FőoldalRólunkFacebookInstagramBloglovin
EquestrianBlog
Lilivel
2013. 08. 01. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Munka után, hétkor találkoztunk náluk. Igaz én siettem, mert már jóval háromnegyed előtt már ott köröztünk a kapu előtt és vártam, hogy bemenjek. Én tudtam, hogy Kristtel nem lesz baj, de nem tudtuk, mi lesz Sanyi (herélt) reakciója, ugyanis két éve nem volt lovagolva, meg amúgy is rég volt szocializálva.

Óvatosan közeledtünk egymáshoz, Krist kb. rá se hederített, Sanyi pedig kulturáltan figyelt minket. Összeszaglásztak, nem történt semmi, így óvatosan, egyre közelebb lovagolva egymás mellett elkezdtünk lépésben beszélgetni. Utána egy kis ügetés, majd Liliék levágtáztak négy kört, addig mi léptünk és ügettünk. Végül elindultunk terepre, az alaptávolságot tettük meg (a gyümölcsösnél kell visszafordulni) lépésben. Még hazakísértem Liliéket és mi is fordultunk vissza.

Megjöttem
2013. 07. 31. • Kristály
Olvasási idő: < 1 perc

Tíz (LA-Frankfurt) plusz két (Frankfurt-Bp) órás repülőút, és még két órás hazaút után, összesen 4 óra alvással harminchat óra alatt, még volt energiám lóra ülni. Kellett. Negyedik hét után csak annyit mondtam: már csak két hét. És konkrétan onnantól terveztem, hogy megjövök és lóra ülök.

Meglátszik az egy hónap kiesés. Krist teljesen, hogy is mondjam… befásult. Szája kemény lett, csizmára alig reagál (annak ellenére, hogy mennyire megpuhítottam). Pálcát is kellett használnom, annak ellenére, hogy egyáltalán nem szoktam.

Kimentünk a Sóstóra, találkoztunk egy csapat kisgyerekkel. Simogatták Kristet, engem meg kérdésekkel bombáztak. Csak az alapok: hány éves, az én lovam-e, mióta van meg, milyen természetű, hogy érek rá, van-e másik ló, az hány éves, stb. Utána átmentem az főút túloldalára, majd az egyik utcán elfordulva az Epreskerten végig. Aztán haza.

Krist patája még elég érzékeny, az apró kavicsoktól lesántult, és le kellett állni, hogy majd pár lépés után újra jól legyen.

Körmölés
2013. 07. 24. • KristályRemény

Olvasási idő: < 1 percMegint megejtettünk egy körmölést. Én ugye nem voltam itthon, apu mesélte. Jött is a Gyuri, hozott magával segédet. Igazából ő körmölt, a Gyuri csak mondta neki, mit hogy tegyen. Lovakkal nem volt semmi gond, mind a kettő szuperül viselkedett. Csupán Krist bal első és jobb hátsó patája beteg. Nyírrothadás. Venni kell betadine-t. Meg napi szinten kaparni a patáját.

Belovaglás westernben
2013. 07. 20. • Remény

Olvasási idő: < 1 percSikerült a Pistit meggyözni, hogy jöjjön a Remit lovagolni a nyáron, vagy legalább is addig, ameddig itt vagyok kint, Los Angelesben. Elsösorban apum mesél, hogy mit csinál a Remi, hogy dolgozik, viselkedik, de beszéltem már a Pistivel is. Mindketten azt mondják, hogy Remi nagyon ügyes kis paci. Gyorsan tanul és a rossz szokásairól is kezd lemondani. Ilyen peldául a fejdobálás, amit már elözö bejegyzésben említettem. Eseteket is meséltek nekem, mint például, hogy a szalmabálákon túl egy ágtól úgy megijedt, hogy négy lábbal ugrott a levegöbe. Pistit egy kicsit meglepte. Amúgy – elmondások – szerint, csak néha ijed meg dolgoktól. Meg Pisti kérdezte, hogy ugrattam-e már a Remit rajta ülve, mert a 60 cm-es eldölt fatörzseket simán, teketória nélkül megugorja. Mondtam neki, hogy nem, “csupán” a karámban, szabadon ugrott, de “csak” a sárga vödör nagyságát, ami olyan 40-50 cm lehet. Meg kérdezte, hogy nem baj-e, ha ugratnak, nehogy elrontsa nekem a csikót. Mondtam neki, hogy biztosan nem lesz baj, söt annál jobb.

Vásárban
2013. 06. 02. • Kristály

Olvasási idő: 2 perc

Voltam vásárban. Lóval.

Ennek ürügyét a jövő heti lovas találkozó adta, ugyanis úgy volt, hogy Kristtel megyek, Szandyékkal a jobb oldalamon. Igen ám, csak Szandy csődöre eléggé izgatott minden lóra, így úgy beszéltük meg, hogy lovaskocsin tesszük meg a túrát. Szandyval a vásár körül találkoztunk volna, mert valahol onnan indul a csapat. Így Kristályt is békén hagyom, de a “vizsga” nem hagyott nyugodni, miszerint ha kimegyek a mai vásárba, és az utat is bírja, meg úgy általában jó fej, akkor megyek vele.

Reggel fél kilenckor, lovas szerkóban még azon gondolkoztam, menjek-ne menjek, megnéztem mennyi az út – oda 8 km, gyalog kb. egy óra -, de úgy döntöttem, hogy megyek. Kilenckor, amikorra az indulást terveztem, még anyunak segítettem, és miután elment, álltam neki nyergelni, csakhogy a pálca nem volt meg. Na, azt kerestük még negyed óráig, nem lett meg. Ágat törtem. Elindultam, az út tényleg egy óra volt, pedig ügettem is, hogy haladjak. Krist végig jó fej volt odafelé, pedig néhol elég nagy volt a forgalom, de az a fránya csatornafedő… na azt még mindig nem bírja. Kóvályogtam (szó szerint) a városban, mert nem akartam se nagy forgalmat, de le is akartam rövidíteni, de mégis muszály volt forgalmasabb helyen menni – mint pl. a kórház vagy a strand előtt. Még jó, hogy vasárnap volt. A kertvárosból az új úton végig full ügetésben mentem. Aztán megérkeztünk. Krist élénk volt, de szépen ment, összeszedett volt. Egy csomó ismerőssel találkoztam, sokmindenkivel beszélgettem. Az elején kislányokat sétáltattam. Meg kérdezték páran, hogy eladó-e. Nem. Nem tudom, mennyit, de szerintem két-két és fél órát kóvályogtam a  vásárban. Végül a gyülekező felhőktől félve elindultam haza. Visszafelé már gyorsabb volt, részben, mert tudtam, hogy merre kell menjek, másrészt meg siettem, ne ázzak el. Nem áztam. A vasúttól hazáig, meg szépen lazán léptünk.

Ami meglepett, hogy nem botlott, pedig eléggé szokása. Nagyon rendes és jó fej volt, nem kellett cseszegetni, hogy menjél már, a pálcát alig használtam. A kutyáktól sem ijedt meg, pedig az is volt rendesen.

Próbálkozás
2013. 06. 01. • Remény

Olvasási idő: 2 perc

Sajnos csak próbálkozás – egyenlőre. Nyeregszemle után felültem Remire. Kimentünk a lucernára. Komolyan mondom, örülne, ha valaki vágtázna vele. Ügettem vele egy kicsit, megmutattam a most épülő szénás sátrat. Mondtam apunak, hozza a futószárat, vágtázunk. Fölcsatoltuk a szárat úgy, hogy a tarkóját is belevettük. Ügettem pár kört, hogy szokja a távolságot, majd leültem és megpróbáltam beugratni. Be is ugrott, csak hogy fél kör után elkezdett bakolni. Vagy nem tudom, lényeg, hogy ellenkezett, én meg majdnem bevertem a fejem a nyakába. Pálca meg nem volt nálam. Oké, próbáljuk még egyszer. Ugyanez. Akkor másik kéz. Még rosszabb. Jobb híján leszálltam, és elkezdtük vágtáztatni. Igen ám, csak hogy minden egy kör után kifarolt, szembe velünk fordult. Hoztam ostort, mert ez így nem mehet tovább, de csinálta tovább, annyira meg sikerült meggyőzni, hogy ne kezdjen el a másik kézre futni. Aztán rácsatoltuk a futót a belső zablára, lévén az lehetett a baj. Amikor meg be akart fordulni, mondtam egy “tovább!”-ot, meg meglegyintettem az ostort. Máris észhez tért. Miután letette a vizsgát, vagyis több körön át nem fordult be, visszaültem rá. De nem ugrattam be vágtába, csak ügettem. Meg ügetésből állj, és fordítva. Megtettem még két kört az udvarba, és lenyergeltem.