E Q U E S T R I A N B L O G
Telihold
Írta: dorka Mikor? 10.18. Kategória? Kristály

Régi álmom volt, hogy telihold fényében ne csak kimenjek a lovakhoz (amit már párszor megtettem), hanem lovagoljak is rajtuk. Ez ma este megtörtént. Felkantároztam, majd Z. segítségével feldobattam magam Kristályra és kimentünk a bekötőig, csak úgy, szőrén. Nagyon jó volt. Egyáltalán nem kellett meresztenem a szemem, mindent tisztán láttam. Persze nem akartam egy hú de nagy terepet megtenni, mert igazából csak a hangulata miatt voltam az ötletért. Nos, ez meg is valósult.

Sóstó megint
Írta: dorka Mikor? 10.13. Kategória? Kristály

Hagyományosnak tűnhet, hogy minden évben, mikor ősz van, megkerülöm a Sóstót. Ez most sem volt másként. Tulajdonképpen semmi sem történt, csak kerültünk egy nagyot. Jól esett, hiszen már régóta terveztem, hogy megkerülöm a tavat, mert egyszerűen hiányoztak a szakaszok amiken végigmentünk: a nád és az erdő között, a tó és a főút között. 

Bukás és haladás
Írta: dorka Mikor? 10.11. Kategória? Remény

Végre volt időm felülni a Remire. Felnyergeltem (mutatott egy kis ellenállást, ide-oda mocorgott). Alaposan lefutószáraztam, eléggé leizzadt: a nyaka és a nyeregalátét eleje tiszta csatak volt. Felültem rá, majd elkezdtem vele ügetni a legelőn a kerítés felé. Meg kell jegyeznem, a kutyák egy csomó gödröt kiásták, szóval figyelni kell. Én figyeltem is és pont kikerültünk egy gödröt, ám a következő pillanatban már azt veszem észre, hogy dőlök hátra és próbálom visszahúzni Remi fejét, hogy ne boruljun fel, de a gravitáció győzött: felborultunk. Inkább attól ijedtem meg, nehogy Reminek baja essen, hisz az egész nyaka, meg a lába homokos lett. Meg hogy ne rohanjon el. Inkább leállt legelni. Aztán megfordult a gondolat a fejemben, hogy lenyergelem és hagyom a fenébe, de megtanultam, hogy esés után vissza kell ülni. Ésde jól tettem.
Miután visszaültem, lépésben kimentem a kerítés mellé. Ott elkezdtem ügetni a hosszú fal mentén oda-vissza. Húztam a külső szárat, hiszen be akart menni az anyjához, aztán egyszer csak fogja magát és hirtelen el kezdett egy hirtelen fordulattal arra menni, amerre akartam, hogy menjen. Végül elindultunk lépésben a legelő szélén befelé. A hosszú falon elindítottam ügetése, de éreztem, hogy menni akar, így engedtem neki és először végre beugrott vágtába. Nagyon jó volt, és a sarkamat is lenyomtam a szokásom ellenére. Teljesen kontrollálható volt, ha húztam a szárat, lassult, ha engedtem rajta, akkor ment rendesen. A karám mellett leállítottam lépésbe és úgy mentünk be az udvarba. Pár kor után visszamentünk a legelőre, kiügettem a legelő szélére, majd visszafordultunk és vágta befelé! Most nem.húztam vissza, sőt kicsit ki is emelkedtem a nyeregből, de erre meg lelassult, így inkább visszaültem és gyorsabbra ösztökéltem. Végül leléptettem, lenyergeltem, elvittem kicsit legelni majd elengettem a karámban és a zabot is megkapták.

Random képek
Írta: dorka Mikor? 09.27. Kategória? Fotóblog

Annak örömére, hogy visszakaptam a fényképezőmet.

 

Lóútlevél
Írta: dorka Mikor? 09.25. Kategória? Fotóblog, Hivatalos, Remény

Ma megjött Remi útlevele. Miután tegnap betelefonáltunk, hogy mi lesz már, ma megküldték az útlevelet. 

Tegnap apu felhívta a központot, hogy hogy áll a májusban (!) feladott kérelem. Ők kérdezték a nevem. Apu megmondta, erre a csaj, meg elsorolta Remi bélyegzését, és hogy fekete mén. Mi??? Nem, helyesbítettünk: pej kanca. Ja, akkor oké. Mondták, hogy kész van, ki van nyomtatva, már csak elküldésre vár. Elég nagy káosz lehet bent, ha három hónap után is csak betelefonálásra küldik ki, holott két hét alatt (én azt olvastam) kijön.

Egy hibát találtam benne: nem rajzolták fel Reminek a jegyeit (hóka és a jobb első-hátsó lába).


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés