E Q U E S T R I A N B L O G
Kontroll
Írta: dorka Mikor? 03.16. Kategória? Állatorvos, Kristály

Ma délelőtt volt a doki, de csak annyi volt, hogy kiszállt az autóból, berohant Kristályhoz (alig bírtam követni), ránézett a lábára, mondta hogy majd holnap megint jön, átköti a sebet és beoltja tetanusz ellen, majd rohant is vissza az autóhoz, és el is ment. Anyu mondta, hogy ő mindig ilyen, mindig rohan mindenhova, de amit megcsinál az hibátlan (min. 40 éve állatorvos).

Baleset
Írta: dorka Mikor? 03.15. Kategória? Állatorvos, Kristály

Hát nem ez volt a legjobb napom, és azt hiszem Kristálynak sem, de ő volt a legnyugodtabb mindannyiunk közül.

Már előzőleg megbeszéltük Cs. Timivel, hogy befogom Kristályt és elmegyünk szánkózni. 11-re beszéltük a találkozót, de nagyon fújt a szél, így mégsem mentünk. Egy fél-háromnegyed óra múlva viszont javult az idő, így befogás közben felhívtam Timit, hogy készüljön. Már beállni se nagyon akart a kocsi elé (újabban hisztizik befogáskor), de végül sikerült és el is indultunk. Átvágtunk B. bácsi lucernásán (btelep mellett), átmentünk az úton. Csak hát tegnap egy csomó eső esett és arra rá a hó, és ezt Kristet zavarta. Így letértem jobbra, csakhogy az mélyszántás volt és innen kezdődtek a bajok. Kristály kapkodta a lábát és próbált visszamenni az útra. Ekkor felborultunk, én kiugrottam a szánkóból ő pedig pár lépés után hasra esett. Gyorsan odaszaladtam hozzá és nyugtattam, hogy maradjon fekve, közben intettem Z.-nek, aki pont a városba ment. Rögtön futott hozzánk, de amikor odaért, Krist felállt és elindult az oldalra borult szánkót pedig húzta magával. Szerencsére L. bácsi pont jött ki segíteni, és megfogta Kristet. Miután odaértem hozzájuk, és észrevettem a véres havat, gyorsan hívtam anyut (ők a városban a magyarok vásárán voltak), hogy hívja ki a dokit. Aztán megláttam, hogy honnan jön a vér: a pata feleletti legérzékenyebb részből jött, én pedig mégegyszer szóltam anyunak, hogy SÜRGŐSEN hívja ki a dokit! Míg a fiúk (Z. meg L. bácsi, meg a fiai) kibogozták Kristet a rudakból (az egyik (az alsó) el is tört), addig idegesen tömködtem Kristály sebére a havat, de csak nem akart csillapodni a vérzés. Kibogozás után L. bácsi bevitte az udvarra a lovat, a többiek pedig a szánkót húzták be. Én a dokit vártam. Apuék meg is jöttek, és majdnem kiborultam. Nem tudom mennyi, idő telt el, de a doki is megjött. Én fogtam Kristet miközben a doki ellátta a hátsó lábát. Kapott egy erős szorító kötést. J. néni engem nyugtatott, mert hát elég zaklatott voltam, és anyut próbálták elérni, hogy értesítsék a fejleményekről. J. bácsi pedig a véres havat lapátolta (nem kevés volt). Ám még hátra volt az, hogy hazasétáljunk vele. Persze én voltam az. Már a fél utat megtettük, amikor a Krist hátára helyezett takaró leesett, visszamentem érte, és ekkor észrevettem, hogy a kötés elcsúszott és újra elkezdett vérezni. Idegesen, kikészülten hívtam aput, hogy jöjjön, és amikor megjöttek, akkor kiborultam. Szó szerint bőgtem. Végül beültem a kocsiba, Zoli vezette haza Kristet. Míg megjöttek, értesítettem Timit a helyzetről (már a felboruláskor felhívtam, hogy ne várjon, illetve miután a dokit sürgettem, felhívott, hogy tudnak-e segíteni, de nem) és lemondtam Zsófit, aki holnap jött volna. Apu bevezette Kristet a karámba, ő pedig hempergőzött egyet. Jöttek Timiék, hogy ha kell, segítsenek, illetve erőt adjanak. Aztán jött a doki is és mondta, hogy ki kellett volna Kristet kötni, hogy ne mozogjon (vagy minél kevesebbet). Átvezettem a megüresedett Móric helyére és kikötöttem. Én a nyakánál maradtam nyugtatni, miközben a doki ellátta a sebét. Közben apu emelgette az első lábát, hogy ne tudjon ellépni. Kapott egy vastag Betadine-pólyát és egy extra vastag rongyból álló kötést. Mondta, hogy holnap jön, ne engedjük el. Szegényt zavarta a pólya, folyton felemelte a lábát, meg kirúgott, így adtunk neki szénát, hogy ne unatkozzon és elterelje a figyelmét, etetéskor pedig abrakot és vizet.

Utána féltem lemenni, mert féltem látni, hogy nem gyúgyul, nem áll el a vérzés. De apuval lementem, megpaskoltam Kristet, és mentem is vissza. Eléggé mardosott a lelkiismeretfurdalás. Tudom, nagyobb baj is lehetett volna, de szerencsére nem lett. Viszont így nem tudunk menni a jövő heti ügyességi versenyre. Első az egészség, majd inkább megyek a legközelebbire.

KLP újra
Írta: dorka Mikor? 02.23. Kategória? Esemény

Mivel február minden szombatján 20% akció van, és mivel ki kell használni, így "elugrottunk" Kecskemétre a KLP-be. Új helyre költözött, most egy raktáráruház. Tetszik, mert tök sok cucc van, nem mint tavaly előtt.

Összesen egy órát (csak) töltöttem az áruházban, közben felpróbáltam vagy három nadrágot, ugyanis újat kell venni, mert a szürkének, amit az utóbbi látogatáskor vettünk, kinyúlt a gumija, plusz ilyen kockás kinyúlások vannak a combomon. Végül egy fekete nadrág mellett döntöttünk. Körbenéztem, a western résszel kezdtem, és rögtön megláttam az álmaim "pálcáját". Egy répabotot a tlk-hoz. Oké, nem eredeti, de legalább van. És anyu megengedte, természetesen ha én állom. Nem kevés pénzbe fájt (egy tízes), de mivel akció van, megvettük. Aztán tovább nézelődtem. Anyunak megmutattam a western nyergeket, és egy nyereg + alátét + heveder (ócska) + kantár kombiért nem sajnált kb. 85 ezer forintot. Na ez jó hír. Aztán nézegettem még Reminek szetteket. Találtam egy kék-sárga kötőféket, egy bézs-kék-bordó nyeregalátétet + a hozzá tartozó kötőfék + szár kombót, meg egy sárga fáslit. Igen. Keresem Remi színét. A sárga, illetve bordó-kék-bézs/fehér színek között vacillálok. De mondjuk ha western lesz a drága, akkor felesleges lesz (sztem), mivel a nyeregalátétek színesek.

KLP után átmentünk a Dechatlonba, venni apunak edzőnadrágot. Én persze a lovas cuccoknál kóborogtam. Hát mit ne mondjak, nem volt túl nagy kínálat és az is úgy ahogy volt, egy nagy kalap …. Ez a véleményem. A chaps egy darab vékony,  (szerintem) rossz minőségű bőrből (ha egyáltalán bőrnek lehet azt nevezni) áll, és 100-ból egy gyerekre, ha pont passzol. A kobakok közül a profibb is a daslö-ből a kezdőnek felelt meg (= hungaroceles belső, minimális szivaccsal + orbitálisan nagy darab maga a kobak). A cipők nagy része gumiból vannak, alig találtam bőr darabot, az én méretemben (38-9) pedig pláne. A ruházat pedig elég drága volt, némelyik még leértékelve is. Anyu rábeszélt egy barna gatyára háromezerért (leértékelve), itthonra jó lesz alapon. Végül úgy beszéltük meg, hogy a barnába lovazok, a feketében meg majd ünnepségre (felvonulás), illetve versenyre megyek majd.

Ez csak mellékes, hogy hazafelé pedig a Baumax-ba ugrottunk be, és kaptam egy cuki mókusos szobrot. Ott virít az ablakomban a névnapomra kapott virágegyüttes mellett.

Három év
Írta: dorka Mikor? 02.22. Kategória? Remény

Hosszú írást tervezek Róla, meglátjuk mi lesz belőle. Hát nem volt túl dús évem Vele, de azt hiszem ez még nem is baj, mert még "kicsi". Pedig nem. Magasabb, mint Kristály, éppen ideálisan magas. Szerintem 140-150 cm között mozog a magassága. Márciusban először fontam be a sörényét, áprilisban pedig elkezdtem vele foglalkozni. Megszokta a futószárat, és hellyel-közzel hallgat a szóbeli kérésekre (lépés-ügetés). Első alkalommal nem akart vágtázni, de ahogy egyre többet kapcsoltam rá a futószárat, egyre ügyesebb lett. Ereje jóval meghaladja az enyémet (még jó), és egy kicsit kontrollálatlan még.  Aztán hozzászokott a zablához, végül miután hozzászokott a (Kristály) kantár(já)hoz, megkapta a saját kantárját is. Következő lépésként a nyerget szokta meg, de egyenlőre csak két-három alkalommal volt rajta. Mint vártam, a hevederhúzás egy picit kellemetlen neki. 

Velem szemben hihetetlenül aranyos, bújós, amint felrakom rá a kötőféket, szépen jön mellettem és figyel rám (nem lök fel, nem jön elém stb.). De ha úgy gondolja, hogy elég, akkor viszont vigyázni kell vele, mert elkezd hisztizni, nem figyel, fellök (vagyis próbál). Gyorsan tanul. Névnapomra kaptam bólyákat az ügyességi gyakorlására. Szétpakoltam, kapukat csináltam belőle és megmutattam neki. Először nézte, de miután előtte átmentem pár kapun, már meg sem kottyant neki, pedig elég szűkre raktam. A tlk is jól megy, mondjuk még egyszer csináltuk, de már a második lépésre rá is térhettünk első alkalommal, az elsőt átugorva, amit pótolni kellene. De ezt már írtam. Hangomra rögtön felkapja a fejem, bár sokszor nem megyek le hozzá, mert éppen nyelvvizsgára készülök. Hasát imádja, a répáért akár "ölni is tudna". Sprintelni is imád. Mikor kiengedem őket a legelőre, megtesz pár kört, és csak aztán áll le legelni.

Jövőjével kapcsolatban nem tudok még semmit. Nagyon szeretném, ha westernló lenne Belőle (két okból is). Az egyik, hogy nem kellene venni. Ugyanis két ló nekem untig elég (néha még mondanám, hogy sok is, de örülök, hogy így van). Másrészt, pedig véleményem szerint egy westernló sokkal-sokkal nyugodtabb, biztonságosabb (ajánlom ezt a cikket ebben a témában), ráadásul a terepezésre is kitűnően fel lesz készítve. Csak hát elég kevés hely van Magyarországon, ahol western stílusban lovagolnak be csikókat. Eddig két helyet néztem ki, bár minden ártól függ. Sajnos nincs közelebbi, az egyik Ballószögön van, a másik pedig Szentesen.

Lovaglás
Írta: dorka Mikor? 02.09. Kategória? Fotóblog, Kristály

Lovaglás közben is szoktam fotózni, de ekkor sajnos csak a kis kompaktomat vihetem magammal. Az ősszel, és a tél folyamán lőttem egy-két képet. Nem mondom, hogy kitűnő minőség, meg hát mocorgó lóval nem könnyű egy sokáig fókuszáló géppel képet lőni. De szerintem a táj gyönyörű.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés