Én közben tovább bújtam a hirdetéseket, főleg a lovasok.hu-n néztem lovakat. Találtam is egyet Békéscsabáról. Minden oké volt: kor, ár, belovagoltság, a ló is normálisan nézett ki. Vittem is anyunak a telefonszámot. Egy férfi vette fel, anyu kérdezgetett a ló felől, végül megállapodtunk abban, hogy visszahívjuk. Közben a férfi megemlítette, hogy ismeri a Gergőt, így miután elköszöntünk a pasitól, felhívtuk őt is. Mondta, hogy arrafelé kupecek laknak, így nem igazán kellene onnan lovat venni. Illetve megemlítette azt is, hogy neki is van eladó lova, nézzük meg. Gyorsan fel a lovasok.hu-ra, rákerestem a lovakra és kinéztem magamnak az egyiket. Egy öt éves pej heréltet, Móricot.

Nem írtam sokáig, mert van egy dolog, ami miatt nem akarok írni, majd később leírom az egészet egybe, mert nem akarok minden egyes rezdülésről egy újabb posztot. Majd ha meglesz az eredmény.
Ezen kívül történt pár apróság.
Panka megellett, tizenegy kicsi lett, fekete, zsemle, és két kapucsínó. Sajnos már nem élnek.
Illetve huszonötödikén levágtam a lovak sörényét olyan tizenöt-húsz centisre. Egyrészt már megnőtt, másrészt Kristnek már kezdett filcesedni. Így, rövidebb sörénnyel fiatalabban néznek ki.

Voltunk lovat nézni, Szilvi is jött velünk a párjával. Apa vezette az autót. Először kimentünk az idei csikókhoz. Az egyik csődi az  egy Hamlet-ivadék (már nem tudom, hogy egyenes leszármazott-e), de totál úgy néz ki. Kicsit beszélgettünk, majd megnéztük a terítéken levő lovakat. Három volt.

Az elsőnek beteg volt az egyik hátsó lába, ő volt az alsó kategóriás. Kivittük mozgatni, kevésbé tetszett. Aztán jött a középkategóriás paci, ő már jobban tetszett. És hát persze a felső kategóriás tetszett a legjobban, na meg méretben is pont megfelelő volt nekem, ám az árak is ugyanígy nőttek felfelé. Sajnos. Ám a látogatás után úgy éreztem, át lettem verve. Ugyanis azon kívül még rá kell fizetni a lóra, ami 300ezernél kezdődött. Mi pedig úgy beszéltük meg, hogy nem adunk ki pénzt lóért. Megígértük Pista bácsinak, hogy majd visszaszólunk. A lovak életkora egyébkébként 5-6 évvel kezdődött.

Aztán beszélgettünk a lovakról, számolgattunk jobbra-balra, hogy nincsenek belovagolva, télen nem igazán fogom lovagolni, aztán tavasszal megellenek, akkor megint egy hónapig be kell lovagolni, és mire nekem megfelelőek lesznek, az kb. lesz május, tehát több mint félév ki fog esni lovaglás nélkül. Plusz a csikóval kell még foglalkozni, na meg ott vannak a Remiék. Nem igazán látszott helyes döntésnek. Végül inkább nemet mondtunk, de nem állt meg a keresés.

Hát Pista bácsiról röviden ennyi.

Folytattuk a tavalyi körutat, amiben a magyarországi méneseket látogatjuk meg. Ezúttal Szilvásváradra mentünk, ahol is a lipicaiakat tenyésztik. 

Szerdán elmentünk Egerbe, megnéztük a híres várat, én megnéztem még a panoptikumot. A várnézés után lementünk a főtérre, ahol egy kis városnéző turistabusszal lementünk a Szépasszony-völgybe. Ott voltunk fél óráig, majd jöttünk vissza. Jó volt. Átmentünk Egerszalókra strandolni, majd mentünk Szilvásváradra, megkerestük a helyünket és eltettük magunkat másnapra. 

Csütörtökön reggel felszálltunk az erdei kisvasútra és leutaztunk a Szalajka-völgybe. Körbenéztünk, megnéztük az ottani kiállítást (hogy vágták ki a fát anno), majd gyalog jöttünk vissza (5km), de közben megálltunk ebédelni. Délután elmentem apuval a nem messze levő Állami Ménesgazdaság-házba (nem tudom, mi az), körbesétáltuk. Aztán felsétáltunk a ménistállóba, megnéztük a Lovas múzeumot, meg megnéztük a ménes legöregebb lovát. Utána átmentünk a tenyésztelepre, ott először megnéztük a kocsi múzeumot, mivel majdnem zárásra értünk be. Múzeumlátogatás után megnéztük a kancákat, meg a pár napos-hetes-hónapos csikókat és mentünk vissza.

Később még megnéztük a csikótelepet. Jó nagy helyük van, és dimbes-dombos, mégpedig azért, hogy ezáltal eddzék a lovakat. Este még ettünk a helyi Lovas Étteremben, majd elmentünk vissza a motelba.

Pénteken pedig reggel indultunk haza.

Egy éve voltam utoljára versenyen. Mondjuk lehettem volna korábban is, de akkor nem készültem fel. Szinte most sem. Csak tegnap mentem egyet Gazsin és kész.
Reggel nyolckor volt találkozó, és rögtön megbeszéltük (én, CséKó és Fanni (igen, az)), hogy ki miben indul. Én indultam a kezdőben (lép-üget) és a középsőben (lép-üget-vágta), CséKó csak kezdőben, Fanni pedig mindháromban (harmadikban 2× 60 cm-es ugrás is van). Mindhárman Gazsival, illetve Fanni az ugrásban a Dámával (Póli lova).
Háromnegyed kilenckor pályabemutató, ami a következőből állt: start, három rudas cavalettire rakott járóiskola, bólya, kulcs, dupla, ferdített kapu, labirintus, kereszt, szlalom, és az ugró akadály körül kiskör, majd cél. Először a Fanni ült fel, másodikként indult. Hibátlant ment, csak lassan. Közülünk másodikként CséKó lovagolt, ő 9. volt. Egyet rontott (Gazsi leverte a járóiskolát). Végül én mentem 17.-ként. Hibátlant mentem. Összesen 19-en voltunk. Eredményhirdetésnél hatot jutalmaztak, és mint a cím mutatja, második lettem (Fanni nem ért el eredményt). Egy érem volt a jutalom.
Gazsi legtöbbször sietett, nem kellett noszogatni, ügyesen megcsinálta az összes feladatot. Igazából a járóiskolánál és a szlalomnál féltettem egy kicsit, de nem lett semmi gond, bár a járóiskolánál koppantott. A végén, a célnál engedtem neki így majdnem beugrott vágtába, de még bírta. És amit bírok, hogy addig az első voltam. Aztán utánam következő lovas éppen, hogy beelőzött. Nem baj, ügyes volt ő is.
Aztán nem tudom, hánykor jött a következő versenyszám. Pályabemutató nekünk egy picit felesleges volt, ugyanis ugyanaz volt a sorrend, csak lehetett vágtázni is. Itt én indultam másodikként, Fanni pedig kilencedikként. A melegítőben még beugrattam Gazsit mindkét kézre kétszer, hogy mennyire kell pálcát használni, de végül nem is kellett, annyira be volt zsongva a drága. Itt is hibátlant mentem. Szinte minden mozdulatomra reagált és nagyon ment volna. A célnál engedtem neki. Mondjuk lassú is volt. Pálya után cseréltünk Fannival, ő vert valahol egyet, szerintem az utolsó akadálynál.
Végül bevitte lenyergelni, meg patát mosni, én pedig jöttem haza (bár eredetileg úgy volt, hogy átöltözök a kocsiban és ott maradok a díjugratást fényképezni).

Tegnap még úgy voltam, hogy nem indulok a versenyen, de anyu és Szilvi is rábeszélt, így még bementem fél háromkor lovagolni egyet. Amikor nyergeltünk, akkor nyergeltek a Robiék is (akik időközben beköltöztek a laktanyába – ki tudja, mennyi időre). Így figyelni kellett a többi lovasra, mert hát Gazsi csődör. Fanni is ott volt, ő Vandára ült, ugyanis elhatározta, hogy indul holnap.
Először lépés-ügetés. Gyakoroltuk a szlalomot és a kaput. Majd nagy nehezen próbáltam beugratni vágtába, nem igazán sikerült, én fáradtam ki. Közben Robiék lelovagolták az idejüket, így a többi akadályt, vagyis a kulcsot és a keresztet is gyakorolhattam. Nagyon ügyes volt, azt hittem, verni fog.
Közben Fanni a Vandával gyakorolt – volna. Csak hát a drága arab, begőzölt a többi lótól, Fanni alig bírt vele. Leszállt, lefutószáraztatta full vágtába (közben Szilvi sokkot kapott a látványtól), majd megkérte Szandit, hogy legyen bent, ő meg felült. De azért sem volt nyugodt. Végül lekerültek a futószárról, és elkezdték a szlalomot és a kaput gyakorolni. A kapu még ímmel-ámmal ment, de a szlalomnál már nem lehetett kezelni a Vandát. Végül Szilvi tanácsára Szandi bevitte lenyergelni.
Hát ez egy ilyen gyakorlás volt.