Sóstón
Írta: dorka Mikor? 07.15. Kategória? Beni, Lady

Minden nap voltunk a Sóstón fürödni (kiv. ma), az utóbbi két alkalommal kutyát is vittünk. Szerdán Ladyt, csütörtökön pedig Benit.
Ladyt fojtópórázzal vittem (hát a hámot nem használom vele, nyakörve meg nincs). Először kételkedett, de aztán szépen bejött a vízbe. Csak úgy csapkodta, meg két lábon állt a vízben úszás közben. Többször is kimentünk a partra, lerázta magát, aztán mentünk vissza a vízbe. Majd mi is kimentünk, felmentünk Zsófival a kilátóba, majd visszamentünk és apára bíztam, míg mi Zsófival mégegyszer bementünk úszni. Addig Lady úgy-ahogy megszáradt, mi is száradtunk, majd mentünk haza. Végig nyugodt volt, szépen ment pórázon és a vízben is normális volt, bár sokszor ki akart menni.
Csütörtöki, Benis fürdés is jó volt, csak volt egy kis bökkenő. Kimentünk (én, apu, Zsófi és Z.) a sóstóra, rögtön be is mentünk, vittük Benit is. Meg is jelent egy csávó (apu ismerte), vadásznak és nagy vizslakedvelőnek mondta magát, de megjegyzem: egy kicsit be is volt rúgva. Ott cseszegette szegény Benit, meg tesztelgette, hogy ő igenis tisztavérű magyar vizsla (holott ugye Panka az anyja), hiába mondtam neki, hogy csak háromnegyed részben. Majd egy kicsit eltűnt a csávó, én meg Benivel beúsztam a bólyáig. Majd vissza, kivittem száradni (megint apára bíztam), újra bementem úszni. Aztán kimentem, mert már fáztam a vízben, a csávó ott beszélgetett apuval. Odaültem, száradtam, vigyáztam Benire, erre elkezdi a csávó, hogy engedjem el a kutyát. Mondom nem. De de, úgyis visszajön. Én meg beszóltam neki, mert már annyira idegesített, hogy ott babrált a karabínernél, hogy elnegedje a Benit.

– Kedvesem, hidd el nekem, vissza fog jönni, engedd el. – mondja, nagyon meg akar győzni, közben meg a póráz végén babrál.
– Legyen szíves, nem fogom elngedni, elhiszem magának, hogy vissza fog jönni, de nem engedem el, hiába próbál meggyőzni. – mondom neki a szemébe és kicsit eltaszigálom onnan a kezét.
– Angyalom (anyád – gondoltam akkor), hidd el, nem fog elmenni, most csatold le, úgysem fog elmenni. – dögönyözi a Benit.
– NEM! – már majdnem kiabáltam. Erre jött Z.

Annyira felmérgesített az okoskodásával és hogy engedjem el a kutyát. Lehet, hogy visszajön, de előtte biztosan végignyal minden arcot, amit nem hiszem, hogy díjaznak. Naigen. Jött Z., elvitte magával, sörözött egy kicsit (mármint Z.), majd mi is indultunk ki, akkor találkoztunk és mondta, hogy Beni bezsebelt pár simogatást.

Most mindkét kutya szebben csillog, Lady is tisztább lett, Beni szintúgy. Pankát egyenlőre nem viszem, mert hát vemhes. Ja igen, Benin hám volt.

Lovasok
Írta: dorka Mikor? 07.15. Kategória? Kristály, Más

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszéltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Az itthoniak
Írta: dorka Mikor? 07.10. Kategória? Kutyák, Lovak

Nem emelném ki egyik állatomat sem és írok róluk külön cikket, hanem bekezdéseket adok nekik. Kezdjük a legfiatalabbal.

Beni: már az anyját is túlnőtte nagyságban. Lassan el kell vinni ivartalanítani, de az anyjára még várni kell (hogy miért, nála leírom). Valamelyik nap megtaláltam a piros csörgős labdámat, amivel kiskoromban én játszottam, és odaadtam neki dobálgatni. Mit ne mondjak, most ez a favorit. Ügyesen ül már, nem ugrál rögtön a jutalomfalatra. A fekszik olyan Benis. Úgy tanítom, mint Ladynek anno (lehúzom a földre a jutalmat, mire lefekszik) és nem szépen hasal, hanem a mellső lábaival csakúgy csapkodja a földet. De én így szeretem.

Remi: szerintem megint átesett egy növekedési szakaszon: hosszabbak a lábai, kicsit kecsesebb, nyaka is megnyúlt egy picit. Ha egymás mellé állítanánk az anyjával, biztos ugyanakkorák vagy +- 1-5 cm. Remélem nagyobb lesz, mint Kristály. De úgy szeretem ahogy van. Pénteken tök nyugisan leápoltam. Még csak ki sem kötöttem, elvolt a szalmázással. A farkát is hagyta kifésülni (korábban mindig mozgoolódott). A sebei gyógyulnak, már kiszáradtak és nem igazán néz ki az eredetinek. (135 az eredeti, most 758 látszik, vagy valami hasonló) Ha leálltam, mert legyet kellett ütni a lábamon, mindig odajött és nézett. Imádom.

Lady: csak annyit tudok vele kapcsolatban, hogy kellene nekem egy kis szabadidő, hogy ki tudjam végre fésülni, mert elöl a fehér rész tele van bogánccsal. Tegnap megpróbáltam lefürdetni (a többi már megvolt), nem szereti a vizet, nagyon húzza a pórázt és folytja magát. Sajnos.

Panka: újra vemhes. Ha megellett, a Benivel együtt elvisszük ivartalanítani, mert a buzi szomszéd nem tudja becsukni a hülye kutyáját, pedig már mindenki panaszkodik rá. Tüzelésre egy szemvillanál alatt itt tud teremni a kutya, mi próbáljuk légpuskával kergetni, de semmi. Ő most leginkább pihen és napozik vagy hűsöl.

Kristály: Tegnap lemostam, tusfürdővel is átdörgöltem. Szép lett utána, mindenki dícsérte. Utána kitettem az udvarba legelni, hogy száradjon. Meg fél órára befontam a farkát, csak nem lett szép, mert nem tudtam kifésülni. Mielőtt lefürdettem, észrevettem hogy a hátán, meg a farán tele van fehér folttal. Izzadás lehet? Végülis megvan az esélye, mert sajnos nincs árnyék a karámban csak délután.

Lovastábor 5. nap
Írta: dorka Mikor? 07.09. Kategória? B. Szilvia

Délelőtt még elrendeztük a lovak sörényét, újrafontuk a Jucusét, mert szétesett. Felnyergeltük a szürkéket, én Teddyre ültem. Időközben elkezdtek a környéken hegeszteni, jött egy traktor. Teddy meg ideges lett, így cseréltünk Kittivel, Rozira ültem. Nem ugrattam, mert ő vele nem lehet. Majd átadtam Áginak, aki szenvedett vele egy csomót. Unalmamban elkezdtem egy koszorút fonni Hannának. Majd bementem (a többiek etettek), mert az egyik kicsi ki akarta törni az ablakot egy fával, szóval rendezzem el, utána visszamentem a lovakhoz, hogy elhozzam az ottfelejtett vizemet, erre megkértek, hogy sétáltassam meg a frissen lefürdetett Rozit. Ez megvolt, felmentem, kajáltunk. Utána a nagy hőségben pihentünk, de Szilvi kihívott minket és megbeszéltük a felállási sorrendet a délutáni bemutatóra, ahova a szülők is eljöttek. Első volt Dolli, rajta Mariannal, aztán Rozi a Csabival, mellette Panni meg Zsani; majd Teddy, rajta Kittivel, aztán jött Szofi, rajta Domo (egyik kicsi), mellette én és Ági, aztán Juci Zsigivel. Közben pedig Szépség (póni) is kijön. Aztán baj volt, hogy nincs nyereg a Szofira, így hát felajánlottam az enyémet. Apu meg is hozta kettőre, fél óráig azt szereltem, ugyanis kivettem belőle a marvasat, hogy azt  majd kicseréljük és vissza kellett tennem. Addig a többiek a lovakat ápolták és nyergeltek. Gyorsan feltettük Szofira a nyerget, a hevederrel egy kicsit szenvedtünk, de meglett. Majd beállítottam a legkisebb kengyelt a Domonak, felszálltam és kengyel nélkül kimentem a pályára, ahol mondta a Szilvi, hogy lehet sétálni a lovakkal, míg érkeznek a szülők. Beállítottam a kengyelt és léptem. Aztán átmentünk, beállás, fényképeszkedés. Majd mindenki elrendeződött: Teddy meg a pónik a másik pályán; Szofi (én), Dolli (Mariann) és Rozi (Ági) pedig az ugrós részen. A Zsani meg a Panni megmutatták, mit tudnak Teddyn, Ági meg mit tud Rozin, addig mi léptünk és ügettünk. Majd Kitti felült Teddyre, és elkezdtünk ugratni. Szofi rohant, én meg olyanokat huppantam ugráskor, mint állat. xD Aztán cseréltünk Kittivel, én felültem Teddyre, még utoljára ugrattam egy x-et hogy megmutassam, tudok én nemhuppanósat is ugrani. Kitti felment a benkre, léptetés és mentünk be. Gyorsan lefürdettem Teddyt, összepakoltam a nyerget és jöttem haza.

Lovastábor 4. nap
Írta: dorka Mikor? 07.09. Kategória? B. Szilvia

Reggel elég sokat késtem, de beértem nyergelésre. Majd szürkéken (és pónikon) lovaglás. Mariann még kihozta Dollit is. Én Teddyre ültem, nem ugrattunk, vagyis csak Mariannék. Mi gyakoroltunk, majd átadtam Panniéknak a lovat. A végén lemostuk a szürkéket, megetettünk és mi is ettünk. Ebéd után Szilvi megmutatta a lovardai feladatokat, aztn szabadidő, így mi lementünk Ágival meg Kittivel megcsinálni a szürkék sörényét. Én meg befontam Rozi farkát. Aztán átmentünk a pónikhoz és Jucust is megcsináltuk. Kitti az ardenni fonatot csinálta, mert a bogyózáshoz nagyon dús a sörénye, én pedig befontam a farkát. Utána meg két takarót elkezdtünk Kittivel sikálni – hasztalanul. Aztán felszereltük Szofit meg Teddyt. Kitti felült Szofira Szilvi Brigire bízta, ugrott is egy csomót, majd én ültem fel, egy csomót ugrattunk, volt nagy száguldás két akadály között. Aztán jött Ági. Végül utoljára még felült Kitti és felment a benkre. Leszereltünk, én elvittem Szofit lemosni. Szépen tűrte. Legelt egy kicsit, aztán betettem és mentem haza.


EquestrianBlog

Régóta lovagolok, a pontos idejét nem tudom, de ha jól gondolom, akkor kétezer-hétben ültem először lóra lovaglás céljából. És azóta rabja vagyok ennek a sportnak, hobbinak, életformának, vagy csak egy buta időtöltésnek, ki hogyan gondolja. Az első lóra ülés után, egy évre rá cseréltem első lovamat, Kristályt - ekkor mindössze 13 éves voltam. Két év múlva megszületett Remény, aki mára már kész hölgy lett a maga hisztijeivel. Kristen angol stílusban lovagolok, Remin pedig a western és angol stílusban is (egyedül általában az utóbbiban, míg társaságban az előbbiben).

Rajtuk kívül még van két kutyám: Lady és Beni. Lady-t összesprórolt pénzből vettem. A tanya ékessége, hiszen ő egy skótjuhász. Bár kiállításra tenyésztették, jelleme miatt nem vezethetem fel, így inkább tanításában lelem örömöm, már amikor ő is szeretné. De én így szeretem őt. Beni egy nagy bohóc. Imádom a játékos fejét, hogy mindig csóvál, és ő az egyetlen kutyu (vagy mégsem), aki hozza a labdát. Vele agilityzek, nagyon fogékony mindenre, hihetetlen gyorsan tanul. Ebben is Pankára üt.

 

FőoldalFacebookBloglovin
A halál nem más, mint álom!

Pankát úgy kaptam, mikor tizenkét éves voltam. Ő volt az első kutyám, vele tanultam meg, hogy egy állat jó barát is lehet, hiszen előtte alig volt kapcsolatom állatokkal. Ő mutatta meg nekem a kutyatanítás örömeit és nehézségeit. Ragaszkodó, pontos és hű társ. Vele agilityztem, bármire mutattam, felugrott rá vagy átugrott rajta. De sok vezényszót is ismert: az alapokat (ül, fekszik, maradj), a pacsit, fordulj. Sok ismerősünket, ha nem az agilityvel, akkor télen a szánkózással nyűgöztük le (amíg elbírt). Remek első-kutyát ismertem meg személyében.

Nyilatkozat

» A EquestrianBlogon megtalálható bejegyzések, képek mind a honlap tulajdona. A képeket elkérés után szívesen odaadom. 

© equestrianblog.bplaced.net

Bejelentkezés