Tegnap délután kivittem Kristet legelni. Vígan neki is látott, hanem egyszer csak hopp, abbahagyta a legelést és bement a karámjába. Pont etetési idő volt. Megkapta a zabját. Hozzá sem nyúlt, nem legelt és szénát sem evett. Halálra aggódtam magam, hogy mi van, ha mégis kólika. Kihívtuk egyik ismerősünket, aki állatorvos, fél kilenckor megjött, én pedig majd sírtam az idegességtől és az aggodalomtól, hogy mi a baja, mert az ellés jeleit is felfedeztem és a kólikáét is. A kólika mellett szólt, hogy nem eszik az ellés mellett pedig, hogy pihenteti a hátsó lábát, kiáll a hátsó lábaival (a elsőkön normálisan áll, a hátsókat pedig kiteszi hátra és beterpeszt). E mellett levert volt, keringett a karámban, le akart feküdni. Na szóval, kijött a doki és ránézett: ez vemhes?! (Tényleg kicsi a hasa.) Aztán tüzetesebben megnézte: tejel, beesett egy picit a horpasza, a hátsó lábai sem a normális állapotban van, és a hasa a bordaív alatt eldeformálódik (ez már kb. két napja). Meghallgatta, van bélhang, a kötőhártyája normális. Légzése és pulzusa is oké. Nincs itt semmi kólika, hanem lehet, meg fog elleni. És megnézte azokat a jeleket is: érezte a méhösszehúzódásokat, és talán egy csikórúgást is. Megkönnyebbültem. Aztán fél 11-kor lementem még megnéztem, feküdt a drága. Aztán elmentem aludni. Most, reggel ötkor is megnéztem: semmi. Kicsit nagyobb a pérája, mint tegnap, még mindig levert és tisztán látszik, hogy össze van járva a karám. Most reménykedünk.
Tegnap voltak nálunk, lovasok is. Így kívülről azt mondták, hogy nem vemhes. Igen ám, de amikor bementek, és egy picit fejték, jött a tej. Meg a csöcs előtti ér is duzzad. Szóval halkan izgulunk. Péntekre van kiírva.
Ma voltam lovardában. Szilvi úgy fogadott, hogy délelőtt elvitték Leo-t, így Gazsira ültem (kisbéri, sárga mén, nagyon aranyos). Egy lánnyal (nemtom a nevét) gyorsan felnyergeltünk, közben Szilvi felült az Agrira. Kivittük a pályára a lovat, ott felültem rá, és hajrá. Ügettem egy csomót, meg vágtáztam is. Az ügetése tök kényelmes, a tanügetése is, de a vágtában már dobál. Leot jobban ki tudom ülni. Végül leléptettem, beszélgettem a lánnyal kiderült, hogy a város másik felében lakik, és akár együtt ki is mehetünk terepre. Bementünk, lenyergeltünk, majd egy másik lovat, Masnit nyergeltük fel. Masni olyan ló, aki ha kikötöd, képes magát felakasztani. Szóval fogtam, míg a lány leápolta, aztán jött Szilvi és felnyergelte. Kiment vele a pályára, bemelegített, majd ugratott. Tök magasat mentek, kb. mint a ló szügye. (Nem túl nagy a ló, Kristnél kisebb). Jövő héten ugyanekkor, ugyanott.
Avagy immár az összes kutya imád a bálára mászni. Beni egész korán felment a bálára, mert hát a drága anyját követni akarta. Lady pedig csak ugrott egyett, bedurcázott és szelelt is el. Ám tegnap egyszerűen fogtam és feltettem a bálára. Kicsit fur a volt neki, leugrott. Aztán felugrott. Én is fölmásztam és már négyen voltunk fent. Ma pedig vittem fényképezőt is, de Beninek nem volt kedve bálát mászni, helyette vadászott (a bálán levő kutyák figyelmét is sikeresen elterelte)
Ha már a kezemben volt a fényképező, a lovakat is megörökítettem. Szerintem már egész jól látható Krist nagy hasa, bár nem úgy néz ki, hogy két hét múlva elleni fog.
És még két virágot is lekaptam.
Ma anyával lementem Szegedre és bementünk az Aranypatkóba, ahol megvettem a nyeregszappant, a porkefét és még egy dolgot. A kefére már égetően szükség volt, mert Beni elvitte az előzőt valahova, azóta nincs meg, meg hát a ponyclubos minikefével elég vacak munkát lehet csinálni (por kefe ody, 1000 Ft). A nyeregszappan pedig azért kellett, mert az olajom elfogyott, ami meg nagyon maszatolt, így inkább szappant vettem (B&E glicerines nyeregszappan, 500g, 1690 Ft).
Ám a porkefén kívül vettem mást is. Egy kantárt Reminek. Kiválasztottam a nekem tetsző stílust. Igen ám, de mekkora legyen a mérete? Normál vagy nagy póni. Megkérdeztem az eladót, mi a véleménye, ő sem tudta, így a kisebbet, a nagy póni méretet választottam, aztán, ha nem jó, következő hétvégén elugrok kicserélni.
Hazaértünk rögtön felpróbáltam… először Kristályra. Max lyukon jó volt rá, így aztán nyugodt szívvel tettem fel az új kantárt Remire. Így megvan mindkét lónak a maga fejére valója. (És igen, befontam a sörényét. Egész jól tűrte, sőt tökéletesen, egyszerre be tudtam fonni az egészet és még jól is áll neki.)
Nagy bánatom van. 2011 április végétől visszafelé elvesztek a képeim. Nem tudni mikor, hogyan. És köztük volt egy csomó kedvenc. Főként azokat siratom. Viszont kapok egy kis vigasztalást, hogy párat feltöltöttem a régi dA-ra, és a piciRemis képek is megmaradtak hál'Istennek. A kár kb 500 kép. Anyu pedig nem kicsit haragszik. Én meg szégyellem magam.