FőoldalRólunkFacebookInstagram
EquestrianBlog
Gondolatok az I. félév margójára
2022. 01. 31. • Egyetem
Olvasási idő: 4 perc

Arra gondoltam, hogy miután minden vizsga megvan és mielőtt elkezdődik az új félév, írok egy rövid összefoglalót az elmúlt félév tapasztalatairól.

Félév befejezése, vizsgák

A Futószárazás és a Lovas képzésének alapjai / Bevezetés a lovassportokba, illetve a Gimnasztika vizsgákat az utolsó konzultáción ejtettük meg (ráadásul a Futószárazást a csoport nagy része – köztük én is – hibátlanra írta meg), bár még egy lovaglással „tartozik” Zupi, tekintve, hogy a szél miatt le kellett fújni (haha) a vizsga lovaglást. A ló egészségvédelméből nem volt semmi (majd következő félévben), hanem Lóanatómiából kellett leadni a jegyzettervezet lektorálását. Pedagógia I.-ből sem kellett vizsgázni, ez is következő félévre marad. Humán anatómiából volt egy elearninges vizsga, ami nekem elsőre sikerült, de másodjára már mindenkinek megvolt. Lovastornából beadandót kellett írni a lovastorna történetéből, én ezt külföldi forrásokból oldottam meg. Lósportokból aláírást kaptunk. És hát maradt a Lovaskultúra alapjai, amivel a fele csapat (és én is) nagyon megszenvedett. Beugróként be kellett adni egy beadandót egy kiválasztott művészeti alkotás történetéről, ami a lakóhelyünkön található. Ezt a feladatot mindenki sikeresen megugrotta, a vizsga azonban egy fokkal nehezebb volt. Először úgy volt, hogy egy előre megbeszélt időpontban fel kell menni az egyetemre és szóbelizni fogunk, azonban a vizsgaidőszakra hoztak egy olyan szabályt, hogy a pandémiára való tekintettel nem lehet szemtől szemben szóbelizni, csak írásban lehet vizsgázni. Végül megegyeztünk ebben, és kaptunk egy olyan ígéretet, hogy kapunk tételeket, amik végül nem érkeztek meg. Így hát kb. vakon mentünk dolgozatot írni, nem tudtuk, mire számítsunk. Végül csupán kérdéseket kaptunk meg egy rövid esszéfeladatot. Első körben nekem nem sikerült a dolgozat, így még egyszer fel kellett menni az egyetemre, de másodjára már mindenkinek meglett a vizsgája.

Olvass tovább!
Szilveszteri kalamajka
2021. 12. 31. • Remény
Olvasási idő: 2 perc

Délelőtt gondoltam, hogy tanulás után pihenésképp felnyergelem Reményt futószárazáshoz.

Így is volt, kora délután elkezdtem felszerszámozni Reményt, közben észrevettem, hogy idegesen rugdalja a hasát a bal hátsó lábával. Átfutott az agyamon, hogy ez vajon jelenthet-e valamit, de a lónak jó közérzete volt, így nem nagyon törődtem vele.

A futószárazás egyébként nagyon jól ment, ezentúl mindent úgy csináltam, ahogy a suliban tanultuk, kikötőszárral, állítgatásokkal meg minden és Remi nagyon jól reagált rá.

Lenyergeltem, ment vissza a ló a karámjába.

Egy óra múlva elkezdtem kaját csinalni és a konyha ablakból történetesen rá lehet látni Remény karámjára. Arra lettem figyelmes, hogy a ló még mindig a hasa felé rúg, de mindig ugyanazzal a lábával. De közben evett és a futószárazáskor trágyázott is, így nem igazán értettem, hogy ez most mi lehet.

Kimentem, levideóztam, hogy mit csinál Remi és elküldtem Mártinak (éljen a 21. század), aki erre azt mondta, hogy inkább oltsuk be görcsoldóval.

Felhívtuk Imit is, ő mondta, hogy hallgassam meg, hogy milyen hangokat ad ki a ló hasa, van-e egyáltalán emésztési hang – volt. (Egyébként ő reggel is hívott, csak akkor még aludtam és csak azt akarta megkérdezni, hogy van-e időm, ha ma kijön, de így holnapra beszéltük meg az edzést.)

Mivel V. dokinál sosincs gyógyszer, ő csak beadja, így elkezdtem körbetelefonálni a nagyobb ló létszámmal rendelkező ismerősöket, hátha valakinek van: Antit és R. Robit, de egyiküknél sem volt.

V. doki szerzett végül valahonnan algopirint, azzal gyorsan kirohant és beoltotta Remit.

Azóta sem tudjuk, mi volt ez, de figyelembe véve az utóbbi napok hideg időjárása után a mai (viszonylag) meleget, benne van a pakliban, hogy valahol begörcsölt a gyomra az időjárás változásra.

Este még voltam kint, úgy néz ki, rendben van, holnap pedig edzés lesz Imivel!

Macskamentés
2021. 12. 19. • Macskák
Olvasási idő: 4 perc

Még a nyár elején született három kiscica Mirától. Egy szürke lány, egy szürke fiú és egy szürke-fehér tarka kisfiú. Egész hamar megtaláltam őket, így már korán kézhez és kutyához szoktatva nevelkedtek: a lovak nem használt itató vödrében volt a helyük, kibélelve egy nem használt puha pulóverrel. Az estét bent töltötték a szobában, a nappalt pedig az árnyék alatt, így szokták meg a hangokat, a mozgást, a kutyákat és az embereket.

A házba is beszoktattam őket, így hamar szobatiszták lettek.

Ahogy lenni szokott, eljött a fél éves koruk és két hete az egyik macska tűnt el a másik után: először a szürke lány, aztán a szürke fiú, végül a másik fiú is.

Múlt hét vasárnap délután sötétedés előtt apuval körbenéztük az állatokat hátul, amikor is a kecskeól mellett megtalálta a kétszínű macskát. Ránézésre is nagyon rossz állapotban volt az állat, csapzott volt a bundája és büdös és nagyon-nagyon sovány. Úgy nézett ki, mint aki az eltűnése óta nem evett.

És igazam is volt, mert az ínye baromira be volt durranva.

Az első dolgom az volt, hogy az előtérbe kirakott bögre mellé raktam a cicát, ő pedig kapásból megitta a víz felét. Szegényke támolyogva, reszkető lábakkal járt a padlón, alig lehetett ráismerni a két héttel korábbi életerős macskára.

Hoztam neki gyorsan egy konzervet, de nem bírta megrágni a húskockákat, így némileg felvizeztem és villával pürésítettem neki az eledelt, de így sem evett többet egy-két falatnál.

Mindent elmondott számomra az is, hogy ezúttal annyi ereje sem volt, hogy felugorjon az ágyamra (ez korábban szintén nem volt gond), így felraktam őt, hogy ott pihenjen.

Olvass tovább!
I. félév – harmadik konzultáció
2021. 12. 12. • Egyetem
Olvasási idő: 9 perc

Elérkeztünk a félév utolsó konzultációjához. Durva, milyen gyorsan telik az idő. Ez a konzultáció már az órarendre rápillantva is keménynek ígérkezett: két vizsga Futószárazásból (gyakorlat + írásbeli), egy ZH Gimnasztikából, és egy másik dupla vizsga Zupinál (lovaglás és szóbeli), nem is beszélve a nagyjából 7 órás Humán anatómia óráról.

Bár úgy volt, hogy szerdán délután még felülök Reményre, de Tarzan szépen keresztül húzta a terveimet, így a kutya miatt idegesen pakoltam össze indulás előtt. Végül apuval bepakoltuk a cuccomat a kocsiba, Tarzant meg a csomagtérbe és indultunk is a vonatállomásra, ők meg utána tovább az állatorvoshoz.

Előzetes megbeszélés alapján egy rövid vonatozás után Laura felvett és vele mentem fel Simonpusztára, ugyanis a sok kint-tartózkodás miatt inkább oda foglaltam szállást. Ám mielőtt a célunk felé vettük volna az irányt, még átmentünk a lovardához, ahol ő lovagol, itt jött apu hívása, hogy a doki megvizsgálta a kutyát, minden rendben lesz. Fél óra múlva indultunk a lovardából és kb. másfél óra alatt meg is érkeztünk a szállásunkra. Volt egy kis kavarodás a szobák miatt (elcsúszott az info köztünk, a bizti őrök és a szállásadó között), de sikerült elrendezni, úgyhogy felpakoltunk a szobába, majd én mentem a konferenciaterembe befejezni a szakdolgozatomat a másik egyetemre. Éjfélig mindenki megjött (és voltak páran olyan kedvesek és rám néztek, hogy mizu) és én is befejeztem a dolgomat, így hullafáradtan dőltem ágyba.

12.09 – Csütörtök

Reggel 7-kor volt ébresztő, mert fél óra múlva kezdődött a lóosztás a Lovastorna órához. Pár percet késtünk, mikor rétegesen (de mint kiderült, nem eléggé) felöltözve az istállóhoz mentünk, ennek ellenére úgy tűnt, mintha mi lettünk volna az elsők, ám az istállóba benyitva kiderült, hogy a többiek már javában szerelték a lovakat.

Olvass tovább!
Óvatosan a kullancsokkal
2021. 12. 08. • Tarzan
Olvasási idő: 4 perc

Tegnap egyetemi kötelezettségeim miatt Pesten voltam, így hazaérve este már nem találkoztam Tarzannal (ami utólag visszagondolva nem volt általában megszokott, de betudtam annak, hogy hideg van és nem akart előjönni a vackából).

Reggel vettem észre, hogy a kutya valahogy nem úgy viselkedett, ahogy szokott. Csóválta a farkát és figyelt, ímmel-ámmal hozta a labdát, de szomorú tekintete volt, illetve ami főként feltűnt, hogy nem követett: lépett pár lépést és nézett rám, hogy biztos kövesselek?. Megérkezése napjától jellemző rá, hogy akárhova megyek a tanyában, folyton a sarkamban van. Ez ma nem így volt. De a délelőtt folyamán nem tudtam vele foglalkozni, mert dolgoznom kellett.

Egy óra körül döntöttem úgy, hogy felülök Reményre, mert a hétvégén nem fogok tudni rajta lovagolni a decemberi konzultáció miatt.

Felöltöztem, szokás szerint kipakoltam a cuccot a nyergeléshez, Tarzan pedig tétován követett, holott máskor ilyenkor kiugrik a bőréből, hogy végre lovagolok (terepezés reménye). Akkor ijedtem meg először igazán, amikor a kezembe fogtam Remi kötőfékét és a vezetőszárat és Tarzan nem csinált semmit. Sőt, most ott állt a karámon kívül és nézett ki a fejéből. Ilyenkor már rég ki szokta venni a kezemből a vezetőszárat, hogy majd ő hozza a lovat.

Nagyon megijedtem, hiszen tudom, hogy nyergeléskor ez a rutin része. Így hát gyorsan kikötöttem Reményt (a lovaglásnak nyilván így annyi is volt), majd berohantam anyuékhoz a irodába, hogy baj van. Az ő kérésére behívtam a kutyát az irodába (holott ezt nem szabadna), de nem csinált semmit, legfeljebb kicsit csóválta a farkát. Bejött és állt egy helyben. Rendes szokása szerint ilyenkor már rég „szétszedi” a helyet, pörög, bökdösi a kezemet. Most semmi.

Olvass tovább!
Nyulas gyakorlás
2021. 12. 04. • Tarzan
Olvasási idő: 2 perc

Izgatottan vártam a most kezdődő vadászati idényt, mivel az előzőt azzal fejeztük be február végén, hogy az egész idény végén Tarzan végre elhozta a fácánt (rögtön kettőt is), így kíváncsi voltam, hogy hogyan fog alakulni az idei: elhozza, nem hozza, mit fog csinálni a kutya?

Eddig két vadászaton vagyunk túl, ebből egyiknél apuval ment a kutya (mivel én sulival voltam elfoglalva), a másiknál meg velem volt, de mindkét esetben az történt, hogy odarohant a nyúlhoz (ilyenkor végig pórázon vannak a kutyák és csak akkor engedjük el őket, ha menni kell az állatért), fenekét nyalogatta és ennyi, a lényeg, hogy nem hozta vissza, bár némi hajlandóságot mutatott a dolog iránt.

Ezért hát adva volt a feladat: itthon gyakorolni kell a kutyával.

Szerdán fogtam a vasárnapi vadászaton ejtett nyulat és először megmutattam Tarzannak, aki belelkesedett, miután látta, hogy a nyúllal foglalkozok. Miután letettem a tetemet a földre, újfent elkezdte a fenekét nyalogatni, mire erélyesen rászóltam, hogy nem szabad, helyette arra biztattam, hogy hozza.

Először nem találta a nyúlon a fogást (mégiscsak egy 4-5 kg-s állatról van szó), ezért a combját kezdte el csipkedni és amint megmozdult egy kicsit is a nyúl, megdicsértem a kutyát. Tovább biztattam, ő pedig először a combjánál fogva kezdte húzni a nyulat. Ezért megdicsértem, mert végül is jól csinálta. Aztán elkezdtem a nyúl mellkasa felé mutatni, miközben mondtam neki, hogy Fogjad!, amit úgy-ahogy megértett. További pár gyakorlás után már megértette, hogy ott könnyebb felvenni a nyulat.

Miután a lábam melletti elhozás nagyjából helyesen ment, leültettem Tarzant egy helyre és jóval odébb vittem a nyulat, majd visszamentem a kutyához és kértem, hogy hozza el a tetemet. Ügyesen meg is csinálta. Még párszor megcsináltattam ezt vele és egy nagy dicséret után be is fejeztük a gyakorlást.

Egyébként megint megmutatkozott a dominanciája és a felségterület védelme, mert ahogy Roki odament a nyúlhoz megszaglászni azt, Tarzan majdnem leharapta a macska fejét. Nyilván rászóltam a kutyára. Illetve Beni is odajött, de ő nem merészkedett túl közel, mert Tarzan elkezdett púposkodni, amiért szintén megszidtam.

Tegnap apu is gyakorolt vele és neki is mindent jól csinált, sőt apu kicsit fejlesztette is a gyakorlást, mert eldugta a nyulat és Tarzannak meg kellett keresnie és elhoznia.

Remélem holnap is ilyen ügyes lesz a vadászaton.