Napra pontosan egy éve utaztam ki au pairnek Amerikába három hónapra. Bár a terv egy év volt, bizonyos félre- és meg nem értések miatt úgy döntöttem, hogy ott hagyom a családot. A „rövid” idő ellenére elég sok lovas élményben volt részem.

Röviden a körülményekről. Egy díjlovagló nőnek (Jn.) a kisfiára kellett vigyáznom Marylandben, míg ő lovagolt / oktatott / versenyzett / egyéb dolgait intézte. Van egy lovardája / farmja fél óra autózásnyira a háztól, ahol éltek .

A lovardában fedeles, egy kisebb pálya, 8 férőhelyes komoly istálló (belül nyerges és egy szoba wc-vel), 4+2 férőhelyes mellék istállók és a hozzátartozó karámok találhatók, illetve egy ház . Bár az egész komplexum az övé , mások is tartanak ott lovat, illetve a lovászlány is itt lakik.

1,5-2 éve „félek” felülni a lóra és húzom az időt kb. az utolsó pillanatig (vagyis sötétedés előtti 1 óráig). Pár éve Remi full vágtában bebakolt kint terepen, én meg épphogy rajta maradtam. Ez eléggé bennem maradt. Nyilván a 3 éve történt lovardai sorozatesés se tett túl jót.

Hiába ismerem a lovam, ennek ellenére minden egyes alkalommal „félek” attól, hogy olyan mozdulatot fog tenni, amit nem fogok tudni kiülni. Pedig nem estem róla 4 éve. Na meg persze az se motivál, hogy minden egyes alkalommal küzdeni kell vele, mert menős és kemény szája van.

A legszerencsésebb egy oktató volna, de már nem bízok bennük sem, szinte kivétel nélkül mind a pénzre ment és nem adott semmi tudást…

Persze minden alkalommal pozitívan csalódok a lóban – minden küzdés ellenére is -, mert mindig meglep. Szóval ❤️❤️

Anyu múlt hét hétfőn felhívta a K. dokit, aki azt mondta, hogy másnap délután jön, megultrahangozza a Remit, hogy hogy is áll a petefészke. Hát kedden délután nem sikerült megjönnie, így 6 körül apu felhívta őt, hogy akkor most jön-e vagy sem, mire ő azt válaszolta, hogy majd szerdán tuti megérkezik. Végül sikerült úgy szervezni a napunkat, hogy ott tudtam lenni, mikor szerda este 7 körül végre megjött a doki (mert közben a szomszéd faluban nyaraltunk).

Kikötöttem gyorsan a Remit a nyergelő helyre a karámhoz, majd instruált a doki, hogy emeljem fel az egyik első lábát, hogy ne rúgjon ki a ló hátra, míg ő megultrahangozza Remi petefészkét (végén már nem emeltem fel a lábát, mert folyton kitépte a kezemből és féltem, hogy beveri a keresztfába). Az ultrahangon a doki 2 db félidőben lévő tüszőt látott, így azt mondta, hogy pénteken jön és hoz ovuláció kiváltását elősegítő oltóanyagot. Ez a "randi" 7.000 Ft*-ba került.

Miután eldöntöttük, hogy belevágunk a csikó-projektbe, az első kérdés a jövőbeli csikó apukájának a kiléte volt. Én semmiképp sem szerettem volna egy tizedrendű csődört (érts: papírozatlan, az udvar hátsó részében elrejtett, ki-tudja-honnan-származó lovat, mert lett volna ilyen lehetőség is) választani és mindenképp kisbérit szerettem volna, hisz Remi apja is kisbéri és ezt a fajtát kívántam tovább vinni.

Aztán az eltelt hónapok során, még a végleges döntés előtt körbekérdeztük az ismerősöket és az ügyfeleket a lehetőségekkel kapcsolatban, ezen kívül a netet bújtuk, merre találunk kisbéri fedezőmént. Sajnos 2 órányira tőlünk jegyzik a legközelebbi, hivatalosan is fedeztetési engedéllyel rendelkező mént, így ezt a feltételt elengedtem.

Hosszú idő után – mert más fontosabb dolgok is történtek közben – végre eljutottunk oda, hogy Remit is elindítsuk az anyaság felé. Ezt a döntést pedig hosszú gondolkodás és mérlegelés előzte meg.

Mivel egy új lóval – pláne egy kiscsikóval – az ember alapvetően is 10-15, jó esetben 20 évre tervez, ezért az időtényezőt és a belátható jövőt is át kell gondolni. Mert bár azt senki se tudja, hogy alakul az ember élete két évtizeddel később, de a legfontosabb időszak, az első 3-4 év nagyjából előrelátható.

Mi pont az időtényező miatt vártunk sokat: az egyetem és a munka miatt fent voltam Gödöllőn, ill. Pesten, aztán kimentem pár hónapra Amerikába, idén pedig végre sikerült letenni a diplomát, így az elmúlt pár évben nem volt ésszerű, hogy csikónk legyen, pláne mert a meglévő két lóval se tudtam sokat foglalkozni. Meg aztán elsősorban Kristály "helyett" szerettünk volna egy új lovat (legyen az egy kiscsikó vagy egy vásárolt ló), hogy Remény ne legyen később egyedül és hál' Istennek Krist még egészségesen velünk van, de azt be kell ismerni, nem tudhatjuk még meddig örülhetünk neki.

Olvasási idő: 2 perc

Kristály idén betöltötte a 25 évet, ami hát elég jó kor a lovak körében. És hát meg is látszik rajta. Tavalyelőtt írtam is két bejegyzést vele kapcsolatban, de annak már másfél éve. Azóta kapja a tápot, ami hosszú távon nagyon is sokat segít neki. Kezdve azzal, hogy az utóbbi körmöléskor, május elején a kovács már csak nagyon minimális rothadást érzett az egyik hátsó lábán, a többi patája pedig egészséges. A másik megjelenése a táp hatásának pedig az, hogy idén sokkal könnyebben dobta le a téli bundáját, nem kellett annyit rásegíteni (pont amennyit Reminek is), illetve nagyon jó bőrben is van (kopp-kopp). Persze a lucerna vetésig folyamatosan jártak ki legelni, ami szintén segítette a súlygyarapodást.
Most már sajnos nem lovagolom, ugyanis az utolsó alkalommal csak a b. telep végéig jutottunk, onnan tovább se előre, csupán csak hazafelé. Hát igen, fájnak a lábai. Ez meglátszik abban is, hogy egyre kevesebbszer fekszik le hemperegni.
Télen viszont volt egy olyan elvetemült ötletem, hogy a hóra való tekintettel befogom a szánkó elé. Mit ne mondjak, így utólag nézve tényleg hülye ötlet volt, ugyanis pár méter után már szabályosan majdnem felborult, úgyhogy azonnal ki is fogtam a szánkóból.
Utoljára egy hónapja jött ki a doki, ugyanis a széna alatt nyálas szénaköpeteket láttam, de nem ez volt az egyetlen jel: a füvet se rágta meg, csak kiköpte őket. Először a kovácsot hívtuk fel (mert amúgy is kellett jönnie), ő jól ránk ijesztett, hogy lehet már nincs is foga és ennyi volt. De ajánlotta a szomszéd falu állatorvosát, aki otthon van a lófogászatban. Ki is jött az elektromos reszelővel és megállapította, hogy "csupán" élesek a ló hátsó fogai és meg kell őket reszelni. Elmondása szerint ilyen korban ez már előfordul és évente meg kell a reszelést ismételni, de a fogai alapján még van pár éve.