Teddyt gyerekeket lovagoltatni. Többi időben fényképezgettem, egy csomó lett, az egyikre büszke vagyok, hogy sikerült egy olyat is fényképeznem. (majd később, az előző okok miatt). Este 7-kor tartottak egy orvosi ellenőrzést, azt még megnéztem. Nagyon durva volt az egyik eset. A srác vezette a lovat, a ló meg folyton mögötte volt és bele akart harapni. Nagy nehezen sikerült bemutatni a dokinak. (Elkezdi a doki: várjá' má', hisz megeszi a ló ezt a gyereket.)
Ma is voltam, de csak a harmadik óra után mentem. Szintén fizika tz, szintén elmaradt – ezentúl a bolondballagás miatt. Ma is kimentem, ma is fényképeztem, de csak kettőig maradtam, mert szétuntam a fejem. Az egyik versenyző (szegény) lova úgy stoppolt le az akadály előtt, hogy az akadály mindenestül felborult. Meg tegnap a vizesárok feletti rudat az egyik ló kettétörte. Még ilyet sem láttam.
A fényképekből úgymond sorozatokat csináltam, vagyis kiszemeltem egy áldozatot (lovast) és azt fényképezgettem a melegítőben.
Miután hazajöttem, lementem a lovakat megnéztem. Remi pszihéje már sokkal jobb, mostmár bírom vezetgetni, nemúgy, mint tegnap előtt. Később is lementem, a nyerges felől néztem rá. Meglátott, nyihogott egyet, megkérdeztem, "Lemenjek?" és nyihogott még egyet. És lementem. Kis cukorpofa.
Jóreggelt, suli előtt…
Most a kutyákról beszélnék egy kicsit, mert hát róluk már régen volt. Pankával gyakorolgatom a Fordul-t, nem igazán akar menni. Addig már eljutott, hogy ledobja magát a földre, és a lábai az égfelé néznek, de hogy átfordulna, az még nem sikerült. Minden más megy, csak néha a behívással van baj. Kicsit meg kellene erősítenem a "pozíciómat", mert kezd magasról tojni rám. De csak néhány esetben. Pléldául, amikor a területemen kívül bóklászik: ha akkor hívom, már nem jönne vissza.
Ladyvel is tanulunk újat, ezentúl a két lábra állást, amit Hopp!-nak nevezek, de valószínűleg tévesen, mert már van egy Hopp!-unk (akadályugrás). Sztem meg tudja különböztetni. Nála minden rendben van a behívás terén, ha szólok, figyel és fut(na, ha nem Panka mondaná meg mit csináljon).
Na hát Benikém. Én drágalátos kis bohócom. Jött oda hozzám, a szájában egy levágott locsolócsővéggel (slag + az a piros csatlakozó). Eldobom egyszer, fut utána, mint az állat, hívom, kicsit elkallódik, de azért hozza. Megyek jutalomért, hogy azért legyen miért visszahozni. És dobálgatom. Csak párszor, a nagy élvezetben, pedig abbahagytam. Ez volt kedden. Tegnap is a félsötétben egyszer eldobtam: még mindig úgy találja, érdemes visszahozni. Remélem, megmarad ez a jó szokása. Csak ha nem látja, hogy hova dobom, nem hozza vissza.