Tarzanka megint magát adta.

Még a szeptemberi vadásznapon ugye odament először A.-hoz egy vadász, amikor még nála volt a kutya, majd miután A. elmesélte nekem, mi is történt velük, mi is összefutottunk Nándorral.

A lényeg az volt, hogy a kutya nem csinált semmit, csupán létezett, de nagyon megtetszett Nándornak és megkérdezte, hogy beleegyezünk-e abba, hogy Tarzan apuka legyen tavasszal, mikor majd az ő kutyája tüzelni fog. Mondom, persze, keressük egymást.

Nem nagyon hittem a dologban, igazából el is felejtettem a témát.

Hanem aztán. Szombat délelőtt ismeretlen szám hívott, én pedig nem vettem fel, mert nem szoktam, meg amúgy is a lovas suliban le volt némítva a telefon és utólag vettem csak észre a hívást. Napközben vacilláltam is, hogy vajon ki lehetett, mert nem nagyon szoktak keresni idegenek, és hogy visszahívjam-e a számot.

Telt a nap, teljesen elvoltam a sulival, épp Petra óráján voltunk a Testnevelési Egyetemen, mikor hívott apu. Teljesen meglepődtem, egyáltalán nem számítottam rá.

Apu elmondta a telefonban, hogy felkereste őket Nándor, kiment hozzánk a feleségével és beszélgettek (többek között a két kutya rokonságát is megbeszélték, hogy van-e átfedés), végül abban maradtak, hogy Nándor a nap folyamán később felhív és megbeszéli velem a dolgokat, hiszen Tarzan végülis az én kutyám és a végső döntés nálam van.

Apu hívása után nem telt el fél óra, be is futott Nándor hívása. Beszéltünk pár szót, természetesen beleegyeztem a dologba, végül abban maradtunk, hogy ma délután 4-kor jön és elviszi Tarzant a szukához.

Így is történt. Három után nekiálltam kikefélni a kutya bundáját, hiszen mégiscsak csajozni megy, vagy mi.

Szerdán dél után indultunk apuval Simonpuszta felé, érintve egy Burger Kinget és egy Tesco-t Érden. Az előbbiben megebédeltünk, utóbbiban pedig bevásároltam a négy napra. Miután kipakoltuk a cuccomat a szobába, apu indult is vissza, hogy minél kevesebbet kelljen sötétben vezetnie. A nap maradék részét még egy kis munkával töltöttem, aztán megjött Lilla is (akivel egy szobában aludtam), illetve Kati és Laura is, végül a mi szobánkban gyűltünk össze és beszélgettünk lefekvésig.

02.03 – Csütörtök

7-kor keltünk a 7:30-as nyergeléshez a Díjugratás órához, így felöltözés után mentünk is le az istállóba. Közben kiosztottak hat lovat, akiket elkezdtünk felnyergelni: Polett, Gianna, Oszkár, Betyár, Dakota, Mohikán (?). Katival felnyergeltük kedvenc lovunkat, Betyárt, majd felült a csapat első fele. Bemelegítés után (egyéni bemelegítés volt), két nagykörre oszlott a csapat, majd nagykörön, mindkét kézen vágta, ezután pedig az volt a feladat, hogy bal kézen ügetésben körön cavaletti, majd a kör végén oxer, jobb kézre pedig először az ugrás, utána a cavaletti. Itt volt egy kis kavarodás, ugyanis Laura volt Polettel, és amint elkezdtek ügetni, ügetés közben erősen kattogott a ló térde, így az lett a döntés, hogy vissza kell vinni a lovat és felnyergeljük egy másikat. Páran bementünk Laurával és következő lóként a Bolerot kaptuk, így amíg Laura lenyergelte Polettet, mi Bolerot nyergeltük fel. Ő viszont pár kör bemelegítő lépés után ügetésben elkezdett látványosan sántítani, pedig azt mondta a vezető, hogy előtte nap még nem volt semmi baja. Így hát Laura őt is visszavitte (ekkor már nem tartottam vele), a végső döntés az lett, hogy a tervezett kettő helyett így három osztály lesz.

Arra gondoltam, hogy miután minden vizsga megvan és mielőtt elkezdődik az új félév, írok egy rövid összefoglalót az elmúlt félév tapasztalatairól.

Félév befejezése, vizsgák

A Futószárazás és a Lovas képzésének alapjai / Bevezetés a lovassportokba, illetve a Gimnasztika vizsgákat az utolsó konzultáción ejtettük meg (ráadásul a Futószárazást a csoport nagy része – köztük én is – hibátlanra írta meg), bár még egy lovaglással „tartozik” Zupi, tekintve, hogy a szél miatt le kellett fújni (haha) a vizsga lovaglást. A ló egészségvédelméből nem volt semmi (majd következő félévben), hanem Lóanatómiából kellett leadni a jegyzettervezet lektorálását. Pedagógia I.-ből sem kellett vizsgázni, ez is következő félévre marad. Humán anatómiából volt egy elearninges vizsga, ami nekem elsőre sikerült, de másodjára már mindenkinek megvolt. Lovastornából beadandót kellett írni a lovastorna történetéből, én ezt külföldi forrásokból oldottam meg. Lósportokból aláírást kaptunk. És hát maradt a Lovaskultúra alapjai, amivel a fele csapat (és én is) nagyon megszenvedett. Beugróként be kellett adni egy beadandót egy kiválasztott művészeti alkotás történetéről, ami a lakóhelyünkön található. Ezt a feladatot mindenki sikeresen megugrotta, a vizsga azonban egy fokkal nehezebb volt. Először úgy volt, hogy egy előre megbeszélt időpontban fel kell menni az egyetemre és szóbelizni fogunk, azonban a vizsgaidőszakra hoztak egy olyan szabályt, hogy a pandémiára való tekintettel nem lehet szemtől szemben szóbelizni, csak írásban lehet vizsgázni. Végül megegyeztünk ebben, és kaptunk egy olyan ígéretet, hogy kapunk tételeket, amik végül nem érkeztek meg. Így hát kb. vakon mentünk dolgozatot írni, nem tudtuk, mire számítsunk. Végül csupán kérdéseket kaptunk meg egy rövid esszéfeladatot. Első körben nekem nem sikerült a dolgozat, így még egyszer fel kellett menni az egyetemre, de másodjára már mindenkinek meglett a vizsgája.

Délelőtt gondoltam, hogy tanulás után pihenésképp felnyergelem Reményt futószárazáshoz.

Így is volt, kora délután elkezdtem felszerszámozni Reményt, közben észrevettem, hogy idegesen rugdalja a hasát a bal hátsó lábával. Átfutott az agyamon, hogy ez vajon jelenthet-e valamit, de a lónak jó közérzete volt, így nem nagyon törődtem vele.

A futószárazás egyébként nagyon jól ment, ezentúl mindent úgy csináltam, ahogy a suliban tanultuk, kikötőszárral, állítgatásokkal meg minden és Remi nagyon jól reagált rá.

Lenyergeltem, ment vissza a ló a karámjába.

Egy óra múlva elkezdtem kaját csinalni és a konyha ablakból történetesen rá lehet látni Remény karámjára. Arra lettem figyelmes, hogy a ló még mindig a hasa felé rúg, de mindig ugyanazzal a lábával. De közben evett és a futószárazáskor trágyázott is, így nem igazán értettem, hogy ez most mi lehet.

Kimentem, levideóztam, hogy mit csinál Remi és elküldtem Mártinak (éljen a 21. század), aki erre azt mondta, hogy inkább oltsuk be görcsoldóval.

Felhívtuk Imit is, ő mondta, hogy hallgassam meg, hogy milyen hangokat ad ki a ló hasa, van-e egyáltalán emésztési hang – volt. (Egyébként ő reggel is hívott, csak akkor még aludtam és csak azt akarta megkérdezni, hogy van-e időm, ha ma kijön, de így holnapra beszéltük meg az edzést.)

Mivel V. dokinál sosincs gyógyszer, ő csak beadja, így elkezdtem körbetelefonálni a nagyobb ló létszámmal rendelkező ismerősöket, hátha valakinek van: Antit és R. Robit, de egyiküknél sem volt.

V. doki szerzett végül valahonnan algopirint, azzal gyorsan kirohant és beoltotta Remit.

Azóta sem tudjuk, mi volt ez, de figyelembe véve az utóbbi napok hideg időjárása után a mai (viszonylag) meleget, benne van a pakliban, hogy valahol begörcsölt a gyomra az időjárás változásra.

Este még voltam kint, úgy néz ki, rendben van, holnap pedig edzés lesz Imivel!

Még a nyár elején született három kiscica Mirától. Egy szürke lány, egy szürke fiú és egy szürke-fehér tarka kisfiú. Egész hamar megtaláltam őket, így már korán kézhez és kutyához szoktatva nevelkedtek: a lovak nem használt itató vödrében volt a helyük, kibélelve egy nem használt puha pulóverrel. Az estét bent töltötték a szobában, a nappalt pedig az árnyék alatt, így szokták meg a hangokat, a mozgást, a kutyákat és az embereket.

A házba is beszoktattam őket, így hamar szobatiszták lettek.

Ahogy lenni szokott, eljött a fél éves koruk és két hete az egyik macska tűnt el a másik után: először a szürke lány, aztán a szürke fiú, végül a másik fiú is.

Múlt hét vasárnap délután sötétedés előtt apuval körbenéztük az állatokat hátul, amikor is a kecskeól mellett megtalálta a kétszínű macskát. Ránézésre is nagyon rossz állapotban volt az állat, csapzott volt a bundája és büdös és nagyon-nagyon sovány. Úgy nézett ki, mint aki az eltűnése óta nem evett.

És igazam is volt, mert az ínye baromira be volt durranva.

Az első dolgom az volt, hogy az előtérbe kirakott bögre mellé raktam a cicát, ő pedig kapásból megitta a víz felét. Szegényke támolyogva, reszkető lábakkal járt a padlón, alig lehetett ráismerni a két héttel korábbi életerős macskára.

Hoztam neki gyorsan egy konzervet, de nem bírta megrágni a húskockákat, így némileg felvizeztem és villával pürésítettem neki az eledelt, de így sem evett többet egy-két falatnál.

Mindent elmondott számomra az is, hogy ezúttal annyi ereje sem volt, hogy felugorjon az ágyamra (ez korábban szintén nem volt gond), így felraktam őt, hogy ott pihenjen.

Elérkeztünk a félév utolsó konzultációjához. Durva, milyen gyorsan telik az idő. Ez a konzultáció már az órarendre rápillantva is keménynek ígérkezett: két vizsga Futószárazásból (gyakorlat + írásbeli), egy ZH Gimnasztikából, és egy másik dupla vizsga Zupinál (lovaglás és szóbeli), nem is beszélve a nagyjából 7 órás Humán anatómia óráról.

Bár úgy volt, hogy szerdán délután még felülök Reményre, de Tarzan szépen keresztül húzta a terveimet, így a kutya miatt idegesen pakoltam össze indulás előtt. Végül apuval bepakoltuk a cuccomat a kocsiba, Tarzant meg a csomagtérbe és indultunk is a vonatállomásra, ők meg utána tovább az állatorvoshoz.

Előzetes megbeszélés alapján egy rövid vonatozás után Laura felvett és vele mentem fel Simonpusztára, ugyanis a sok kint-tartózkodás miatt inkább oda foglaltam szállást. Ám mielőtt a célunk felé vettük volna az irányt, még átmentünk a lovardához, ahol ő lovagol, itt jött apu hívása, hogy a doki megvizsgálta a kutyát, minden rendben lesz. Fél óra múlva indultunk a lovardából és kb. másfél óra alatt meg is érkeztünk a szállásunkra. Volt egy kis kavarodás a szobák miatt (elcsúszott az info köztünk, a bizti őrök és a szállásadó között), de sikerült elrendezni, úgyhogy felpakoltunk a szobába, majd én mentem a konferenciaterembe befejezni a szakdolgozatomat a másik egyetemre. Éjfélig mindenki megjött (és voltak páran olyan kedvesek és rám néztek, hogy mizu) és én is befejeztem a dolgomat, így hullafáradtan dőltem ágyba.

12.09 – Csütörtök

Reggel 7-kor volt ébresztő, mert fél óra múlva kezdődött a lóosztás a Lovastorna órához. Pár percet késtünk, mikor rétegesen (de mint kiderült, nem eléggé) felöltözve az istállóhoz mentünk, ennek ellenére úgy tűnt, mintha mi lettünk volna az elsők, ám az istállóba benyitva kiderült, hogy a többiek már javában szerelték a lovakat.