Blog özön
Írta: dorka Mikor? 01.15. Kategória? Más, Móric

Kéne mostanában egy ilyen is, mert hihetetlenül elmaradtam. És még a régieket sem pótoltam még be rendesen. Például Móricról még egy szót sem írtam, csak megadtam a címet, meg annyit írtam alá, hogy hamarosan… Ennek kb. egy hónapja. Bár vele amúgy "megszűnt" a kapcsolatom, arra várunk, hogy jobb idő legyen, és hogy Olivér eljöjjön érte (ha szólunk neki). Mindegy, az elkövetkező időszakban nekiállok és nemcsak bejegyzéseket fogok pótolni, hanem nekiállok és a lelkiismeret furdalásomnak engedve megcsinálom az egész oldalt (persze az idő függvényében, csak hát gép előtt nem csak a blogot nézek, hanem többek között zenét is hallgatok) – lesz új design (készülőben), meg megcsinálgatom a tartalom részt is.

Szilveszteri találka
Írta: dorka Mikor? 01.01. Kategória? R. Róbert

Hivatalos voltam egy találkozóra a lovardába, hogy megünnepeljük a szilvesztert. Sokan voltak már ott, mire odaértem. Beszélgettünk, pezsgőt bontottunk és ittunk. Utána kivitték a többiek a lovakat a bal oldali homokos pályára. Fel alá nyargaltak, élvezték a szabadságot. Ezután mindenki elhelyezkedett a karámkerítés körül és lefényképezték az egész bandát. Ez után nem sokára szóltam anyunak.

Robiék után
Írta: dorka Mikor? 12.30. Kategória? Kristály

Délután kettő körül anyu szól, hogy a vadkerti úton elhaladt egy lovas, meg mégegy, meg mégegy… Összesen asszem hatan. Mindegy is, szerintem/ünk a Robiék voltak (fb alapján be is igazolódott). Nem terveztem velük menni, de kb. egy óra múlva felnyergeltem és elindultam "utánuk". A körtés után fordultak le, és egészen a nagy kanyarig mentek, sőt azon is bőven túl. Végül egy fenyves után lekanyarodtak egy csapásra, amit egyszerűen nem tudtam megoldani, így visszamentem az útra és az első bal oldali leágazásnál lekanyarodtam, majd megint egy lehetetlen helyre értem, de nem adtam fel. Végül valahogy rákeveredtem a hazavezető útra és a "sarki" tanyánál lyukadtam ki. Huhh. Jó volt. És ami vicces, hogy azon az úton, amelyikre rákeveredtem, megint ott volt a csapat nyoma. Azt hiszem, két óráig tartott az út. Összességében élveztem, mert megint új helyeket fedeztem fel.

Városban
Írta: dorka Mikor? 12.16. Kategória? Kristály

Újabban már nem is az erdőbe járok, hanem "asztfaltterepezek". A város széli lakótelepet járom be. Múltkor elmentem a Sóstó Csárda mögötti utcában, hogy megnézzem, mi a helyzet a Robiék régi helye mögött. Odafelé egy dán doggal találkoztam, de szerencsére a gazdája megfogta, szóval nem lett semmi baj. Igazából csak azért járok erre, mert jó érzés új helyeket megismerni, illetve mert a tanya környékén már minden ösvényt ismerek a közelben, és kb. egy óra lovaglás kell ahhoz, hogy kiérjek az ismert körből. Van amikor meg nincs időm ennyire.

Első hó
Írta: dorka Mikor? 12.09. Kategória? Kristály

Leesett az idei első hó, én pedig ma ki is használtam az alkalmat és vastagon beöltözve befogtam Kristályt. Elvittem anyuékat egy körre, és én is mentem még egy kicsit. Utána mehetett Kristály pihenni (= szénázni). Délután pedig jöttek az ismerősünk a szánkóért. Közben apu bement a városba, és amikor visszaért, mondta, hogy a három lovast, meg a szánkót látta a Sóstónál. Gyorsan öltözés és íziben felnyergeltem. Tulajdonképpen nem is tudtam merre vannak, de sejtettem hogy bent vannak a városban az egyik kocsmában. Pisti már visszajött, épp láttam lenyergelni. Elindultam a kocsma felé: át az ötvenhármason, a lakodalmasháznál pedig elkanyarodtam balra. Viszont az egyik lovassal találkoztam, aki útba igazított: a halászcsárdánál vannak. Oké, irány vissza. Az ötvenhármas melletti kerékpárútnál kicsit necces volt a dolog, de Kristály megszokta a keskeny utat. A fiúkat pedig meg is találtam. Kicsit beszélgettem velük, majd indultam is vissza. (hazafelé, pedig a kanyarban (a baromfitelepnél) találkoztam a földrajztanárommal (biciklivel volt))


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés