EquestrianBlog
Összeszokás
2014. június 18., szerda
Olvasási idő: 2 perc

Lovast kerestem Kristályra a pénteki felvonuláshoz. Miután Zsófi nem vállalta, mivel akkor pont Londonban lesz (mázlista), így eszembe jutott Kata, hogy talán ő. Ő elvállalta. Miután a múltkor esett egyet Kristről, elég sokat gondolkoztam, hogy miért történhetett, arra jöttem rá, hogy azért lehetett, mert azt mondtam neki, hogy nyugodtan engedjen hosszabb szárat neki, plusz még „rosszabb” napja is volt. Vannak ilyenek. Igazából a „rosszabb” napot arra értem, hogy többet botlik és egy kicsit nehezebb visszafogni. Most rábíztam teljesen Kristet. Mondtam neki, lovagolja úgy, mintha a saját lova lenne. Először kimentünk a lucernára az erdő mellé, de mivel ott elég kényelmetlen lovagolni, ezért kimentünk a kinti legelőre. Én felmásztam egy bálára és néztem, hogy lovagol a páros. Nagyon szépen mentek, mintha ezer éve együtt lennének. Az ügetésből állj-t olyan szép beállítással csinálták, hogy gyönyör volt nézni. Szép, tempósan, ütemesen. Ezen nincs mit ragozni. Kb. 45 perc lovaglás után visszamentünk. Lenyergeltünk, megfürdettem Kristet, bevittük a cuccokat. Aztán anyu kérdezte, hogy miért nem lovagoltam. Az ő biztatására egykor újból felnyergeltünk, ezúttal Remit is. Kimentünk a Sóstóra. Néha megugrott, teli lévén. Hát igen, két hete nem voltam rajta. A betonfoltozásokat kikerülte. Aztán a b.telep végén egy srác szedte a faepret. Rázta a fát, a fa alatt pedig fólia volt. Mondtam neki, hogy ne rázza a fát, mert láttam, Remit nagyon kíváncsivá tette. Erre elkezdi a fóliát húzogatni. Remi meg is ugrott. Egyébként jókat vágtáztunk, nem kellett nagyon noszogatni. Visszaérés után gyors lenyergelés és átöltözés, hiszen érettségi osztó volt háromkor.

Bizonytalanság
2014. június 8., vasárnap
Olvasási idő: < 1 perc

Nem írtam meg, de a fedeztetés után, talán egy hónappal eljött doki megultrahangozni Kristet, mivel épp nála volt és szóltunk neki. 2% (!) esélyt adott arra, hogy lesz csikó. Nem igazán foglalkoztam azóta a dologgal, de az agyam hátsó részében ott mocorgott az a 2% is. Titkon nevet kerestem magamban. De aztán újra elfelejttettem.

Még két hónap van hátra (elvileg július 27-e körül esedékes). Apuék szerint nem látszik semmi, de én mintha vélnék felfedezni egy kis has nagyobbodást, aztán Remivel összehasonlítva ez elenyészik. Ennek ellenére én még mindig megadom neki az esélyt.

Aztán ma itatás után, a nagy melegre való tekintettel lefürdettem a lovakat. Miután elengedtem Kristet, ő bement a boxba, de csak az ajtóba, így farral felém volt. Hihetetlenül leereszkedett a hasa. Meg fürdetés közben, mintha láttam volna mocorgást. Oké, nem nagy a hasa, viszont utolsó hónaposan, Remivel sem volt túl nagy, éppen úgy nézett ki, mint egy jó kövér, szalmahasas (vagy hogy mondják) ló és akkor is kérdéses volt, hogy lesz-e csikó. De aztán lett.

Bandázás
2014. június 1., vasárnap
Olvasási idő: 5 perc

Csütörtökön eljöttek hozzánk lóháton D. Szabi meg a M. Pisti. Beszélgettünk, egyszer csak felmerült, hogy jönnek hozzánk, mármint Halasra a Kőrösi lovasok, és hogy eléjük akarnak menni P.-ra. Addig-addig, hogy elhívtak, hogy szombaton egykor gyülekező a Sóstón, meg majd előtte felhív a Szabi, hogy mondjon valami közelebbit, mert ők sem tudják még biztosra. Kérdezték, hogy melyik lóval megyek, mondtam, hogy a Kristályon, mert hát a Remi le van sérülve.

Tegnap már reggel lovas cuccban öltözve vártam azt a bizonyos hívást. Hát csak nem futott be, így 11-kor elkértem anyutól a telszámot, de az nem volt kapcsolható. Na, ilyen nincs. Mindegy, hát jobb híján délben elkezdtem Remit nyergelni, hogy akkor majd fél egyre kint leszek a Sóstón. Ha meg nincs ott senki, akkor járok egyet a városban.

Olvass tovább!

Lady is labdázik
2014. május 13., kedd
Olvasási idő: < 1 perc

Van egy kicsi, sárga alapon fehér pöttyös labda, amit Beni nagyon imád. Amikor labdázok a fiúval, Lady ilyenkor mindig “csipog”, hiszen ő is szeretne játszani. Ladynek is szoktam a lasztit dobni, de utána fut, felkapja, és szinte azonnal le is dobja.
Aztán valamelyik nap megint labdáztam Benivel, Ladynek is dobtam, ezúttal a lelkes hívásomra (máskor is lelkes szoktam lenni) boldogan jött labdával a szájában. Agyon dicsértem, viszont nem dobtam el újra, hanem félre raktam és unásig simogattam.
Ma is dobtam nekik a labdát, ezúttal mindkettő lelkesen hozta.
Örülök ennek a fejlődésnek és próbálok velük nem unásig játszani, hogy mindig kedvük legyen hozzá.

Versenyek
2014. május 10., szombat
Olvasási idő: < 1 perc

Érettségi előtt álltam, ezért úgy döntöttem, hogy ez most fontosabb, szóval nem mentem ki. Pedig az Országos Minősítő Díjugrató verseny és Grand Prix. Azért játszadoztam a gondolattal, hogy kimegyek a csütörtöki kitartásos magasugrásra és a vasárnapi Grand Prix-re kimegyek, de nem tettem. Ugyanis lelkiismeretfurdalásom lett volna.

Ma pedig Póni Klubbos díjlovaglás volt. Na arra nem tudtam volna menni Kristtel, egyrészt felkészülés hiánya miatt, másrészt a képeket elnézve eléggé komolyra vették a figurát (vagyis rendes versenyszerkóban nyomultak). Ami nekem ugye (még) nincs. Na majd augusztusban.